Egy kamiont előztem este a vasasi emelkedőn Pécs mellett. A két sávból a külsőt a kamion, a belsőt az én Audim és az előttem haladó, szintén a kamiont előző Punto foglalta el. Aztán egyszer csak a sötét utasfülkét nappali világossággal árasztotta el a mögöttem haladó Passat reflektora. Szokásos, udvariatlan módon próbálta jelezni, hogy jobban tennénk, ha eltakarodnánk előle, mert Ő bizony haladna. Megvártam hát, amíg az előttem haladó Punto megelőzi a cammogó nagyvasat és kihúzódik elé és kapcsoltam egy sport gombot a váltón, majd nyomtam egy padlógázt. Aztán persze én is kihúzódtam, hadd haladjon emberünk. A tükörben láttam, hogy hatalmas koromfelhőt okádva megindul, majd kezd kicsinyedni, végül Ő is kihúzódott mögöttem.
Talán ezt imádom legjobban az autómban. A 80-as Audit senki sem veszi komolyan. Általában 1.6-os, 1.8-as, 2.0-ás, nagy ritkán 2.3-as benzinesek futnak az utakon. A legtöbb azonban 1.9-es TDI motorral szerelt. Nem mondom, hogy ezek nem jó motorok, de tény, hogy nem versenygép velük az autó. Nekem viszont sikerült vennem egy 2.8-as V6-ost ami a maga 174 lóerejével elég becsületesen rángatja az 1300 kg-os karosszériát.
De ne szaladjunk ennyire előre.
Tavaly nyáron úgy döntöttünk lecseréljük a szűkössé vált Fiatunkat valami nagyobbra.
Először 124-es merciket kerestem automata váltóval, klímával és nagy benzinmotorral. A legelső, amit megnéztünk majdnem minden kritériumnak megfelelt kivéve az automata váltót. Ha előre tudom mennyi csoffadék autót fogok megnézni és, hogy bejárom fél Magyarországot miattuk, abban a pillanatban kifizetem. Aztán kezdtem feladni, hogy találok normális 124-est.
Néztem még 190-est 2.6-os motorral, amit az eladó mégsem adott el, és egy 126-ost is, ami sajnos azért nem a miénk, mert a nejem sokallta a fogyasztását.
Ekkor jött a képbe a 80-as Audi. Feleségemnek tetszett meg az autó. Elmentünk, megnéztük. Ő lelkesedett, nekem nem tetszett, mert nem merci. Aztán utánanéztem és kiderült, hogy nem gyakori darab, így már érdekesebb lett az autó. Megalkudtunk rá, elhoztuk.
Az autó, kisebb karcoktól és Tesco-horpadásoktól eltekintve nagyon jól nézett ki. Törve valószínű nem volt még, a motorháztetőn mértünk gyáritól eltérő festékvastagságot.
A motorja csodásan szólt, nagyon kellemesen ment és úgy tűnt komolyabb gányoktól és tuningoktól mentes.
A 80-ast 1973 és 1995 között gyártották. Az én autóm 92-ben, hagyta el a gyártósort és meg sem állt Svájcig. A szervizkönyv szerint 97-ben került az országba 140.000 km-el.
Mi 255.000 km-el vettük tavaly, hogy mennyire valós nem tudom, nem tűnik többnek.
Talán pont ez volt, amiért belementem, hogy elhozzuk, mert nem tűnt lelakottnak az autó.
Miután hazahoztuk, első utam a szerelőmhöz vezetett, egy alapos átnézésre és az ilyenkor szokásos szíjak, feszítők, nedvek cseréjére. Az hallható volt, hogy a mellső futómű szilentjei cserére érettek, filléres tételek voltak. Nem úgy a vezérlés motyói. A szíj még csak hagyján, a feszítőért és a vízpumpáért azonban elég barátságtalan összeget kellett otthagynunk. És ráadásul volt még egy apróbb kellemetlenség. A főtengely szimering hangyányit könnyezett, ezért, úgy döntöttünk, ha már úgy is szét van bontva a vezérlés kicseréljük azt is. A főtengely csavar azonban nem akart engedni. Mindenféle módszerrel próbálkoztak meglazítani, de csak nem ment. Ekkor szégyenszemre fel kellet hívni a helyi Audi szerviz szervizvezetőjét egy kis szakmai segítségért. Jót derült a dolgon, mert volt már szerencséje ilyenhez. Mondta, hogy van egy spec szerszám hozzá, de olyan nekik sincs, mert az egyik ilyen műveletnél az Övék is eltört. Szerinte inkább hagyjuk, hadd könnyezzen az a szimering. Nos a dolog vége az lett, hogy trailerre került az autó, elvitték egy kamion szervizbe, ahol nitrogénnel lehűtötték a csavart és egy akkora légkulccsal lazították le, amivel a Földet is meg lehetne forgatni.
