Arról már értekeztem, hogy a családi sleeperünk eladósorba került. Nos úgy tűnik, hamarabb adtuk el, mint gondoltam volna. Ez annyiból előny, hogy zsebemben a foglalóval és az arról készült szerződéssel, kicsi esélyét látom, hogy meggondoljam magam. A beleölt idő, pénz és az alacsony piaci érték valószínű, hogy pár hónap eredménytelen próbálkozás után (ismerve magam) oda vezetett volna, hogy hagyjam az egészet a francba és maradt volna a kicsikénk. Viszont ésszerűen gondolkodva kettőnknek 4 autó (amiből kettő korántsem a takarékosságáról híres) sok lett volna, pláne úgy, hogy közben a házunkat is be szeretném fejezni, meg ott a bogár és a két Pannónia, amiket még fel kell támasztani. Szóval Audink elmegy a háztól. Ami megnyugtat, hogy nagyon úgy tűnik jó kezekbe kerül. Kifordított kacagány házisárkánya (ő nevezte így magát) vetett rá szemet és így gondolom, egy Totalcart és Autófíliát rendszeresen olvasó ember, értékelni fogja, ezt a nem éppen hétköznapi autót.
Terepjárót kerestünk helyette. Épülő házunk elég nehezen megközelíthető helyen van, ezért hamar rá kellett jönnünk, kell egy négykerekes autó. Később az is körvonalazódni látszott, nem elég csupán az összkerék hajtás, az is kell, hogy magas legyen.
Aki építkezett már nagyjából tudja, hogy az előzetes becslés a bekerülési költségre arra jó, hogy megszorozva kettővel nagyjából reális képet kapjunk az elkészült ház összköltségére, de persze erről nem igazán szeretünk tudomást venni, akárhány okos ember is figyelmeztessen rá, hogy így lesz. Én is abba a csoportba tartoztam, aki majd megmutatja, hogy bizony ő megépíti abból a pénzből. A rendelkezésünkre álló forrásból aztán mindenféle projektre elkülönítettünk pénzt, autóra például úgy számoltam, hogy az Audi mellé veszünk majd egy Subaru Forestert. És akkor szép lassan jöttek azok a kiadások, amivel nem számoltunk és kezdtük szép lassan felélni a pénzt. Nagyon körültekintően tervezem meg minden kiadásunkat, az a fajta férfi vagyok, akivel utál a felesége vásárolni menni, mert a rutin beszerzések idejét is duplájára tudom nyújtani, amikor például állok a sajtpult előtt és fejben számolgatom, melyik camabert érdemes a péntárhoz cipelnünk, vagy érdemes-e családi csomagos túró rudit venni, melyik terméket gyártották Pécsett, vagy Magyarországon, mikor jár le a szavideje stb.
Nem volt az sem kérdés, hogy teljesen nem engedem felélni a vagyonunkat, de a házat mindenképp befejezzük, így hogy maradjon tartalékunk és terepjárónk is legyen, kezdtem elvetni a Forestert. Kicsit lejjebb adtuk, legyen olcsóbb a terepes, és az sem baj, ha dízel, hisz ott a mi kis sleeperünk. Mindenki a Pajerot ajánlotta és én, bár valamiért irtózom a japó vasaktól, (pedig tisztában vagyok vele, hogy a japán autó a megbízhatóság szinonimája) elkezdtem Pajerokat nézegetni. Nocsak, van ebből benzines is. Akkor nézzünk olyat. Hoppá, automata is van? Alakult a kép. Pajero 3.5 benzin, automata. Hahaha. Ilyen állat pedig nincs, ahogy a székely bácsi mondaná. Legalább is nekem nem sikerült találnom ilyet. Egy nap Szabolcs barátommal beszélgettem, akinek Mercedesekhez való beteges vonzódása mellett a terepesek szeretete a másik gyengéje, ajánljon már valamit, ha esetleg nem találok Pajerot. Aszondja csirke. No persze, titkon nézegettem én régi Range Rovereket is V8-as benzines motorral, de annyira bátor azért nem vagyok, miből gondolja, hogy majd pont egy amcsi vas mellett teszem le a voksomat. Szabolcs érvelései egyszerűek, mint a fakocka, azér’ mer az f@sza. Ennyi. Még hozzátette, hogy ha már csirke, akkor mindenképp grand, mer’ az V8. Napokig nevettem rajta, hogy szegényem talán tényleg komolyan vette, hogy egy 5200 ccm-es autót fogok venni, és arra gondoltam, ahogy ezt otthon elővezetem.
- Drágám, vegyünk Grand Cherokeet!
- Az milyen?
- Nézd, itt van pár a neten.
