...elsüllyedhetsz !

Nem mai darab, de nem túl ismert.

Afféle balesetmegelőző film, a durvábbak közül. Halállal, vérrel, testrészek szerterepülésével, lángokkal, gyűrődő vassal.

Pedig csak a pohár esett le.

Aki idehaza autózik vagy bármilyen járművel közlekedik, annak valószínűleg régi ismerőse az úthiba. Láttam már néhány lövészárok méretű gödröt az úton, ezt a mostanit azonban mégis le kellett fényképeznem. A többi autófil szerint ez nem is durva. Szerintem meg az, ugyanis az út alig pár éves. Az történt, hogy egy ismerősömék szóltak, hogy a házuknál van egy balesetveszélyes fa, vágjunk le egy ágat, nehogy egy épp arra tévedő babakocsis anyukára vagy gyerekre zuhanjon. Miután ez megtörtént, kénytelen voltam érzékeltetésül mellé tenni a láncfűrészt és bele a fejszét, hogy látszódjon, valóban nem apró semmiségról van szó. Egyébként a mai napra a kátyú eltűnt, feltöltötték murvával, ami ideiglenesen jó, de a végleges megoldás nyilván nem ez.

Hogy ki tehet róla? Az útépítők, egyértelműen. Azért ők, mert ha rendesen tömörítenek aszfaltozás előtt, akkor ez a kátyú most nem vadászna féltengelyekre az út közepén. Akkor azonban nem akadt senki, aki szólt volna nekik, hogy kétszer átgurulni a rakodógép kerekével nem lesz elég.  Mindenesetre az nyugtalanító, hogy akiknek megmutattam a képeket, rögtön azt válaszolták, hogy láttak már ennél nagyobbat is. A képek minőségéért pedig elnézést kérek, mobiltelefonnal készültek elég rossz fényviszonyok közepette.

Vagy mondhatni: felelőtlen vagy.

Mert mi mást mondhatnánk arra, aki kölcsönvett utánfutóval, alaposan megrakva, fittyet hányva a fizika és feltehetően a KRESZ szabályokra, összetör 2 másik autót - a sajátján kívül -, mindezt úgy, hogy a mellette ülő nincs bekötve.

Sajnálom a baleseteket szenvedetteket, de valahogy az okozót kevésbbé, mint a Ladát, amely nagyon szép állapotban volt.

A képek természetesen a lánglovagok portálról származnak, innen: Hármas karambol, felborult utánfutó az M7-esen.

Amióta amerikai V8 tulajok lettünk, nem telhet el úgy nap, hogy fel ne kolbászoljak a V8 Cars honlapra. Jó érzés látni, hogy milyen sok ember rajong kis hazánkba az amerikai autókért, sok okos ötletet találhat rajta egy kezdő amerikai autós, kedves segítőkész emberkék látogatják az oldalt és nem kevés pihent elme gazdagítja az „ez egy vicc” rovatot.
Ott találtam ma ezt a gyöngyszemet, fogyasszátok egészséggel.

Kedves József!

Szeretném, ha segítenél nekem. Tegnap, amikor elmentem otthonról dolgozni, a férjem otthon maradt és tévét nézett szokása szerint. De nem jutottam túl messzire, mert a kocsim motorjával történt valami. Hazasétáltam, hogy a férjem segítségét kérjem. Amikor haza értem, nem hittem a szememnek.
A hálószobai nagy tükörben illegette magát az én fehérneműimben, lábán az új szandálommal és a piperetáskám tartalmát is magára kente. 32 éves vagyok, a férjem 34, és 12 éve vagyunk házasok. Amikor igy lebukott, azt próbálta bemesélni, hogy azért öltözött az én alsó ruháimba, mert nem találta a sajátját. De amikor azt kérdeztem, hogy miért festette ki az arcát, könnyekben tört ki, és bevallotta, hogy már 6 hónapja viseli titokban a cuccaimat. Megfenyegettem, hogy ha nem hagyja abba, elhagyom. 6 hónapja bocsájtották el a munkahelyéről, és azóta teljesen a padlón van.
Nagyon szeretem a férjemet, de mióta ultimátumot kapott, három lépés távolságot tart. Úgy érzem, hogy nem tudok közelebb kerülni hozzá. Kérlek segíts!