Itt már sejthettem volna, hogy nem lesz egyszerű életem az autóval.
Aztán jöttek a gondtalan autózással töltött napok. Mivel én céges autóval járok, az Audit jórészt a feleségem használta. Imádta, hogy csak nyomni kell a gázt és az autó gondolkodás nélkül megindul. A gázpedálnak két állása van. Félútig viszonylag kicsi az ellenállása, és ebben a tartományban lehet gazdaságosabban autózni vele. Persze megy így is becsületesen a gép, azonban ha tovább nyomjuk a pedált, az igazi örömautózás csak ezután kezdődik. A pedál diszkrét ellenállása jelzi, hogy olyan zónában értünk, ahol az üzemanyag ellátó rendszer lelkesen üríti a 66 literes tankot, cserében folyamatosan tol bele az ülésbe. Ha elégedetlenek vagyunk a gyorsulással, kapcsolhatjuk a váltó sport fokozatát, ilyenkor sokkal előbb vált vissza és magasabb fordulatszámnál kapcsol fel. Tulajdonképp egy igen okos szerkezet,mert ha finoman lépkedünk a pedálon, akkor ugyan olyan alacsony fordulatnál vált, mintha nem lenne sport állásba. És akkor még ott van a padlógáz kapcsoló is….
A gyári 9,2-es százra gyorsulás nem valami lélegzetelállító adat, a nagyobb okosság azonban nem is ebben van. Az igazán nagy élvezet abból adódik, hogy a masina országúti, vagy autópálya tempóról is gondolkodás nélkül gyorsít. Míg mások küszködnek az emelkedőkkel vagy vért izzadva gubbasztanak, várva a megfelelő alkalmat egy előzésre, mi nyugodtan autózunk, legfeljebb néha picit mélyebbre nyomjuk a jobb oldali pedált. A gyári fogyasztási adatok, többé-kevésbé tarthatóak. 90-es sebességre 7,5-et ír, ami elvileg lehetséges, bár kizárt, hogy találunk olyan helyet, ahol folyamatosan lehet haladni 90-el. Nyugodt országúti autózással inkább 8,5-et mondanék, autópályán 9-10 liter közt eszik, városban pedig 14 környékén. Mostanában azonban inkább 15, az a 14, de az is hozzátartozik a dologhoz, hogy feleségemnek igencsak „megnőtt a jobb lába”.
A jobb oldali pedálról már beszéltem eleget, következik a bal oldali, fék pedál. Az autón elől hátul tárcsafék van, a mellsők hűtöttek és a 15”-os gyári felni mögött épphogy csak elférnek. A lassulást mégsem tartom túl jónak. Vásárlás után nem sokkal cseréltünk féktárcsát és betéteket elől, és igyekeztem jobb minőségűt venni, azonban úgy érzem, lehetnének picit harapósabbak. Főleg, ha azt vesszük, hogy a motyóhoz ismét csak aranyáron jutottam hozzá. Az előző autónkon Sparco fékek voltak elől, azok sem kerültek ennyibe, és a fékhatás is jobb volt. Ráadásul a szerviz szerint a tárcsák elég hamar „eldobják” magukat. Az ABS kikapcsolható, biztos akad olyan szitu, amikor jól jön, nekem még nem volt ilyen.
A futómű, olyan se nem lágy, se nem kemény. Ahhoz kemény, hogy lágyan ringatózva autózzunk, ahhoz pedig lágy, hogy mi legyünk a szerpentinek ördögei. A kanyarvadászatot a nehéz motor és az elsőkerék hajtás sem támogatja. Ez az autó inkább érzi magát elemében autópályán, és országúton, mint szűk, hegyi utakon.
A kormány többek szerint kicsit túlszervózott, szerintem pont jó. Én szeretem, ha könnyen lehet tekergetni és mivel főként városban használjuk, nem jön rosszul parkolásnál, hogy a 205-ös gumikkal szerelt kerekeket könnyedén terelgethetjük.
A belső tér meglepetés lesz azoknak akik B2-es 80-asból ülnek át. A kettővel ezelőtti változathoz képest jelentősen csökkent a belméret. Az ülőlapok rövidebbek és a lábtér is kisebb. Magam mögé beülve még épp elférek, igaz akkor az első ülés elég hátra van állítva. Hátul inkább két személynek kényelmes az autó, harmadik ember, csak rövid távon tud középen ücsörögni és az sem árt, ha nem Fekete Lacit akarjuk bepasszírozni. Az üléstámlák osztva dönthetőek. Jutott hátra még könyöklő, fejtámla viszont már nem. Nem értem miért nem adták alapból, vagy miért nem ikszelte be az első tulaj az extralistán. Az első ülések magassága állítható. Német autótól megszokottan a padlóról indul és elég magasra emelhető.
