Next week, at a blog near you...

A videoban sokkoló hatású elemek is találhatóak.

Kovács István vagyok, 48 éves, budapesti lakos, fogalkozásom: szobafestő-mázoló. A szakmunkásvizsgám megszerzése után azonnal, 18 évesen elkezdtem dolgozni. Gondolom kell a pénz a házhoz, én már réges-rég boldog családban, takaros kis házban élek, mire osztálytársaim elvégzik az egyetemet.

Három évnyi munka után, 1982-ben, családom anyagi segítségével sikerült vennem egy Volkswagen Passat kombi típusú gépjárművet. Úgy gondoltam, ez most nagy pénz egy új autóra, de később visszahozza árát, sokszorosan, hiszen sok vödör befér, a tetőn kényelmesen elfér a létra, és Józsi, a munkatársam is jöhet velem, hétvégén pedig mátkámmal tudunk messzire kirándulni, és vidéken is tudok munkát vállalni.

Telt-múlt az idő, született két csodálatos gyermekem, megnyíltak a határok, utaztunk sokfelé, dolgoztam mindenféle házon, de két dolog változatlan volt: a munkám és az én Passatom. Sanyihoz a lelkiismertes szerelőmhöz vittem mindig, ez nekem munkaeszköz kéremszépen, nem romolhat el.
Kirándultunk párommal, miután a rokonok meghívtak egyszer még Amerikába is eljutottunk a gyerekekkel, ott láttam egy fura autót, az eleje teljesen autószerű volt, de hátul nyitott platója volt, azt mondták rá a helyiek, hogy pikápp, bármit is jelentsen az. Tetszett nekem, jó erős autó volt az én 1.6-osomhoz képest, és nagyon parktikus volt, hogy csak simán be lehet nyúlni hátra, nem kell nyitogatni a csomagtartót.
Aztán tavaly olvastam, hogy 2009 őszétől nem hajthatok be a belvárosba a kis autómmal, mert anno sárga matricát kapott. Idén nyáron olvastam, hogy a 10 év feletti autókat évente kell majd műszakiztatni, ami nekem egy munkanap kiesést jelent. Nem értettem miért van ez, hiszen sose volt baja az autónak, no, de ha nem hát nem, lecseréljük, úgyis most lesz megint szezon, elég sokan jelezték Terézvárosból, hogy újrafestetnék a lakást, nagyon meg voltak elégedve velem. Egyik alkalommal egy autókereskedést festettünk ki, hátul láttam egy ilyen platós autót, közelebbről is megvizslattam, zöldamtricás volt, megkérdeztem hát tulajt mennyibe kerülne. Négy éves volt, nagyon nem akarták elvinni. Feleségemmel osztottunk-szoroztunk, ha hitelt veszünk fel, akkor mire épp tízéves lesz az autó, vissza tudjuk fizetni. Legyen, bólintottunk rá, még dízel is, kevesebbet is fog foygasztani, na meg osztálytalálkozón mondta Béla, hogy ő kamionozik, tud olcsón szerezni a határ mellől gázolajat.
Dárágám örült, hogy a munkám megmarad, én örültem, hogy egy ilyen csodát vezethetek, mindenkire mosolyoghatok belőle.

A fenti mondatot mindannyian ismerjük, és tudjuk, hogy tartozik hozzá egy kacifántos, néha mulatságos sztori. Nos, az alanti képek közül pár már szerepelt nálunk, de azért én kíváncsi lennék az összes történetre.

A képeket Szendwichtől kaptuk, köszönjük!
A képeket szintén megkaptuk MinnoVR6-tól is, neki is köszönjük.

Van nekünk egy szép bordó autónk, amikor tiszta, akkor szép, viszont nem sokáig marad tiszta. Tanulság: ne vegyünk bordómetál autót.

