Magyarország három sávos autópálya állomány meglehetősen gyér, viszont van egy hosszabb szakasz ami legalább az egyik irányba az. A Székesfehérvár-Budapest vonal az, pontosabban csak az Érdig tartó szakasza. Az M0 elérésénél újra két sávra szűkül ami néha nem is baj.

Miről is beszélek? Lássuk!

Napi szinten járok ezen az útvonalon, ezért egyre jobban bosszant a következő tény. A tisztelt bátortalan, túl rutintalan vagy egyszerűen szabályszegő nemtörődöm autósok középső sávban való baktatása. A baktatás alatt nem a 80-100 közötti tempóval autózókat értem csupán, hanem mindazokat akik a Kreszben található Jobbra tarts! parancsolatot magasról letojva, nem méltóztatnak lehúzódni a külső sávba mikor ott senki sincs. Jobb nekünk középen, ugye mama! vagy Itt nem érhet baj, nem csalinkázok jár a fejükben? Megyek én (is) 130-cal, minek húzódjak le? értetlenkednek.

Aranyoskáim! Azért kéne leballagni mert ezt írja elő a Kresz! Nem hallottatok róla? Ha hamarosan utólérnétek ott egy kamiont, buszt, Ifát, akkor persze nem kell, a mögöttetek jövő még gyorsabb autósnak ott van egy további sáv igen, de ha kilométerekre nincs senki ott a jobb szélen akkor miért nem?

A saját tempóm 120-130 közötti, és nem azért mert félek a radartól, csak egyszerűen elég. Utól is érek rendszeresen ilyen autóstársakat. Ilyenkor balra index s mögötte vagyok, további balra index, a belső sávban vagyok s megelőzöm. Az előzést követően jobbra indexelve visszatérek előbb a középső sávba, majd a külsőbe, és haladok tovább. Az esetek több mint kilencven százalékában, a megelőzött csak bambán mendegél tovább és fel sem tűnik neki mi történt. Nem szeretnék bántón kategorizálni, de a legtöbb ilyen sofőr átlagosnak számító, Astra, Swift kategóriájú autóban ülő középkorú egyén. A nemek megoszlásában talán inkább a férfiak túlsúlya jellemző. Tehát nem a kamionosokkal, s nem is a fehér furgonos csapatokkal van baj. Az első csoport lehúzódik, a második meg - mivel sokat vezet - lehúzódik általában, vagy a legbelsőben tolja a maximális sebességhatáron. A leggyorsabbak pedig ugye, szintén nem a középsőben bambulnak.

A komoly balesetveszély akkor jelentkezik mikor egy négy, öt autóból álló nagysebességű boly utóléri egyszeri emberünket. Aki teheti persze elhúz mellette, de akit magát a bolyban is előznének az nem tud kihúzódni, mire a legagresszívebb gyorshajtók - szintén tojva a Kreszre - jobbról kezdenek előzni, ahol éppen a fent említett egyszeri ember autókázik, mit sem sejtve - a tükörbe nézést mellőzve ugye - az épp a nyakába szakadó farkashordáról! Mi lesz ilyenkor? Ha emberünk megijed és lemenekül, tán semmi baj. Hacsak, épp ekkor nem őt előzi valamelyik rosszfiú. Másik esetben, ha tovább bambul egyszeri sofőrünk, akkor a veszély az, hogy az őt jobbról megelőző delikvens visszaszerezendő pozícióját máris a belső sáv felé tör, miközben az egyszeri emberünket megelőző becsületes honpolgár meg épp kifele igyekszik a középső sávba.

Mindkét esetbe bele gondolva érezhető a kockázat, amit a talán kissé kuszán leírt helyzet eredményezhet. Elég könnyen létrejöhetnek (és létre is jönnek) a fent vázolt esetek, csak a döntő többségük nem végződik balasettel, szerencsére. Mindenki aki látott már töréstesztet tudja, hogyan törnek az autók 64 km/h sebességnél. Az autópályán  ennek kétszeresével haladhatunk szabályosan! Senki sem szeretne ilyen tempónál elszállni, ezért kérek mindenkit, tanuljuk meg, hogy a:

JOBBRA TARTS!

nem egy jótanács, hanem egy igen fontos szabály!