Aki a napokban nekifut a szokásos éves KGFB-kalkulációnak, valószínűleg találkozik majd - vagy már találkozott is - a jövőre érvénybe lépő változásokkal.

Nem új dolgok ezek, lehetett tudni egy ideje, hogy amolyan "nesze semmi, fogd meg jól!" típusú változások ezek. Továbbra is meglehetősen... khm... biztosítóbarát szabályok vannak érvényben, és a látszólagos "felhasználópárti" enyhítések mögé ásva is csak azt látjuk, hogy a társaságok járnak jól.

Nézzük, mi bajom van a rendszerrel:

Alapjában sz*r az egész. Írtam már arról, mekkora hülyeség, hogy a kötelező biztosítás az autóra szól. Az autók önmagukban szerény, csendes jószágok, ritkán okoznak balesetet, kárt másokban, mások autóiban. Bezzeg a sofőrök ugye. A veszélyforrást mindig a kormány mögött ülő testesíti meg, ez, azt hiszem, egyértelmű. A biztosítók mégis alacsony tarifával biztosítják a vidéki nagymama nevén futó taposható, pörgős, kis önsúlyú japán autót, bár Budapest belvárosában mészárol vele a fiatal unoka.

Ha a biztosítás a jogosítványra szólna, számos helyzet egyértelműbb lenne:

- A jogosítvány érvényességi kategóriái alapján számolhatnák az alapvető díjsávokat, tehát akinek "B"-je van, nyilván személygépkocsira érvényes tarifával indul.
- Egyértelmű lenne a kártörténet. Jelenleg egy néven futó több autóra több kártörténet fut, ha az egyiket eladva két évig szünetel a malus 4, megszűnik a besorolás, és az user tiszta lappal indul. A jogosítvány azonban jogfolytonos, tehát a több autóval elkövetett ámokfutásnak is volna megfelelő büntetése.
- Céges autóval történő károkozás esetén tiszta a helyzet, nincs feszültség a munkaadó és a munkavállaló között a tarifaugrás miatt.
- Egy néven lévő több autó (hobbiautókra gondolok elsősorban) esetén sem kell feleslegesen fizetni nem mozgó, tehát potenciálisan nem veszélyes autók után. Ha a második autóba beül családtag, barát, neki nyilván van jogosítványa, tehát az ő biztosítása a kockázatviselő elem. Már csak azért is, mert ugye ő vezet.
- Nem kellene kötelező biztosítást fizetni utánfutóra. Önmagában egy baromság ez. Kevesen tudják, hogy ha egy autó mögé utánfutót akaszt, és AZZAL kárt okoz, akkor a biztosító az autó kötelezőjére fizet. Kárbejelentőt kitölteni utánfutóra nem is lehet. Akkor meg miért is csengetünk? Ilyen esetben is belépne a sofőr jogosítványához tartozó biztosítás, és viszlát.

- Jelenleg a káresetek négyfelé oszlanak:

1. a károkozó ismert, van biztosítása
2. a károkozó ismert, nincs biztosítása
3. a károkozó ismeretlen, nem megállapítható, hogy van-e biztosítása
4. a károkozó ismert, nincs biztosítása, de nincs is számára előírva (pl. lovaskocsi)

Az első esetben a károkozó biztosítója fizet, a másodikban a MABISZ, a harmadikban és a negyedikben senki. Az utolsó esetben polgári peres út jöhet szóba, de őszintén, mennyi esély van akár százezres nagyságrendet behajtani egy lovaskocsi hajtóján? A harmadik meg azért is érdekes, mert bár nem tudjuk, ki okozta a kárt, de az teljesen biztos, hogy vagy volt biztosítása, vagy nem. Így hát (a károsult szempontjából) tökmindegy, ki volt az, vagy az első, vagy a második kategóriába tartozik, mégsem vállal senki felelősséget. Még akkor sem, ha egyértelműen, akár rendőrségi helyszíneléssel is bizonyítható, hogy a kárt jármű okozta.