Köszönettel: Mónika

Kedves Mónika!

Annak, hogy megállt a kocsi motorja ilyen rövid vezetés után, nagyon sok oka lehet. Először is azt nézd meg, hogy van-e elég benzined. Ha igen, akkor lehetséges, hogy a benzinpumpával van a baj. De ha az is működik, akkor biztos, hogy nem kap elég levegőt, vagy a gyertyák piszkosak és nincsen szikra. Remélem, ezzel segíteni tudtam.

Üdv: József

Házat építünk, meséltem már?

Nekünk hatalmas dolog, a legnagyobb projekt életembe, amibe belevágtam. Cirka egy-másfél éve nyomjuk, valamennyi munkafolyamatnál jelen voltam, hol segítőként, hol hátráltaóként és most már olyan kellemes dolgok vannak csak hátra, mint például a hidegburkolás. A csempe-járólap kombó már szinte az alap kiásásakor ki volt választva, aztán persze ahogy fogyott a pénz, úgy lett egyre kisebb az elvárásunk. Szép lassan lekerült a listáról a kétszínű, elcseszett mód drága csempe, a bordűrök, a díszítőelemek, és valami egyszerűbb, olcsóbb után kellett néznünk. Most mondhatnám, hogy azért esett a választásunk erre a csempére, mert, hogy ott gyártják ahol, de valójában csak akkor vettem észre, mikor már pakoltam ki a családi batárunk feneketlen bendőjéből.

Esetleg tud valaki eldő vörös WC ülőkét?

Néhány évvel ezelőtt, amikor érdeklődésem túlmutatott a veterános újságok forgatásán, elkezdtem kutakodni, hol lehetne őket élőben megnézni. Kis hazánkban is volt bőven látnivaló, de néhány rendezvény után azt a következtetést vontam le, hogy bármerre mentem, többnyire ugyanazokat a gépeket láttam, csak más helyszínen. Nézőként csak az első találkozások voltak izgalmasak, a többi már csak azoknak a szerencséseknek akik részt is vettek rajta.

Nem maradt más hátra, az internet adta lehetőségeket kihasználva próbáltam nívós nemzetközi eseményt keresni a környező országokban. A takarékosság jegyében északi szomszédaink programjaiban turkáltam, mikor is felvillant egy városnév: HORICE. Több oldalról is támadva a nevet , kiderült hogy egy olyan kisvárosról van szó amely igen régóta rendez utcai motorversenyeket. Felmérve a távolságot és az időpontot, rögzítettem az éves programjaim között, ami egyébként éppen pünkösd hétvégéjére esett.

462 km
A nagy létszám ellenére sem kellett foglalni szállást, mindig volt szabad bungaló.

Ha aznap kellett volna írnom véleményt az autóról, mikor átvettem, biztos rövid lett volna. Valószínű annyi lett volna, hogy ez egy szar. Aztán szép lassan kezdett megváltozni a véleményem az autóról. Tudják, mint amikor megvesszük az olcsó farmert. Először keserű szájízzel vesszük föl, még talán kényelmetlennek is találjuk, talán kicsit az is és annyira cikinek érződik, hogy nincs hátul a kis piros címke. Aztán idővel megszokjuk. Nagy örömöt nem okoz a viselése, nem virít róla messziről, hogy a válság nem tett keresztbe nekünk, viszont olcsó és teszi a dolgát. Valahogy így voltam én is a céges Astrammal. Mert, hogy egy F Astraról lesz szó, nem mondtam még?

