Megemlékeztem már nem is oly régen az ország valószínűleg leghülyébb jobbkormányos autójáról, a Muczán Gábor által Skóciában vásárolt, és lábon hazahozott háromajtós Suzuki Swift 1.0-ról.
Nos, volt alkalmam vezetni is, ezzel látogattunk le Balatonakaliba, az Autóbuzik-Belsőség partira. Nehezítendő a dolgot, az autó mögött lógótt plusz ~500 kg, a Camptouristot itt kívántuk ugyanis felavatni.
Kollégák azonnal lehülyéztek, jobbkormányossal menni mekkora ökörség, például nem lehet vele előzni. Kösz, ez egy Swift, egy literrel, három hengerrel, sok cuccal, ráadásul utánfutóval. Mennyire életszerű, hogy majd előzgetni akarok ? Ha pedig mégis beleakadnék egy 55-tel teperő Zukba, akkor sincs nagy gond, hiszen pályán megyünk, ott pedig hátrafelé kell látni. Tükör meg van, nem igaz ?
Azt persze emészteni kell, hogy
1. A legtöbb dolog máshol van, mint ahol balkormányosnál megszoktam.
2. Ami véletlenül ugyanott van, azzal meg az a baj, hogy én ülök a rossz oldalán.
Gyakorlatilag két dolog nem változik (szerencsére), a pedálok helye (az ülésemhez képest persze) és sorrendje, valamint a kormánykerék.
Váltó: ugyanott van, és ugyanaz a séma, de rossz oldalán ülök. Eleve bal kézzel kell kapcsolgatni, és az egyes nem felém fel, hanem tőlem el, felfelé van. Az ötös olyan borzalmasan kényelmetlen szögben kapcsolható, hogy egészen egyszerűen néha nem találtam bele a fokozatba. Arról meg ne is beszéljünk, hogy sosem tudom reflexből, milyen fokozatban vagyok, és merre kapcsoljam a következőt, vagy az előzőt.
Kormánykapcsolók: az index jobb oldalon, az ablaktörlő bal oldalon. Kisebb hiba, ha összekeverem, nagyobb, hogy jobb kézzel nem tudok reflexből indexelni. Folyamatosan el kell gondolkoznom, merre is kapcsoljam. Valami relytélyes oknál fogva körforgalomból kifelé rendszeresen balra indexeltem, plusz valamiért befelé is állandóan kapcsolgatni akartam. Pedig balkormányosnál nem...
Ajtó: Megszokhatatlan, hogy a slusszkulcsos ember jobb oldalon ül be. Nekem is, kedvesemnek is. A beülés sem egyszerű, más technikával kell behuppanni. Bal láb kinyújt, belép, leül. Normális módon beszállva a térdem rendszeresen fennakadt a kormánykerékben, pedig nincs lejjebb, mint a "normál". Az okot nem tudom, nem értem, de több kollégán-ismerősön teszteltem, mindenki így járt. Beülés után persze jobb oldalra kell nyúlni az ajtó zárásához, kiszállásnál szintén.
Biztonsági öv: Nembeszól, én mindig kapcsolom. Viszont általában jobb kézzel nyúlok bal váll fölé, itt ez nem működik. Kiszállásnál hasonló a helyzet, többször előrebillentettem a saját támlámat, hiszen az átellenes oldalon ennek a karja van.
Nos, elindultunk. Némi edzés megvolt, két napot közlekedtem előtte a géppel. No nem sokat, melóba és vissza, az olyan 10 perc/nap, de mégis, szokjam, hogy jobbra kell igazodni.
Mint fentebb említettem, a kezdő helyett haladó fokozatot választottam. Ezres, háromajtós Swifttel fél tonnás utánfutóval, megrakott csomagtartóval bevágódni a Balaton felé tartó forgalomba péntek este, nem egy leányálom. Pláne úgy nem, hogy az autó rutinból való működtetése abszolút felejtős, a legelemibb művelethez is koncentrálni kell.
Elkerülendő a komolyabb nyüzsgést, eleve az M6-os autópályán indultuk, a 62-es úton keresztül csatlakoztunk rá az M7-re. A fokozatosság elvét így tudtam tartani, az M6-oson leginkább a jobbra tartást gyakoroltam a géppel, no meg a két diagonál gumin sikló utánfutó egyenesben tartását - lévén 80 felett elég komoly himbálásba kezd az autó mögött. No, nem gond, nem is terveztünk ennél nagyobb tempót, legfeljebb a kamionok előzésénél kell kicsit lendületesebben haladni.
A 62-esre letérve már majd minden rutinból ment, magam is meglepődtem, hogy már nem akartam az út közepén közlekedni, és a kereszteződésekben is a megfelelő karral indexeltem.
Kedvesemet nálam lényegesen jobban zavarta, hogy a sofőr oldalán ül, de jóelőre gondoskodtam az elfoglaltságáról. Zsombor kollégám kölcsönadott egy Vectra A kormánykereket, amellyel Tündérem teljes odafigyeléssel, maximális koncentrációval vezett végig az utat. A minket balról elhagyók elég fura, meredt tekintettel figyelték, ahogy időnként leemeli a kormánykereket a műszerfalról, vagy ahogyan oldalra-, hátratekintve, mosolyogva vezet.
Az M7-esen már maximális komfortérzettel vezettem, meg lehet ezt szokni, gondoltam. Letértünk a 71-esre, maximális magabiztossággal fordultunk az északi part felé.
Balatonkenesén az új 710-es elkerülő szintén sima ügy volt. A gond akkor következett, amikor ennek végén, a 71-esre visszacsatlakozó körforgalomhoz értünk.
Kedvesemnek telefonja volt, én pedig szolgálatkészen lehalkítottam a rádiót. Illetve akartam. Ügyesen a hozzám közelebb lévő gombon az alsó részt megnyomtam. Erre (mivel ez a rádió jobb oldala volt) elhangoltam az állomást, és teljes hangerővel üvölteni kezdett a fehérzaj...
Ettől persze enyhén összezavarodtam, ráadásul közben megérkeztünk a körforgalomba. Lassan begurultunk, és mivel az első kijárón kellett kimenni, már nyomtam is az indexet. Bal oldalon, ahogy kell. Erre persze elindult az ablaktörlő. Közben párom felvette a telefont, és komoly kiabálásba kezdett, mert a rádió sistergésétől egy kukkot sem hallott. Én eközben megtaláltam az indexet jobb kéznél, de teljes zavarodottságomban balra kapcsoltam. Mire rájöttem, már húzódtam ki, és bal kézzel próbáltam halkítani a rádiót. Közben kalimpált az ablaktörlő, indexeltem balra, kanyarodtam jobbra, üvöltött a rádió és a kedvesem, én meg röhögtem, mint az atom...
Ettől kezdve egy pillanatra sem hagyott alább a koncentráció, egészen egyszerűen minden pillanatban oda kell figyelni. Jobbkormányost vezetni rutinból - vicces, de életveszélyes...
Beszóltak