Ma (az Úr 2009. évének második havában, annak is 22-i vasárnapján) voltunk autót nézni. Szerettünk volna némi sikerélménnyel hazatérni, de nem jött össze. No, nézzük hogyan is volt!

Délben találkoztunk ommmnál, terv szerint megnézzük a Sanyi által ajánlott Mazdát, aztán rendberakjuk a garázst. (muhahah) Sanyi előre felkészített, mik a típushibák, mire figyeljek, omm ajánlásra áttúrtam a népítéleteket is, mi lehet a baj. Később kiderült, erre sok szükség nem volt. Közben megjött Sabc, mint harmadik utitársunk, és szakértőnk. Megvitattuk, hogy Samantha Foxot mindeki. Ja, hogy ő hogyan került szóba? Vittem egy kinyomtatott posztert róla, ki tud elképzelni egy igazi garázst Samantha Fox plakát nélkül?

No, mindenki megjött, útra készen, utazunk a tetthelyre. Címet megleljük, telefonálnuk, jó, már lát minket az eladó, ígérete ellenére nem áll kint az autó, pedig egy piros Mazdá Coupét nem nehéz észrevenni. Megállunk, nos, az eladó, egy norvég házaspár, baljós jeleket sejtet. Mind a hárman, szinte egyszerre meg is jegyezzük. Kiszállunk, bemutatkozás, nézzük az autót. Azt hiszem itt kell megjegyeznem, hogy ommnak jócskán igaza volt, amikor az olcsó áron aggályoskodott. Képen nagyon sok minden jónak néz ki, élőben azonban...
Meg is látszott az állapotán, két oldalt rohadó küszöbök, hátul nézzük, tágas csomagtér, ellenben leszedett (jobb leírás lenne a letépett) utólagos spoiler, sárga matrica, kicsit falsot szívó motor, a tulaj rendes, kicsit lukas a kipufogó, megcsináltatja, azért nincs rajta (na persze), tetszetős műszerfal, jönnek ki a norvég gyerkőcök nézni az autót, a géptetőn jön le a festék (Sanyi erről szólt is, ha csak ennyi baja lett volna...), ő minden héten takarítja (erre utal a törött, mocskos vezetőülés), torony rohad, és nem tudja, nem is biztos, hogy el akarja adni (sose hallottam még ilyenről...), hangosan szól a zene. Öt perc múlva már ott se vagyunk, rájövünk, hogy csak lassítani kellett volna, ablakot lehúzni, és kiszólni, h nem ide jöttünk, csak a megállót keressük.

Bukta volt, kőkeményen. Omm kérdez: van még valami? Hirtelen csak egy autó jut eszembe, Csepelen. Telefon barátoknak, prokee könyékig Angelaban, telefon Katicskának, keressen rá egy Galantra, adatok telefonba diktálva, nincs meg. Francba! Visszahív, megvan! Telefon tulajnak, igen, megvan, mennénk oda, egészségügyi kézmosás és létfenntartási kör egy útbaeső McDonaldsnál, kaja után a megérdemelt cigi, megvizslatjuk taxis ember zöld Octaviaját, igénytelen lámpamaszkolás, dísz(?)tárcsa odagyorskötőzőzése, egyöntetően mondjuk: kárvolt. Pedig vannak szép elllenpéldák. A kárvolt sokszor elhangzik, de nem az M plaketets E31 és az E23 mellett. Megállapítjuk, hogy a békásmegyeri lakótelep rejt szépségeket, megállapítjuk, hogy sok E34 rója az utakat, de mértéktelenül nagy a dízelek aránya. Persze megnézünk pár útszéli autót, amit hazafelé jól elfelejtünk, mint pl. a hosszú platós FSO Polonez, és még egyéb más finomságok.

De minket most más érdekelt, továbblibbentünk egy újabb virágra autóra. Ami nem más volt, mint egy bordó, ötajtós, két literes, automata Mitshubishi (eladó szerint Micsubicsi Galant). Telefon, jön, addigra mi már körbejárjuk az autót. Hátsó lámpa repedt, amúgy kasztni határozottan, mértékekkel jobban egyben van, mint a Mazda. Tulaj megérkezik, gyanúsnak tűnik Sabcnak az új rendszám. Hát, az előző tulaj cseréltette (na persze). Tovább nézzük, vannak néminemű gépészeti aggályok. Műszaki is vagy két éve nincs rajta. Motornak nincsen vészesen nagy baja, nosza, menjünk egy kört. Első kanyarig semmi probléma, aztán automata váltó hülyéskedni kezd. Ajjaj. Nem veszi a fokozatot, nem kapcsol, vagy csak szimplán 60-nál tol egy ürest, vagy elvesz a gázt. Komám, nem lesz ez jó. Oké, átadom a volánt Sabcnak, több a tapasztalata automata terén. Ismerem a környéket, hát menjünk a szarabb út felé, mutassa meg a foga fehérjét. Itt-ott sárga, de nem kell húzni, maradhat. Visszaparkolunk, még kicsit körbejárjuk a kocsit. Beltérben lóg pár műanyag, könnyen orvosolható. Viszont érdekes kontrasztot ad a hátsó, láthatóan használt, de nem leharcolt bőr ülés, és az első, szintén használt, de plüss ülés látványa. Eladó mutogatja a a vizsgalapot, büszkén mutatja, ő vizsgáztatta, nincs itt semmi trükk. Rendben alkudunk egy elég erőset, de váltó miatt ez jócskán belefér. Húzza a száját, de egyezséggel belemegy. Rendben, akkor nézzünk egy alvázszámot, megnézzük mennyibe kerül az alkatrész, aztán meggondoljuk, néznénk mást is. Nyissuk fel motortetőt, nézzük. Á nem, kell benne van a forgalmiban, onnan jobban olvasható. Akkor kérnénk a forgalmit. Kistáskában kezdi keresni, kezd előkerülni egy forgalmi, kettő forgalmi, három forgalmi, én nyolcat, Sabc jobb szemű, ő tizenhármat számol. Áhhá. Most már kiböki: ezzel foglalkozik (kösz, leesett), ad névjegykártyát (muahaha, fénymásolópapírból kivágott cetli, öt perc múlva már a kukáé), megköszönjük az idejét, eljövünk. Mára ennyi volt, tán legközelebb több sikerrel járunk.

Hazafelé persze beugrottunk megnézni tomnemtom Trabantját, beszélgettünk prokee garázsszomszédjával, nagyon nagy arc az öreg! Pláne amije van, 46 ezret futott Trabant, és franciAixam (Bellier).

Aztán ommnál még néztünk kicsit hahut, találtunk 2-3 finomságot, megpróbálunk utánajárni, de hogy mit? Az majd kiderül, legközelebb!

ui: Katicska, omm, Sabc, köszönöm a segítséget, a nap élménynek jó volt, még ha autóvásárálásból sikertelen is.