Verda napok - jól hangzó cím egy autós rendezvénynek. A tavalyi sikeren felbuzdulva a szervezők idénre két ilyen show-t terveztek. A helyszín is új. A tavalyi esemény a Balaton parthoz közeli helyszínével nem volt rossz választás, de kis hazánk ugye nagyon főváros központú, így hát az idei első parádét a tököli reptérre szervezték. A nagy tervek már háromnapos eseményről szóltak, komoly és igen szervezett lebonyolításról, felelős kiállítókról.
A valóság sajnos minden várakozást alulmúlt. Mint a rendezvény mindhárom napján résztvevő, saját tapasztalatom van a hosszú hétvégéről. A pénteki napon rendkívüli meleg fogadta a kiállítókat, és sajnos meglepő változások is. Sokak kiállítóhelye nem az előre megbeszélt, frekventáltabb helyre került, pedig az ígéretek és a megállapodások alapján sokak a pénzükért többet vártak.
A kiállítók közt, autó és motor márkakereskedők, tuningfelszereléseket, modelleket, autóápolási cikkeket, és tartozékokat forgalmazók, kárpitozással, veteánautókkal ls még sok minden mással foglalkozó cégek is voltak. A skála elég széles volt minden érdeklődő megtalálta volna a maga témakörét.

De látogató nem volt, nem jött, hiába várták. Péntek délelőtt még mindenki bizakodó volt, de ahogy telt az idő, kezdett fogyni a kincstári optimizmus. Reménykedtünk, hogy az ok talán csak annyi, hogy munkanap van. Vártuk a kora délutánt, hogy a kiéhezettebbek talán már 3-4 óra felé elkezdenek jönni és nem várják ki a szombatot, főleg úgy, hogy a meterológia nem bíztatott minket a hétvégére jó idővel. De a felmentő sereg nem akart jönni, sőt még szállíngózni sem.
A driftesek békésen gyakoroltak, volt idő beállítani a gépeket, a nagyobb műsort ők is szombat, vasárnapra tartogatták. A pénteki nap csak a napozóknak volt jó. A bogarasok egy kis baráti köre délután „letáborozott” a közelünkben, velük is volt idő összebarátkozni. A Carstyling-osok szexi autómosással szórakoztatták magukat és a többi kiállítót, mert vendég még mindig csak mutatóba volt. Az esti koncertek sem csaltak ki több autóbarátot, a nagyszínpadon fellépő Magna Cum Laude is csupán egy maroknyi embernek kezdte el a koncertjét este nyolckor.

A pénteki nap katasztrofális látogatottsága után szombat reggel még bizakodók voltunk, de egyre jobban beborult, majd dél körül szórványosan cseperegni kezdett. Az ebédünket is egy pangó sörsátorban költöttük el, ők is másra, többre számítottak. Az időjárás nem kegyelmezett 3 óra felé leesett az égi áldás, mely végképp tönkreverte a bulit. A legtöbb kiállító ezután már kezdte bánni az egész hétvégére szánt időt, pénzt, energiát. A beszélgetések keserűségéből kihallatszottak az elégtelen reklámozásról szóló vélemények.
A kiállítókban egyre kevesebb volt a kitartás, sokan a délután során végleg elpakoltak, a bizakodóbbak csak a szombatra vetettek keresztet. A szombatra megérkező Hi-Fi tuningosok és versenyzők is csak az autóban hangoltak, a maguk versenyét azért megtartották. A gyorsuláson is küzdöttek páran, egy Corvette Sting Ray vitte a prímet, melynek motorteréből félig kilógott a lavórnyi turbócsiga. Pár szép autó ezen kívül is akadt, de a legkitartóbb maroknyi nézelődő is elfutott miután koradélután bőrig ázott.
A döntőket sötétedés utánra tervezték, hogy azokból mi lett azt már én sem tudom. Kitartottunk a megállapodás szerinti 8 óráig, és igen keserő szájízzel távoztunk.