A jogosítványra szóló biztosítás esetén ezek is egyértelműek lennének, hiszen jogosítványa (hajtási igazolványa) még a lovaskocsi pilótájának is kell legyen, amihez szintén tartozna biztosítás. Jó, a harmadikra persze megint lehetne kibúvó - feltéve, hogy a mostanihoz hasonlóan szarul fogalmazzák meg a törvényt.

Ja, és persze ott a kedvencem, a nem a tulajdonos által vezetett autó. Ilyenkor bizony, bármennyire egyértelmű, hogy a sofőr volt a vétkes, figyelmetlen, felelőtlen, a tulajdonos issza meg a levét. Ma Magyarországon semmilyen legális megoldás nincs arra, hogy a kölcsönadott autóval okozott kárt a sofőr biztosításának terhére rendezzük. Ha ugyanis ő ad betétlapot a saját autójára, az biztosítási csalás, azaz bűncselekmény. Normális dolog ez?

Aztán lehet még ragozni, a két saját tulajdonú autó között fennálló kárigény, még ha egyértelműen más is vezette a károkozó autót, veszett fejsze nyele. Sőt, azonos háztartásban élők között is, tehát jó lesz odafigyelni az esküvői menetben, a többautós családi kiránduláson, vagy csak szimplán az egy udvarban parkoló autók mozgatásásnál!

Ez a langyos állóvíz persze nagyon is kellemes a kötelező biztosítást egyébként is koloncként kezelő biztosítóknak. Ők ugyanis a kilencvenes évek óta abban a hitben élnek, hogy az összes tulajdonos potenciális biztosítási csaló. Az alapállás minden egyes káresetnél az, hogy a károsult egyszerűen nyerészkedési célból jelentkezik a Nagybecsű Társaságnál.

Ha néha-néha valami felhasználóbarátnak tűnő változással is találkozunk, arról hamar kiderül, hogy tulajdonképpen szopás.

Nemrégiben bevezetett változás, hogy a kártörténeti igazolást nem az ügyfélnek kell leszállítania az új társaságnak, ha vált az évfordulóval. Valószínűleg sokan emlékeznek arra, mennyire volt ez sikeres. Akadt, akinek még februárban is felszólításokat küldözgetett az új biztosítója, pedig neki ezzel a világon semmi dolga nem akadt. Tudok olyat, akinek emiatt felmondták a biztosítását, és hosszas asztalcsapkodások után voltak csak hajlandóak újrakötni. Pedig, hangsúlyozom, nem az ő dolga volt bemutatni a kártörténetét.

Jövőre újra módosul a rendszer, központi kártörténeti nyilvántartás lesz. Autósok lévén mind tudjuk, milyen pontosak szoktak lenni ezek a Nagy Központi Adatbázisok. Nekem van olyan autóm, ahol a teljesítményt kilowatt helyett lóerőben írták be, a BAR-listán tíz éve van fent kitörölhetetlenül egy AKTÍV státuszom, bármiféle tartozás nélkül, nyilván ti is tudtok számtalan rémtörténetet. Ez Magyarország, a billentyűzeten a SPACE feliratot kereső aktatologató léhűtők hazája. Nem fog menni.

Másik nagy változás jövőre, hogy az adott kötvényre vonatkozó biztosítási év nem január elsejével kezdődik majd, hanem a biztosítás megkötésének napjával. A biztosítók viszont továbbra is október 30-án hirdetik meg következő évi tarifáikat. Jelen szabályzás szerint az adott évben megkötött szerződések teljes időtartamára az arra évre meghirdetett tarifákat kell felszámolni, tehát a jövő decemberben vásárolt autóra megkötött új szerződés tarifája 2011 decemberéig a most közzétett táblázatra fog alapulni.

Ha tehát Ön, kedves olvasó, megvenné élete álmát, egy Autobianchi A112-t, egy Lamborgini Countach-ot (Projekt 112), vagy egy Lada 112-t, bármikor megteheti, a kikalkulált tarifa nem csupán az év végéig lesz érvényes. Ez úgy tűnik, jó nekünk, autósoknak. Persze, csak abban az esetben, ha ez egy új szerződés, és nem lépünk B/M fokozatot. Jelenleg ugyanis úgy tűnik, az októberben megvásárolt autó biztosítása kármentes év után nem ugrik egy bónuszlépcsőt, csak jövő októberben. Köszi, köszi. Folyamatosan fennálló biztosítás esetén (még autócserénél is) ez eddig évente lépett. A biztosítók viszont feltétlen jól járnak, és nem csupán anyagilag. Megszűnik ugyanis az év végi átkötési hajrá, amely - láthatjuk évek óta igen megterheli a társaságok kapacitását. Ja, és bizony, rengeteget lehet megspórolni az eddig kifizetett november-decemberi túlórák megszűnésével.

