...amíg lehajlik a mobiltelefonért.
...amíg hátraszól az utasnak.
...amíg elbóbiskol.
...amíg nem figyel az útra.

Kata és Tibi jóbarátaim. Esküvőjükön ott voltam, asztaluknál ettem, erkélyükön söröztem. Nemrég házasodtak össze. Nem dúskálnak a pénzben, nem is nyomorognak. Tibi a Volkswagenben hegesztőrobotokkal vacakol, Kata főiskolát végzett, asszisztens.
Amijük volt, azt új lakásra költötték, legyen meg, lakjanak együtt, mert úgy a jó. Tisztában voltak azonban azzal, hogy Tibor tisztességben megőszült öreg Skoda Favoritját le kell cserélni valami újabbra, nagyobbra, biztonságosabbra, kényelmesebbre, mivel bővülni fog a család, Kati nagy örömükre teherbe esett.
Beszélgettünk is sokat Tibivel, mi kéne, milyen kéne, millió típust számbavettünk, érett a dolog. Tibor óvatos sofőr, sosem siet, inkább korábban indul, csak ne kelljen rohanni, balesete nem volt sosem, amióta pedig felesége és leendő gyermekük is mellette ül még óvatosabb. Kilencven és ne tovább. Általában délutáni műszakban dolgozik, így délelőttönként volt ideje ellenőrzésekre, ultrahangos vizsgálatokra hordania Katit.
De lassacskán érett az autócsere.

Sajnos a kanyarban sávjukba átsodródó Peugeot 206-os gyorsabb volt.
Nagy csattanás, nagy csend.

Hosszú, belátható sík vidék, a kanyar előtt egyenessel. Tibor látta is az szembejövő autót, pechjükre éppen a kanyarban mellőzték volna el egymást. Mikor azonban odaértek a 206-os egyenesen folytatta útját. Tibi beletaposott a fékbe és reflexszerűen bal oldalra kapta a kormányt (ez a jegyzőkönyvből derült ki). Talán ez volt az a mozdulat, melynek köszönhetően még ma is élnek. Így a Peugeot nem tisztán frontálisan találta el őket, hanem némi átfedéssel a jobb oldalon.
Sajnos ott, ahol Kati ült.

Innentől jöjjenek a tények, a számvetés, a szlovák baleseti jegyzőkönyvből és szakértői véleményből fordítva, összefoglalva, röviden.

A baleset délelőtt fél tizenegykor történt, hétköznap. (Megjegyzéseim zárójelben.)
A Peugeot 206-os 22 éves vezetőjénk írásos vallomását olvastam. Elmondása szerint előző éjszaka 01.00-ig dolgozott, másnap reggel kilenc órakor ébredt, majd elindult Pozsony felé. Fáradt volt. Elbóbiskolt. (Nyolc óra alvás után? Verőfényes délelőttön? Autóban?)
A helyszínen alkohot nem mutattak ki vérében. Kábítószer kimutatását végző vizsgálatra vért nem vettek tőle. (A mai napig erős bennem a gyanú, hogy be volt tépve a szarházija.)

- Vallomása szerint óvatos és tapasztalt sofőr, komoly problémája sosem volt, csupán "néhány" apróbb koccanás, kihágás. (Szó szerint fordítva.)
- Beismeri, hogy ő okozta a balesetet (lol)
- Közvetlen a baleset előtt nem emlékszik semmire, csupán arra, hogy autózik az úton, mivel előzőleg Pozsonyba érve tudatosult benne, hogy otthon felejtette az iratait, így visszafordult értük.

A jegyzőkönyv a továbbiakban a szakértő véleményt is alapul véve megállapítja, hogy:

- a Peugeot 206 az ütközés pillanatában 104 km/órás sebességgel haladt (ahol 90 a maximum)
- féknyomot nem hagyott
- sofőrje nem használta a biztonsági övet
- a Skoda Favorit az ütközés pillanatában 61 km/órás sebességgel haladt
- mögötte mintegy 9 méteres féknyom látható
- sofőr és utasa be voltak kötve
- a veszély észlelésétől az ütközésig mintegy 1,2 másodperc telt el

A 206-os totálkáros lett, jobb oldala eltűnt, motorja kiszakadt helyéről (láttam a felvételeket), vezetője lábát törte.
A Favorit totálkáros lett, padlólemeze, teteje megroppant, gyűrődött, erősen deformálódott minden irányban.
Tibor
- jobb lábfejének csontjai eltörtek, valamint három lábujja is. (már rendben vannak ugyan, de jobb lába fél számmal kisebb lett, mivel ujjai összevissza állnak már örökre)
- bal kézfejének csontjai eltörtek (már kiszedték belőle a drótokat, mutató- és középső ujjának bütykei azonban két centiméterrel hátra tolódtak a többihez képest, már valószínűleg sosem tudja teljesen ökölbe szorítani a kezét, pedig ha eszébe jut a 206-os sofőrje, sűrűn előforul vele. Keze finoman remeg.)
- összezúzta mellkasát, arcát, szemöldökcsontját.

Elmesélte, hogy elég homályosan emlékszik vissza a történtekre. Tisztán maga előtt látja a szembenjövő autót, következő emléke pedig az, hogy a mentőautóban vágják le róla a cipőt-gatyát, arca csupa vér és az oldalablak előtt elfut egy tűzoltó hidraulikus ollóval a kezében.
Mivel a baleset két szomszédos körzet határán történt így mindkét irányból jött egy-egy mentőautó (Dunaszerdahely, Pozsony) és vitte őket kórházba. Tibi csak ott tudatosította, hogy az autóban nem volt egyedül. (Ez egy nagyon szar pillanat lehetett.) Sikerült megtudnia, hogy Katit Pozsonyba vitték miután kivágták a roncsból. Állítólag még akkor magánál volt és a racsnis tekerővel döntötte hátra az ülést, hogy a tűzoltók jobban hozzáférjenek beszorult lábához. Ő rosszabbul járt.