A csomagtér zár szarakodott rajta, csak akkor zárt be elsőre, ha előtte felnyit-lecsukósat játszottam. Mert amúgy csak kattant és nem csinált semmit. Ez 2 hónapig ment, amig - sejthetően - meg nem untam. Azt hittem, hogy kontaktos, de nem, mert kimértem. Tehát villany része kipipálva.
Nagy lelkesedéssel vágtam bele, így hát elkezdtem a zárral játszani. Megfújtam WD40-nel, amitól csak a szerkezet ment könnyebben, így sem zárt. Hát akkor már szedjük szét a zárat. Kivettem, szétszedtem amennyira csak tudtam, megtakarítottam, befújtam zsírspray-vel. Eredménye annyit lett, hogy a szerkezet érintésre működött. De zárni nem zárt. Mentem tehát tovább, zármotor. Szerencsére ragasztott, így kénytelen voltam szétfeszíteni, szét is pattant a ragasztásnál, nem is tört el. Látom ám, hogy a bele csontszáraz, szegénynek olyan lehetett a működése, mintha szárazon-hátulról akarnának valakit. Szépen bekentem zsírral az egész szerkezetét (azt a 2 fogaskereket), majd össze, szerencsére a felfogató csavar egyben az összefogató csavar is. Előtte azért ducttape-pel áttekertem. Beraktam a helyére, csatlakoztattam a vezetékét, bepattintottam. Próba... Akkorát csattant, hogy megremeg az autó hátulja és persze lezár. Naja, sikosítót nemhiába találták ki. :)

Mellesleg ezért szakszervíz elkért volna érte 5000-ret, nekem 20 perc ha volt. Mondjuk ez a szakmám, szóval nem jelenthet gondot. :)

Volt itt azonban még más is. Történetesen a gumik. Még gyári mind a kettő garnitúra. Mindig csak a kínlódás van velük, mert elsőre nem lesz tökéletes a centrírozás (én szerelem, centrírozom, nem panaszkodom). Annyira szarok szegények, hogy valamelyiket újra kell súlyoznom pár száz km után. 1500 km felhőtlen utazás után, újra rázni kezdett, igaz most hátul, viszont egyre erősebben. 40 km/h-ig úgy riszállt a hátulja, mintha 8-as lett volna a kerékben. Nagyon idegesítő volt már. Odáig jutottam, hogy felrakom hátulra a téli gumikat. Hozzá is kezdtem, hogy felrakom hátulra a Clio télikerekeit (oda felmegy, elől nem fér fel a féknyereg miatt, ejj pedig mit kaptak volna a 13-as 155-ösök :D). És akkor magammal viszem a hátulsó kerekeket meg a téli gumikat. Bal hátul lecseréltem, nem mondom viccesen nézett ki a 13-as felni. :) Ezután veszem le a jobb hátulját, gurítanám arrébb, látom ám, hogy olyan furcsán gurul. Szemrevételeztem és:

Pöttyet szálszakadt. Nah, feleslegesen tettem fel a 13-ast a másik felére. A pótkerék felszerelésével megoldódott a problémám. Szerencsére még otthon vettem észre, azért ezután megvizsgáltam azért a bal hátsót is, az jó volt.
Azóta megint mentem egy 1500-at és újra ráz a hátulja. :( Mondjuk már tényleg megértek a cserére a gumik. Mondhatnám úgy, hogy ez a fillérb.szás ára.

Mivel rég volt igazi bejegyzés az Utcán láttuk rovatból, eltekintve az előző bejegyzésemtől, de az inkább közlekedésbiztonsági szempontból érdekes. Most elétek tárom telefonom bugyraiból a legutolsó utcán fotózott autók képeit.

Elsőnek egy RS4-es Audi idén márciusból, Hévízről.

Rocko, eszembejutottál, mikor megláttam. :)

Ohh, megtisztelő, de az RS-ek sosem voltak a szívem csücskei, maximum az UrS4. :)

Rocko

Másodikként egy szlovák rendszámos Porsche Boxster júliusból, Budapestről, a WestEnd City Center mélygarázsából.

És végül, de nem utolsó sorban egy W126-os Benz, idén augusztusból, Ajkáról.

Akárhányszor meglátom, mindig előjön belőlem a birtoklási vágy egy ilyen iránt.

A héten a kezembe akadt az Újbuda című újság, mondhatni Local News, és a címlapján ezt láttam:

Birizgálod, nagyobb lesz.

Akit érdekel, Újbuda honlapján szintén megtalálható (pdf, 2,5 mega). Nos, igen, jól látjuk. Bach csomópont. Ez a pár sor átfutott az újságírónál, a főszerkesztőnél és a korrektornál. Jobb esetben még pár szerkesztőn is. Mindezt egy helyi újságban.

Erre csak egy régi viccet tudok reagálni, amit ismerősöm blogjában olvastam: Kurva nagy dugó van a BAH-csomópontnál, it's too much to Händel.

És hogy mit is jelent a BAH? Nem árulom el. :)

Volt már szó itt Magyarországon használt jobbkormányos autókról nem is egyszer. Azonban ilyen feliratot, mint amit nemrég fotóztam Kiskunlacházán egy Skóciába szakadt hazánkfiának autóján, egyik itt tárgyalt gépen sem láttam.