Tehát, kedves Ügyfél, ez sem az ön két szép szeméért alakult így. Azokra a változásokra, amelyek ön, a pénzt fizető javát szolgálják, még sokat kell várni. Különösen addig, amíg fennáll az a furcsa anomália, miszerint a biztosító a szolgáltatás lényegi részét nem a díjat fizető ügyfélnek nyújta. Az avultatás szigorú és részletes szabályozása, az értékcsökkenés kifizetésének kötelezővé tétele, a javítás idejére kieső jármű helyetti bérautó költségének automatikus térítése, meg egyáltalán, a biztosítótársaságok ügyfélbarát hozzáállása még a nagyon távoli jövőbe vész.

Avultatás
Jogi fogalomként az avulás a vagyontárgyak (pl. ingóságok, épületek, gépjármûvek) értékének az idõmúlás, illetõleg a fokozatos elhasználódás miatti csökkenése. Autós szemszögből ez annyiban érdekes, hogy a kötelező biztosításra vonatkozó előírások szerint a javításkor az autó eredeti (kárkori) állapotát kell helyreállítani, így egy sérült, de használt féktárcsa, lengéscsillapító, gumi helyett a biztosító nem fogja a vadonatúj alkatrész árát kifizetni, hiszen ezzel növelné az autó értékét. Ez pedig a felelősségvállalásnak nem célja.
A hazai gyakorlatban azonban szó nélkül avultatja a biztosító a gépháztetőt, a lökhárítót, a sárvédőt, vagy bármi más, üzemszerűen nem kopó alkatrészt. Márpedig, jogilag vagy műszakilag nehezen megmagyarázható, mennyivel értékesebb egy új elem, mint a sérülés- és korróziómentes régi.

Értékcsökkenés
Egy sérült autó, legyen az bármilyen szakszerűen is javítva, veszít az értékéből. Nem műszakilag, csupán financiálisan. Egy adott pillanatban eladó autók közül, azonos jellemzőkkel és azonos ár alapján ön is valószínűleg a sérülésmenteset választaná. A KGFB biztosítottja által okozott kár mértékébe a sérülésmentesség elvesztése által bekövetkezett értékcsökkenés is beszámítható. Ezt persze a biztosító igen ritkán hirdeti fennhangon. Elegendő azonban megkérni az igénylésre szolgáló nyomtatványt, és a legtöbb esetben (reális igény jelentkezésekor) szó nélkül fizetik.

Bérautó, szállítás, egyéb költségek
Bizony, lehetőségünk van arra is, hogy a biztosítóval szembel követeljük azokat a költségeinket, amelyek a baleset nélkül nem léptek volna fel. Amennyiben munkavégzésünk elengedhetetlen része a bérautó, megfelelő számlák bemutatásával a biztosítónak ezt is térítenie kell a javítás idejére. A mozgásképtelenné vált autó szállítása hasonlóan felszámolható, természetesen csak számla ellenében. Nyilván mindez értelmes keret erejéig, ha egy átlagos állapotú Skoda 120 esetében 500 000 feletti költséget követelünk, a biztosító peres útra tereli az ügyet, és ott (hacsak nem vagyunk óriási rutin és rengeteg idő birtokában) nehéz nyerni.
 

Remény persze mindig van, talán az Autófília Nyugdíjasotthon parkolójában a járókeretre támaszkodva mosolyogva mesélünk majd az utódoknak a hihetetlen régmúltról, amikor még a károsultakat szívatták - aztán hat-nyolc perc alatt bevágódunk Streetsta bácsi Caprijába, és szertekergetjük a hangtalanul susogó Revákat.