Vasárnap már csak a végső agónia volt a szombatit megismétlő forgatókönyvvel. Az időjárásról persze nem tehetnek a szervezők, de a helyek kiosztása, a reklám többektől hallott hiánya, a csalogatóbb programok egy részének péntekre időzítése azért sokat javíthatott volna a látogatottságon. A legjobban mégis, a csemetéiket kihozó szülőket sajnáltam. A picúrok sem ezt a rendezvény fogják örökre emlékezetükbe vésni. Lehetett volna nekik jobb programot találni még ilyen időben, autós vonalon is.

A látott autókról azért csatolok ide egy csokorral. A fotók még pénteken és szombat délelőtt készültek.

Nemrég autót cseréltem. A céges Opelemet egy másik Opelre cseréltem, de erről majd egy másik posztban bővebben írok. Szóval az „új” autómban az Opel gyári magnós fejegysége van. A régiben is az volt, ki is hajítottam rögtön, de ez egy picit komplikáltabbnak tűnik, mert a kormányvezérlést, a telefon kihangosítást már valószínűen nem tudnám összebájlágolni az új fejegységgel, amatőr vagyok én ehhez, és az sem biztos, hogy sokáig marad alattam ez az autó, mert valami jövőre érkező új céges autóról csiripelnek a madarak. Két pár komponens szett, átkábelezés, fejegység csere, franc szenved vele, ha használhatom fél évet. Szóval marad a gyári cucc. Vettem egy traszmittert (aszem így hívják) ami mellesleg semmit sem ér, mert folyamatosan más csatornát kell neki keresni, ahogy utazgatok az országba, ritkán szól zavar nélkül, maradt hát a rádiózás.

Sebastien Loeb a rali Michael Schumachere és Valentino Rossija egyben. Egy francia versenyző, aki már nem az A-csoportos raliautók világában lett sikeres. Igazi WRC-s: itt már nincs huncutság és látványos autózás. Pontos, kimért, a legapróbb mozdulatokig megtervezett versenyzést várhat tőle a közönség. Aztán a legváratlanabb pillanatban villan egyet, pont, mint a feljebb említett versenyzők tették és teszik. Űrhajót vezet a régi nagy versenyzőkhöz képest, de azt elképesztően jól csinálja. 

52 ralit nyert meg, - mindet Citroennel - 5 világbajnoki címet szerzett, 2003-ban is mindössze egy ponttal maradt el Solbergtől. Sokak szerint nem is ember, inkább valami gép, aminek csak azt tanították meg, hogy hogyan kell nyerni. Azóta a ralivilágbajnokság papírforma szerint zajlik, mindenki azt találgatja, hogy ki lesz a második. Aztán mikor úgy tűnik, hogy esélye van valakinek elkapni, akkor olyan időt autózik, hogy minden csapatvezető rémülten mered a stopperórára. A Citroennél pedig csak mosolyognak, nem véletlenül. A gazdasági válságra és nagy csapatok kivonulására sem lehet fogni a Citroenes győzelmeket, már előtte sem akadt senki, aki felvehette volna velük a versenyt.

2009-ben eddig öt versenyt nyert meg egymás után, Szardínián megbüntették, aztán az Akropolisz ralin bukott egy borzasztó nagyot:

(video a tovább után)

Ivan Koroljov vasipari munkás volt, nehezen ment a gyárnak. Amióta megszűntek a nagy hadiipari megrendelések, haldoklott az üzem. Amikor a munkásgyűlésen a pártbizalmi elvtárs is bejelentette hogy összébb kell húzni a nadrágot, komoly félelem lett úrrá a brigádja tagjain. Senki sem értette mi történik, de remegett a levegő, nyögtek az öntöde komor vasbeton falai, faleveleket fújt a kihalt udvaron az őszi szél. Ivan utolsó bagós dobozát gyűrögette egy elhagyott gerendán üldögélve. Azon töprengett mitévő legyen...