Gondolom a tulajnak már voltak rossz tapasztalatai, ezért került fel a felirat.

Meséltem már a családi veteránomról? Nem tudom, a Fíliás belső levlistán párszor már említettem a kollégáknak, sőt múltkor az Autofília live-on is esett róla szó.
Szóval ő egy 1956-os D Csepel 125. Nagyapám vette újonnan hatezer Forintért. Sokáig a motor volt a család egyetlen motorizált járműve. Majd később apám is ezen tanult meg motorozni és először ezzel a mocival esett nagyot. A hetvenes évek közepén aztán háttérbe szorult a Waresz és a P20-as Pancsi mellett. Száműzve lett szegény. Egészen kb. '98-ig, akkor volt nagytakarítás a nagyszűlőknél. A '73(?)-as Wartburg is akkor lett leadva vasba plusz temérdek Pancsi alkatrész. :( Viszont akkor lett elindítva nagyjából 20 év állás után az öreg.

A két fotó még Rönóbérenc koromban készült. Beszámított olcsó, kis autó nagytakarítása. Nincs is ebben semmi érdekes, ha csak nem nézzük meg jobban a képeket.

A képek kattra nagyobbodnak

Egyszerűen zseniális és kiábrándító. :) Jól mutat a rozsdás drót végülis az autó tetején. A szigetelő szalag meg tuti valami RDS tuning. :)
Az autó típusa pedig... nem nehéz kitalálni. :)

Ide tartozik még, hogy múltkor beszélgettem keresztapámmal, meséli, hogy múltkor járt náluk egy Swift műszakin, ami alig akart menni. Kiderült, hogy úgy használta a júzer az autót évekig, hogy nem volt gyertyapipa a gyertyákon. Konkrétan megblankolta a gyújtókábelekat és rátekerte a gyertya végére a drótot jól megsodorva. :D
Kész, másnak tuti nem működne. :)

Ha tetszett a video, ne felejts el szavazni!

Már a mindenki által tízszer körbeküldött biciklisfutároknál is csodálkoztam, nem értettem, hogy mi visz rá normális embereket arra, hogy hatalmas szedánok és ütött-kopott furgonok útvesztőjében cikázzanak azon a 60 centis helyen, ami szabadon marad a fent említett járművek között.
Aztán rájöttem, hogy valószínűleg mindenkinél hamarabb megtanulták, hogy a fürge és keskeny járművek előnyben vannak a nagyokkal szemben. Lássuk be, igazuk van. Az állandósult dugó miatt nem kell túl gyorsan menni, elég lehet a bringa is. Ahhoz meg jó kondi kell, ráadásul nem is mindenki szeret tekerni. A nagymotor túl nagy, a robogó már majdnem jó, de az utcán hagyva hamar új gazdára találhat, az pedig nem kevés pénz. Egy robogó áráért vehetünk legalább három kiváló mopedet.
Igen, ez a jó megoldás. A moped ugyanis a robogónál is keskenyebb, fordulékony, nagy kerekei vannak és könnyen felcipelhető egy emeleti biciklitárolóba is. Hősünk jól választott, egy Honda PA50 II-sel dönget végig Manhattan utcáin. A mopedre GoPro kamerát is szerelt, így több kameraállásból is követhetjük a kalandot.

Kétség sem fér hozzá, hogy az ötletet Prokee-tól nyúlta, aki Babettával mutatja be ugyanezt az alsóörsi strandon:

Ha tetszett a video, ne felejts el szavazni!

Múlt series_one kommentelőnk felhívott múlt szombaton - tudván az Audifíliámat - hogy hallottam-e már Audi 90 1.8S-ről. Rögtön elzavartam, hagyjon már a hülyeségekkel, nincs is egynyolcas 90-es, hiszen a 90-es a jobban felszerelt változata volt, mind extrák, mind motor terén.

Ám azért némileg motoszkált bennem, hogy nem egy elveszett gyerek, azért ért ő az autókhoz. Szóval folytatatta tovább, az autó Audi super 90. Hohó! Így már mindjárt más a leányzó fekvése.

Ugyanis az Audi típusszámozása onnan ered, hogy az F103-ast, az 1960-as, '70-es évek környékén, amikor erőteljesen átalakulófélben volt a cég (Audi karikák és Auto Union feliratok kuszasága, ember legyen a talpán, aki magabiztosan kiigazodik rajta, kis segítség Csikós Zsolttól) lóerő szerint különböztette meg az autóit, így volt 60, 72, 75, 80 és super 90. Később már csak a 80-100 kategóriát tartották meg, és ezt alakítgatták tovább.