A felhasznált anyagok minőségére nem lehet panasz. Minden felület, puha, tartós anyagból készült, a kapcsolók, karok precízen működnek, sehol semmi lötyögés, nyiszorgás. Az embernek olyan érzése van, hogy atomot is robbanthatnánk bent, akkor sem lenne semminek baja.
Kényelmi berendezés is van bőségesen. Az első ablakokat elektromosan mozgathatjuk, sajnos csak a vezetőoldali automata. A tükröket is villanymotorok állítják és fűtöttek, ami nem egyszer tett már jó szolgálatot, hideg nyirkos reggeleken. A klíma automata és remekül működik. Szabályozhatjuk kézzel is, hogy hova juttassa a levegőt, de szerintem érdemes rábízni az automatikára, mert nagyon hatásosan huzat nélkül dolgozik és pillanatok alatt észrevétlenül lehűti a belső teret. A fűtés is igen hatásos, télen rögtön elindulás után már tolja is a meleget az utastérbe. Befúvó rostély került az ülések alá is, így a hátul utazók is kapnak a kellemes melegből. Van még elektromosan nyitható, buktatható tetőablak, amit és spec. nem szeretek, mert ha kinyitom, csak süti a nap a kopasz fejem és a belmagasságot is jelentősen csökkenti, a nejem viszont imádja. Központi zár, riasztó, kellemes hangú hifi, fokozatosan elhalványuló belsőtér világítás, számos hasznos és jó pár parasztvakító apróság.
És akkor a fekete leves. A címben szereplő ördög, nem csak amiatt lakozik belül, mert a kis kasztniba sikerült belegyömöszölni ezt a viszonylag nagy motort. Számos dolog romlott el rajta, ha nem akarok nagyon finom lenni, hát szívtam vele eleget. Valójában arra számítottam, hogy egy galvanizált karosszériájú, masszív, jó minőségű autót veszek, elpusztíthatatlan motorral. Többé-kevésbé igaz is, de sajnos nem teljesen. Ennél a típusnál már kezd érződni, hogy rájöttek a gyártók, nem nagy üzlet az örökkévalóságnak autót gyártani. A hűtő például már műanyag, ami el is tört egyszer. Volt problémám jeladóval, indításgátlóval, klíma computerrel, klímahűtővel, klímacsővel. Alkatrészt szerezni hozzá nem könnyű, és ha van, aranyáron mérik. A motortérben valamit javítani szinte lehetetlen a fél autó szétszedése nélkül Ráadásul telepakolták mindenféle földi jóval, ha az ember felemel egy szőnyeget, vagy lebont egy borítást, biztos talál mögötte egy computert.
Igazából egyszer ki kellene vennem 2 hét szabit, beköltözni a garázsba vele és átbogarászni rajta mindent. Időm viszont nincs erre. Persze lehet, hogy a szerelőmnek van igaza, hogy túlságosan magasak az elvárásaim az autóval szemben, mert már attól is meg tudok őrülni, ha kiég egy izzó a műszerfalon. És arról sem szabad megfeledkezni, hogy 16 éves a kicsike, nem várhatjuk, hogy minden tökéletesen működjön. De muszáj, hogy mindig üzembiztos legyen a gép. Mégis csak a csajok használják, Ők járjanak jó autóval.
Építkezünk. Hegyoldalba. Elkerülhetetlen, hogy vegyünk egy terepjárót. Az Audin kívül ott van a bogár (igaz jelenleg parkoló pályán, de eljön hamarosan számára a feltámadás), az én céges autóm, szóval lehet, hogy sok lenne, ha vennénk még egy autót. Feleségem racionálisan gondolkodik, szerinte el kellene adni és venni egy jobbfajta terepjárót. Én inkább megtartanám, (mert lassan összeáll a vas, és rengeteg pénzt öltem már bele) és vennék mellé egy olcsóbb terepest. Nemtom mi lesz a vége, szívtam vele már sokat, de látom magam előtt, milyen szép youngtimer válna belőle 10 év múlva. És amikor padlóig nyomom a gázt! Ördögi.
Tanúsíthatom. Ritka darab, egy igazi sleeper, és amikor működik (kevés embernek lett volna ennyi türelme hozzá), akkor pöpec. Aki nem próbált még relatíve nagymotoros autót, az tegye meg, hiszen nyomatékból jó haladni. Csak legközelebb vedd lejjebb a klíma hőfokot, mert jégkockákat ráztam ki otthon a gatyámból. :) omm
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
Az alábbi videón 
.jpg)
.jpg)
.JPG)
Beszóltak