Már második hete nem kapott bért, és kezdett kifogyni a pénzből. Alig pár rubel lapult már csak a zsebében. Megoldás kell! Ivan magának való fickó volt, nem volt se családja, se rokonsága. Egy munkásszállón lakott, minden vagyona a kevéske fizetéséből összekuporgatott használt Lada volt. Szó mi szó, nem lévén más dolga, reszelgette, arról álmodozott, hogy majd gyári pilóta lesz, és fényes győzelmeket arat a hazai rallye világában. Az üzemben sok lehetősége volt, elkészült a hegesztett difi, a gyár sportegyesületének egyik szakija jóvoltából került tolókerekes váltó. Az üzemi műhelyben gond nélkül elkészültek a „felhegesztett” tengelyek – garmadányi -, és a keményebb gátlók.

Az autóbuzéria rejtelmes bugyrain belül is vannak különös perverziók. A kajütablaknak nevezett, kicsi kerek oldalablak is ilyen téma lehet az arra rákattantak számára. A híres belső levelező listán, mikor közzétettem a Verda napokon fotózott autók képeit, és másnap Lowtyó is a hahu-n lőtt vágyaival bombázott minket, belémhasított egy párhuzam. Mert én is láttam egy kajütablakos autót, és ő is talált egyet.

Magam egy 1956-os Ford Thunderbirdöt örökítettem meg.

Lowtyó pedig egy kis Daihatsu Charade-ra izgult rá.

A két autó között van bő 20 év korkülönbség, és bizony az elérhetőségük is különbözik kicsit. A Charade-t már 30.000 Forintért hazaviheti egy a kajütablakra ráizguló perverz autóbuzi, míg a Ford viharmadaráért 15.000.000.- Forintot kérnek.

Kell-e kajütablak egy autóra? És mennyiért?

Ma reggel azzal kelt Anyám, hogy nem indul el a Clio. Óhjajj de jó, olyan jól aludtam pedig. Lefutok a ház elé, nővérem küszködik az autóval, nem is köhécsel, csak teker ezerrel az önindító. Intek neki, hogy majd én-e, mint szakértő. Hát persze nekem sem indult, de az akkumulátor jól szerepelt, az tuti, hogy jó, mert lett kíntatva, de bírta.
Még jó, hogy ez lehetett olyan 6:40-kor, nővéremnek meg 7-re kellett volna beérnie a 35 km-re lévő munkahelyére. Hát, akkor menjünk Mégannal. Gyorsan felöltöztem, még tankoltam helyben az autóba, siettem, picit. Jelentem 7:03-kor raktam ki a munkahelye előtt.

Hazafele már nem siettem, nyugis tempóban hazaértem. Odatoltam a Cliót a bejáró elé, majd hoztam a szerszámokat, azt a kettőt, amivel lehet bontogatni érdemlegesen. Nem Sanyi, nem nagykalapács vagy flex. :)
Csinált már ilyet nálam is, csak akkor, azért beindult, most nem. Két dologra gyanakszom már régóta. A pára miatt kontaktkos lesz az üzemanyagrendszer valamely része avagy a gyújtáselosztó párásodik be. Ezért levettem a légszűrőházat, onnan finoman rálátni a pillangószelepre meg az injektor fejre. Egyedül voltam ezért sok értelme nem volt, mert nem láttam, hogy pisil-e. :) Mindegy. Levettem a gyújtáselosztót is, az meg nem volt párás, azért kitöröltem és megtisztítottam minden érintkezőt. Gyorsan vissztettem a helyére, majd indítózás. Persze, hogy elindult. Tehát akkor a befecskendezőrendszer nem kontaktos. Így a gyanú a gyújtáselosztó 1-es számú kivezetésére irányult, ami a trafóra megy. Szereléskor lecsúszott a helyéről...
Egyelőre nem tisztítom meg, remélem holnap is ilyen párás idő lesz reggel és mindenki derül. :)