Nos, ebből találkozott barátunk egy igen szép példánnyal, mely a tulajdonos elmondása szerint gyári kulcsokkal rendelkezik és magyaoroszági példány, itt regisztrálták először az autót.

Szerintem nagyon szép állapotban sikerült megőrizni az utókornak.

Ha esetleg unatkoznánk, ott van nekünk Rocko.
Sokszor gondolkodtam már el rajta, vajon hogyan keveredik azokra az oldalakra, amiket néha belinkel nekünk, de folyamatosan tolja a szerkesztőségi levelező listára a hülyeségeit. Hol egy vicces oldalt talál, hol egy érdekes videót, péntekenként youtube-os diszkózenéket, néha meg csak egy képet, meg a kérdést, hogy mi lehet rajta.

Tegnap például az alábbi fotót linkelte, hozzá a kérdést, hogy vajon milyen autó lehet a képen.
A vicces a dologba, hogy elég sokat törtük a fejünket, találgattunk, hogy végül a homlokunkra csapva felkiálltsunk a megoldás láttán: VAZZE, TÉNYLEG!

No, tessék gondolkodni, milyen autó részletét látjuk és tessék kipárnázni a tenyerüket, ne csattanjon nagyot, ha megszületik a megoldás.

Bónuszkérdés: ki lehet a bögre az autó mellett?

Pörög még a nyár, ezzel együtt a WATT energiaital újabb pályázatot indított az indavideon.

Prokee-ék nem volt restek, bár még nagyban tart a Trabant-találkozó, ők újabb videoval álltak elő. Ha tetszett a videó, szavazz rá, sokat jelentene nekünk. Köszönjük.

Hétvégén, unaloműzés gyanánt megnéztem a 2008-as Death Race című filmet (nálunk Halálfutam néven futott). A végén meglepődve tapasztaltam, hogy betettek némi prevenciós szöveget, hogy legalább ne hazafelé törjék magukat össze a hülyegyerekek, akik a családi Corsával akarják megmutatni, hogy igenis, az is tud farolni, mint a kompresszoros Charger.

Nem tudom, volt-e felmérés a Halálos iramban széria és a premier/vetítések után balesetek összefüggéséről, de igencsak hasznosnak találtam ezt. Talán jobban célt érnek, mint az OBB gyurmakrakteres filmjei.

Magasról többet lehet látni, így történt hogy az erkélyről bámészkodó semleges pillanatban a következő látvány fogadott.

Nem mindennapi látvány egy lakótelepen! Mi is juthat hirtelen az ember eszébe?

- Hosszú volt az éjszaka, ezt adta ki a gép.
- Bebizonyítom magamnak hogy nem is olyan kicsi ez a csomagtartó.
- Netán tartozott valakinek?

Mint később kiderült, természetesen egyikről sem volt szó. Laci bácsi CD-tárat szerelt! - szűk helyen megtévesztően mozdulatlanul.
Megjegyzem, van némi kockázata ennek a szerelési módnak egy lakótelepen, ha csak poén szinten is. Szeretik az öreget, a többit meg megúszta.

Valószínűleg mindenki hallott már Trabant-tulajdonosról (vagy egy szakfórumban olvasott róla), akinek "gyárilag 1.3 motorral szerelt" Trabantja volt, valószínűleg azért, mert a gyárban "elfogyott az 1.1-es motor, és Wartburgét rakták bele".

Akkor most cáfoljuk.

A post másodközllés, megjelent a Trabant-Wartburg Klub oldalán, 2006. december 22-én. Azonban még mindig időszerű, jelenleg is akad eladó "gyárilag 1.3" Trabant a hasznaltauto.hu-n, no meg olvasmányként is tanulságos.

András elküldte a Függőség Napján megjelent autók eredeti tablóit, amelyeket én csak fotón tudtam megörökíteni.

Köszönettel vettük, és most elétek tárjuk.

(A képekre kattintva az Indafotó oldalára jutsz, ahol kinagyítva olvashatod a tablót)

Autógyárnak lenni nem mindig hálás feladat.

Régen ilyen idilli, békés képek készültek egy autógyárban:

Munkahelyem előtt felújítják az utat. Ráfért, igen komoly kráterek terültek el rajta.

Én meg ülök a büdös nagy ablakban, és nézem a szememnek igen kedves narancssárga gépeket sorban.