- négy jobb oldali bordája eltört, szerencsérve nem átszúrva a tüdőt
- jobb lábfejének csontjai, sípcsontja és térde eltört, az ínszalagok elszakadtak
- combja három helyen eltört, egy esetben szilánkosan
- szemöldökcsontja eltört
- jobb alkarja szilánkosan tört, roncsolódott

Szerencsére az eddigi vizsgálatok alapján leendő gyermeküknek nincs baja. Otthon vannak mindketten, Tibor már úgy-ahogy rendbejött, lekerült kezéről-lábáról a gipsz, mintegy 2 hónappal a történtek után a közeljövőben munkába áll.
Kati helyzete nehezebb. A baleset napjának reggelére emlékszik csupán és a részleges memóriakiesés miatt sok apró dolgot elfelejtett. (Pl. nem tudta, hogy a kulcscsomóján melyik kulcs mit nyit, nem emlékezett arra, hogy redőny van a szobában stb.) Otthon van ugyan ő is, de még egy óriási kórházi ágyon fekszik, járni tanul. A járókeret már nem szükséges, most barátkozik a mankóval. Arca szépen rendbejött, de combján a 30 centiméteres műtét utáni heg látványa nagyon elgondolkodtató. Sípcsontjára valami maró folyadék folyt (valószínűleg akusav) mivel helyenként csontig belemart. Bokája még dagadt, de már legalább mozog. Nagyon óvatosan jár-kel és a sokáig gipszben lévő kéz és láb is lassan nyeri vissza formáját.
Lábában hat csavar és egy belső fémrúd tartja össze combcsontját, térdét. Jobb karjában nyolc csavar, könyökében finom drótok. A röntgenképek és a húsba, csontba maró fém a kemény realitás.
Orvosai szerint 24 hónap múlva szabadulhat meg tőlük. Addigra fiuk már másfél éves lesz.

Persze Katit már munkahelyére nem várják vissza, nem is tudna menni, és jó ideig nem is fog. A baleset miatti bevételkiesést ki lehet számolni, az örökre megmaradó fájó csontokat, hegeket és minden egyebet nem. A lakást fizetni kell, a banknak tartozni nem jó, és autó is fog kelleni, hiszen jön a gyerek. Szerencsére a biztosítótól kapott összegből tudtak venni egy pár éves családi batárt, így már legalább a kötelező vizsgálatokra, rehabilitációkra el tudnak jutni.
Nehéz most nekik, nagyon nehéz, de tudják nagyon jól, szerencséjük volt. A Kék Rigó ugyan már a roncstelepen pihen, de mázlit hozott nekik. Élnek, és ez a lényeg. Együtt lehetnek.

A vétkes sofőr küldött nekik úgymond "kompenzációként" egy 20 000 koronáról szóló csekkett (140e Ft). Visszaküldték. Felhívta őket telefonon, Tibor mondta neki, hogy inkább nem akarja látni, majd a bíróságon.

Mindössze 1,2 másodperc. És mennyi dolgot képes megváltoztatni. A karrier, az élet, a család. Miért? Azért, mert egy teljességgel idegen ember egy pillanatig nem figyel oda. Vagy valami másért? Döntsék el Önök. És mindig figyeljenek, sose legyenek "az a másik".

Ha inni akar, igyon.
Ha narkózni akar, narkózzon.
Ha álmos, aludjon.
De ne üljön autóba!

Ez csupán egy egyszerű történet, egy blogposzt. Amiben különbözik a többi ilyentől az a tény, hogy ezúttal közeli barátaimmal történt meg. Rendes, tisztességes, fiatal emberekkel.
Nem az új autó-öreg autó töréstesztről szól.
Nem a helyes-nem helyes reakcióról szól.
Nem a hülyemód száguldozásról szól.

Hanem rólunk, emberekről.
Adott az Úr (vagy a természet) nekünk mindent ahhoz, hogy az ilyen helyzeteket el tudjuk kerülni.
Agyat, hogy gondolkozzunk.
Bölcsességet, hogy okuljunk.
És szemet, szájat, végtagokat, testet, amelyikkel mindezt véghezvihetjük.

Mégis, túl sokszor nem használjuk.
És az olyankor majdnem mindig egy újabb roncs az utakon.

Bruce Springsteen: Wreck On The Highway

Last night I was out driving
Coming home at the end of the working day
I was riding alone through the drizzling rain
On a deserted stretch of a county two-lane
When I came upon a wreck on the highway

There was blood and glass all over
And there was nobody there but me
As the rain tumbled down hard and cold
I seen a young man lying by the side of the road
He cried Mister, won't you help me please

An ambulance finally came and took him to Riverside
I watched as they drove him away
And I thought of a girlfriend or a young wife
And a state trooper knocking in the middle of the night
To say your baby died in a wreck on the highway

Sometimes I sit up in the darkness
And I watch my baby as she sleeps
Then I climb in bed and I hold her tight
I just lay there awake in the middle of the night
Thinking 'bout the wreck on the highway

A jegyzőkönyv lefotózott képeit Tibortól kaptam. A minőség nem az igazi, a mondanivaló annál inkább.