Nos, ezt a találkozót is letudtuk, ezzel a 2008-as szezon végére értünk. De csüggedtségre semmi ok, nagyobb helyen újfent találkozunk 2009 első negyedévében. És akkor lássuk, a szerkesztőbrigád hogyan élte meg a találkozót.
Rocko:
Fenomenális volt, komolyan. Nem szeretnék idézgetni a találkozó tartalmából, egyrészt bennfentesnek hangzana, másrészt akik ott voltak, majd megteszik. És tudom, közhelynek hangzik, de bánhatja aki nem volt ott. Véleményem szerint ez volt az eddigi legjobb összeröffenés. (Martosiról nem tudok nyilatkozni, azon nem voltam sajnos.) (2-)3 napos folyamatos hülyülés, röhögés, az az igazi, amikor az embernek már a tüdeje tőle. És tényleg mindenki talált magának megfelelő szórakozást. Volt itt minden jó, V8, sorhat, sleeperek, és fene nagy dögök, régi és új, szoci és keleti, de tényleg, minden mi szem-szájnak ingere. Rám a legjobb behatást a BMW-k tették, különösen Sabc 540-ese, és Zita E30-asa. Élmény volt mindkettő, és nem egymás fa... körbecsókolgatásáról van szó, hanem tényleg személyesen megtapasztalhattam, milyen is a hátsókerékhajtás, milyen automatát vezetni, mit is jelent egy 10-20 évvel ezelőtti német. Nekik különösen köszönöm. Természetesen mindenki másnak is, például a Maserati klubnak, öröm volt látni, hogy páran tőlük lelkesen szállnak át a szigonyosból egy Trabantba. :) És értelemszerűen köszöntet kell mondanunk a helyi tuningautósokanak, kellemes perceket, sőt, néha fél órákat okoztak nekünk. Tehát mindenkienk csak azt tudom mondani: a következő alkalmat csak saját felelősségére hagyja ki!
Sanyi:
Hát kemény volt. Mióta vezetek nem iszom. Most nem vezettem...
Nem is tudom az élményhalmaz melyik pontját ragadjam ki, mert az egész egy hatalmas flash hullám volt. Eleve az út az Omm hasonmásverseny vígaszdíjasával - akiről később kiderült, hogy sokkal inkább hasonlít Kojakra. A péntek esti szilvórium konzílium. Aztán meg meg kell említsem a "patkányt" is. Igazi csühes gép, félelmetes képességekkel!
És ezt az egészet szédületes arcok körében. Remekül éreztem magam, számomra ez volt az év legzsírabb hétvégéje.
...és számomra a végső konklúzió: Az örületet valóban csak egy paraszthajszál választja el a zsenialitástól! Ti asszem zsenik vagytok:)
Köszi mindenkinek mindent!
lowtyo:
Szombat este felhívtam a nejem, hogy beszámoljak az élményekről.
- Kaptam bogaras tortát és gumicsirkéket szülinapomra.
- Meg vezettem Volgát, olyan hullaszállítósat
- Zenéltünk.
- Énekeltem is.
- Báboztam Sanyival.
- Nem lehetne, hogy holnap meséljek?
Állítólag a bábozós résznél már tisztában volt vele, hogy jól érezzük magunkat, és biztosra veszem, hogy akik először voltak, Ők is remekül szórakoztak.
omm:
Tényleg olybá tűnik, hogy eddigi legjobb hivatalos összeröffenésünk volt. Rocko lába 49-es, ezen azért gondolkodjunk el. Génhiba? Urán? Fene tudja. Az új arcok mind-mind hihetetlen figurák voltak, örülök, hogy megismertem őket. Külön-külön nem mondok köszönetet, akik ott voltak, tudják jól, mennyire érdemes részt venni ezen a találkozón. Szerencsére a monitorlakók és billentyűzethuszárok ezúttal is otthon maradtak, és csak tényleg az jött el, aki megérti, hogy attól vagyunk jók és mások, mert annyira különbözünk. Különbözünk és mégis egyformák vagyunk. Szín-szín hátán, ettől szép a világ. Halál a szürkeségre! Köszönöm barátaim!
NemJulietteLewis:
Már a hangzás is varázslatos: MÓR
Mint ahogy a lehetőség is: jogosítványmentesen, szakértelem és autó-fanatizmus hiányában belecsöppenni egy nagyon változatos,nagyon színes tásaságba. S mivel nem elsőbálozóként jelentünk meg, örömmel üdvözölhettem rég nem látott autófil barátainkat. Mert valljuk be, januárban igencsak szolidan próbáltam beleolvadni az ülőgarnitúra mintázatába. Szerencsére most erre nem volt szükség :) Köszönöm Urak, hogy befogadtatok, hogy elfogadtatok, remélem még nagyon sok vidám percet szerzünk egymásnak. Kocsikról nem írok, engem a teljesítmény, a sebesség, az átépítés és tuning nem hoz lázba, nőként inkább a színek, a formák, a részletek fognak meg. Vérbeli autósokat inkább untatnak a szentimentális merengések. Mert hogy is fogalmaztátok meg? "Egy nő tanulja meg, mikor kell hallgatni."
prokee:
Korai ez, az igazi élmények jövő ilyenkor bukkannak majd elő a tudatalattiból. Addig mit mesélhetnék? Tapadtam Zita E30-ának anyósülésébe kanyarban? Pattogtam Tie Range-ének hátsó ülésén, miközben a sofőr Omm hatvannal kanyarodott derékszögben az erdei vadcsapáson? Vezettem Buggyt, Bud Spencer-Terence Hill filmek zenéjére? Ültem hullaszállító Volgában? Láttam Tündérem haját lobogni a Biturbo kabrióban? Drifteltem RC-autókkal?