Ja igen, a lényeg. Nem tettem vissza a légszűrőház fedelét, csak behajtottam az egyik csavart, ami már a helyén tartotta a házat. Így mentem el egy körre az autóval. Kicsit hülyegyerek feeling volt, de azért a VFTS szerű hang is megvolt.
Fényképeket sajnos nem készítettem, nem volt kedvem hozzá akkor még. :) Később már a "tesztúton" készült videó is. Íme:

Talán látták páran a címben szereplő filmet. Egy öregemberről szól, aki elindul meglátogatni haldokló testvérét egy fűnyíróval. Kedves, szomorkás, de mindenképpen elgondolkodtató történet, ki más, mint David Lynch tolmácsolásában.

Azt hiszem a korral jön, de van valami különleges vonzerő a kistraktorba oltott fűnyírónak a férfi ember számára. Megannyiszor vihorásztam magamban, hogy hejj, ha majd lesz nagy kertem, veszek egy ilyen kerti fűnyírót, és azzal járok majd mindenhová. Micsoda áldás is az a már-már multi-funkciós gép!

Persze nálam sem volt ez mindig így, suhancabb koromban rühelltem a kerti munkát, és a dimbes-dombos telkünkön a küzdelmet a fűnyíróval, és a száz méternyi csirkével (ez esetben hosszabbító, az a szép sárga). Aztán jöttek az albérletek, panel, ott nem kellett ilyesmit csinálni. Pár éve meg elkapott a nosztalgia hullám. Ház kéne, telek, birtok. Most úgy néz ki alakul, és nézelődik már az ember...

A hét végén leugrottunk a pécsi vásárba, mert ott van minden. Asszonytól, a 3 méteres gipsz Leninig bármi fellelhető.

Ott szúrtam ki ezt:

Kell ennél több egy az agráriummal szemezgető benzinvérű számára?

Gondoljunk csak bele, utazunk európaiként Angliában. Nem elég, hogy a másik oldalon ülünk az autóban és az ellentétes oldalunk vezetünk, még az eső is állandóan esik. Egyszercsak meglátjuk ezt:

(kattra nagyobbak a képek)

Ez meg mi a hell lehet? Pár méter után meglátod mi az és elborzadsz.

Ebben eligazodni? Mint egy elvarázsolt óriáskerék.

Középen ellentétes a forgásirány. :) Kijelenthetjük, hogy ezek hülyék. :)

Fejétől a hal, ugye?

Kétszer lefotóztam, és arrébbállt. Tehát tudta, mi a gáz.

Parkolni pedig így kell. Elő is van írva a KRESZ-ben. Na nem a földi halandókéban persze, hanem az oktató-taxis-rendőr-presztízsautó-cicamobil verzióban.

Te mit tanultál az oktatódtól?

Az igazi bigfoot életérzéshez elég elméleti síkra terelni az ügyet. Nem kell feltétlen hat méter magasból tekinteni az alant hancúrozó kicsiny játékautókra.

Valahol ezt is el kell kezdeni, az első lépések történhetnek más léptékben is.

Ma félszemmel belenéztem a Forma1-es közvetítésbe (Senna óta nem nagyon követem az eseményeket) hiszen jó darabig nem lesz silverstone-i futam, sőt, ahogy nézem Forma1 se lesz nagyon. Valahogy Palikon morfondíroztam és gondolkoztam, hogy Damon Hill után, hová tűnik a mi Palik Lacink. Szóval én is csak valahogy a Bede Márton villáminterjúja jutott az eszembe.

Bede Márton: Palik úr, amikor megtudta, hogy osztódik a Forma-1, és a jövő évi tévéközvetítések és a magyar nagydíj sorsa egyaránt kérdéses, olyan hangot adott ki magából, ami még azokat is meglepte volna, akik nem lenémítva követik az Ön által közvetített nagydíjakat?
Palik László: Igen.
Bede Márton: Köszönöm az interjút!

Várom a tippeket.

Így is lehet. Persze nem komoly, de jó.