Jack Harris a parkban sétálgatott, maga sem tudta, hogyan került oda, elfárasztotta a város zaja, egy kis nyugalmat keresett. Elege lett a digitális hamburgerbárokból, a háztömbnyi légkondicionáló szerverek állandó búgásából. Fájt a feje az elektronikus rock&roll állandó üvöltésétől, az atomlámpák vakító fényétől, és a sugárhajtású jetpackekkel száguldó megafonos Elvis-imitátoroktól. A király, már vagy 100 éve halott...
Rágyújtott egy cigarettára, amit még a nagyapja hagyott rá. Sosem értette az öreget. Bolond volt szegény, állandóan valami dugattyús motoros mennydörgő V8-akról hadovált a vén csont. Ilyen volt, a tömbök között haláláig állt a régi családi ház, ott találta a bagót. Satnya tüdeje fájdalmas rángásba kezdett a szűretlen bagó szorításában. Zihálva, izzadó homlokkal fújta ki a halálos füstöt. Ha látja valaki, biztosan bolondnak nézi. A SOMA az egyetlen szer, amit használnak, minden mást kiütött a nyeregből, őt mégis különös bűverő vonzotta az öreg dolgaihoz, mindig is áhítozva hallgatta az öreg meséit, hiába más volt a világ, ő mindig is érezte, nem való ide...
Aztán lassan elindult, majd megszédülve leült egy padra. Ekkor meghallotta a távoli süvítést. Felemelte a fejét, és az egyre erősödő hang forrása felé fordította arcát. A reggeli ködben egy ezüstösen csillogó, lapos, szivarszerű tárgy jelent meg. Egy igazi sportkocsi a mából. A hang közeledett, és mintha 1000 porszívó hangjának ordítása robbantotta volna szét, oszlani kezdett a köd a suhanó tárgy mögött. Egy Corvette, Amerika egyetlen igazi sportautója...
Beszóltak