Nem exportálható élmények.
Meséljem el, mennyire magával ragadó volt a társaság bármely tetszőlegesen kiválasztott tagj? Írjak arról, mekkorákat estem-keltem az autós és nem autós sztorikon? Próbáljak megosztani veletek részleteket olyan ikonokról, mint Änitä a särgä käbäläkäcsä, Ängélä ä nyúl, az Änäl Ättacker? Énekeljem nektek, hogy 3 ajtó, 5 ajtó, Should I stay, or should I go?
Nem megosztható érzések.
A lényeg amúgy is máshol van.
Ott kell lenni. Át kell élni. Legközelebb, remélem, veletek együtt. Szólunk időben, a többi rajtatok múlik.
Tommi:
Na igen. Semmihez sem fogható élmény ott lenni. Zita E30-a, Sabc E34-e, Tie Range-e, de bármelyik másik autó is nagyon ott volt a topon. Na meg természetesen a társaság!
A péntek esti hangversenyből indult gumifüstölés, az apamacko-féle polgárőr-szívatás mind mind olyan élmény, amihez nem elég az általunk legépelt sorokat elolvasni. Ahhoz ott kell lenni!
Nem igazán tudok mindent felidézni mert kavarognak az emlékek a fejemben, de az biztos, hogy ilyen hétvégét akarok még, sokat! A következőre talán már a jogsim is meg lesz...
A martosi első találkozón sajnos nem voltam ott, de a többi 3 találkozó közül messze ez volt a legjobb.
Részemről ennyi... Kérem kapcsojja ki.
tomnemtom:
Úgy gondolom, fiam fogalmazta meg kissé sarkosan, de meglehetősen a lényegre tapintva a három nap élményét : "ezt a Maserati GT-t az úton észre sem venném, ha előttünk menne vagy jönne szembe, annyira semmilyen a többiekhez képest" , többiek alatt értve a találkozón megjelent autókat. Igazat kell adnom neki amellett is, hogy egyik kedvencem a GT, bár a még bumeránglámpás verziója a 3,2-es biturbóval. Hatalmas élmény volt mind gépészetileg, mind emberileg. Senki sem viselkedett és mégsem voltak konfliktusok.
Csatlakozom ommhoz: köszönöm, barátaim !
feketenap:
Első találkozóm volt, és sajnos csak pénteken voltam jelen. Azonban kellemesen csalódtam ezekben az emberekben, mégha néha számomra érthetetlenül is beszéltek. Hazafelé egy csokor tenyérbemászóan kedves pofával a zsebemben autóztam, és már lélekben a következő meetingre készültem. Én ott leszek Jolánával, Lianával biztosan. És Ön?
scheerti:
Mint Lowtyo és Sanyi, és is éltem az eltévedés lehetőségével, mikor szombaton délután Székesfehérváron korzóztam a fékezett habzású franciával. Dunaújváros felé ébredtem rá, hogy talán kicsit túlbecsültem a navigációs képességeimet, ezért egy gyors: neharagudjonbocsássonmegmórramennékjófelehaladok kérdéssel sokkoltam egy fáradt urat, aki készségesen útbaigazított. Elmondta, hogy addig menjek, míg a legnagyobb kereszteződéshez nem érek. Egyre nagyobb kereszteződéseket láttam, gondoltam elindulok Győr felé, ami végül helyes döntésnek bizonyult. Móron pedig elég nehéz eltévedni, még akkor is, ha valakinek különleges képessége van hozzá, így a fogadó egész gyorsan megtaláltam. Ebben az is szerepet játszott, hogy januárban itt ittam magam másnaposra, hiszen a részegség az kimaradt. Akkor is, és most is. Ezúttal azonban nem kellett sokat tétovázni, ha az ember ismerős arcot szerettt volna látni, szinte mindenki az volt. A találkozó fénypontja számomra a Trabantozás volt, nem kellett kétszer kérni az RC-autós kalandokba merülő Prokee-t, hogy a kulcsot odaadja, sőt a megveszekedett BMW-t hajtó Zita is beugrott a hátsó ülésre. Jelentem közlekedtem egy Trabanttal reflektor nélkül, ami nem lenne zavaró, ha láttam volna valamit. A kuplung+váltó kombót kicsit gyakorolnom kéne még, hiszen meglehetősen sután mozogtam benne. Aztán élményautózás jött, V8-as Range és BMW. Vezetni nem vezettem más autót, mert nem szeretem más verdáját hajtani, de a Trabant az kellett, mert mióta jogosítványt szereztem nem vezettem Trabantot. Az este jelszava a röhögés lehetne, hiszen előbb azt hallgattuk, ahogy kibontakozott az Autófília csapatának első dala, aztán a seggrészek sporttársak izgalmas történeteiben merültünk el. Állat volt, még akkor is, ha nem voltam sokáig. Mindenkinek köszi az élményt és a társaságot.
...és a végére Baowah fergeteges széleslátószögű képei:
Beszóltak