- 5200 ccm !!! Teljesen elment az eszed? (itt most mindenféle tárgyakat képzeltem, ahogy repülnek felém)
Aztán persze csak nem hagyott nyugodni a dolog, elkezdtem olvasgatni a témában. Feltűnt, hogy van sima Cherokee és Grand Cherokee. A sima csirke igazi kubista remek és csak 4 literes. Ezzel talán már beljebb lennénk. Aztán beszéltem oMmmal róla, aki óva intett a Grandtól és erősen pártoskodott a kicsi csirke mellett. Kezdtem beleszeretni. Megmutattam otthon. Láttam nejem szemében, hogy tetszik neki, viszont ragaszkodott hozzá, hogy adjuk el az Audit, mert mindkét autót etetni, fizetni a biztosítást, adót rá lehet, hogy értelmetlen. Belementem, mert akkor már egészen beleszerettem a csirkébe. Közben oMm folyamatosan küldte a különböző terepjáró hirdetést, néha-néha meg is inogtunk párnál (a Ford Bronco illetve a régi Explorer is nagyon tetszett) de igazából akkor már eldőlt, csirkénk lesz. Elkezdtünk autókat nézni, siralmas volt a felhozatal. Szakadt, ezer sebből vérző, csoffadt autókat találtunk és mindenhol végig kellett hallgatnom a prédikációt, miszerint ezek terepjárók azért ilyenek.
Én is elmondtam észrevételeimet, miszerint nem baj, ha kicsit ütött-vágott, itt ott horpadt, de annak azért tudnék örülni, ha legalább lenne rajta fék, vagy ha nem látnék ki az alján. Kerestünk drágábbat is, az meg nem volt. Úgy tűnt, vagy veszünk egy leszakadt csirkét, vagy közel egy Forester árán kapunk egy fiatal, jobb állapotút, ami viszont már koránt sem olyan kívánatos, mint a régi, amerikás műszerfalas. Kettő közt nem sikerült találnunk egyet sem. Szabolcs eközben valamennyi találkozásunk, vagy telefon beszélgetésünk alkalmával tolta, hogy miért nem nézek grandot. Addig, míg ismét bele nem rakta a bogarat a fülembe. Grand van dögivel eladó, szebb állapotban is, mint a sima csirke, miért ne néznénk meg egyet. Jött az otthoni beetetés. Nehezen ment, de csak sikerült olyan érveket felhoznom, míg abba belement a feleségem, hogy legalább megnézünk egyet. Kerestem egyet a neten, nem is volt messze, autóba ültünk és megnéztük. Nejemnél ott volt a pillanat, amikor láttam, megbarátkozott az 5200 ccm-el, mikor kinyitották az ajtót és az esti alkonyban felkapcsolódtak a belső világítás izzói, megvilágítva a tejeskávé színű pufibőr kárpitot.
Nálam ott ment ki a biztosíték, mikor beindították a V8-as Chrysler blokkot. Az európai V8-asokhoz kicsit sem hasonlító, igazi férfias bugyogó hang teljesen elvarázsolt. Mentünk egy próbakört, fejben számoltam mennyit kell ráköltenem, hogy elfogadható állapotba kerüljön, alkudoztunk, otthagytuk. Aludtam párat rá, nejem kész volt, Ő azonnal elhozta volna. Három nap múlva visszamentünk és elhoztuk.
Jelenleg tehát van egy Grand Cherokeenk. Sokat még nem tudok róla mondani, javarészt a nejem hajtja. Persze kezdtem ennél is, amit az Audinál, el a szerelőmhöz, nézze át, javítson ki mindent. Ervinke meg visszaadta, miután kicserélte a futómű szilenteket, a fékbetéteket és a kormányösszekötőket, hogy szerinte ezt az autót ne újítsuk fel, majd maximum, ha még két év múlva is úgy gondolom, hogy megtartjuk. Igaza van, azt hiszem. Futómű, kormánymű fékek jók, nagy baj nem érhet. Az Audinál, ha észrevettem, hogy valami ne úgy szól, működik ahogy kellene, rohantam és cseréltük. ez most használós autó lesz, hosszú évek után az első. Használni pedig tényleg élmény. Annyira pakoljuk meg, amennyire nem szégyelljük. A motor bármit kibír, szinte még nem is láttam a fordulatszám mérőt 2000 felett. Az ülések valójában fotelok, semmi oldaltartás, viszont mesésen kényelmes. Dugig van pakolva mindenféle okossággal, amiből pár dolog nem működik, de ez nem zavar. A hangját már dicsértem, nem tudok vele betelni. Feleségem imádja és a pici lányom is. A kutasok mindig megnézik mibe tankoltam ennyit és persze mindenki hülyének néz mikor megtudják mennyit fogyaszt. Na igen, a fogyasztás nem valami barátságos és erősen lábfüggő, de mindennek ára van. Ha megbízható lesz az autó és nem kell folyamatosan a szerelőmet látogatnom vele, akkor nem sajnálom tőle.
Hamarosan Sanyi barátommal autót cserélünk egy teszt erejéig. Mindketten mást szeretünk az autónkban, így talán objektív képet tudunk alkotni a másikéról. Akkor majd bővebben írunk a mi nagy amerikai pipinkről.
Beszóltak