Péntek este volt…hosszú ideje az első, amit nem kellett munkával töltenem. Letelepedtem a kedvenc fotelomba, ölembe vettem az Eee Pc-met, és elkezdtem szörfölgetni. Persze, a TC-n ragadtam le. Elolvastam Csikós Zsolt bogaras cikkét, aztán a  komment-eket is.
Sokat gondolkoztam a hozzászólások után, aztán persze jó szokásom szerint elkalandoztam.

Mert mi is igazából ez a youngtimer?
Manapság szívesen kategorizálunk, nem tudom, így biztosan könnyebb megérteni a világ dolgait. Egyszerűsítünk, érzéseket-érzelmeket rejtünk egy-egy szó mögé. Jó irányban tapogatóztak a hozzászólók , ebben az egészben igazából nem a kocsi számít, az csak egy közvetítő. Gyermekkorunk poros, ámde mégis élő emléke. Amit gondozunk, ápolunk, őrzünk. Minden ember szeret játszani, mikor beülünk a négykerekű időgépbe szerepet játszunk. Saját filmünk főszereplői vagyunk, elszakadunk a dolgos hétköznapok súlyától. Nem számít, hogy miben manifesztálódik az álom és a képzelet. Lényegtelen hol gyártották, és mikor.
…és itt bukik ez a görcsös kényszer, hogy kategorizáljunk. Nem kell. A hozzájuk tartozó közösség sem az évjáratok szerint bomlik. Ez egy életérzés, egy vágy, kikapcs…

Ne erről szóljon, kit érdekel hogy a német autóklub hogyan rendszerez. Oldódjatok…

...első közös családi nyaralás a Párommal, Erdélyben...

Nincsen szebb dolog annál, amikor az ember ragaszkodik valamihez. A héten ért olyan tapasztalat, ami után romos leharcolt szerkezetnek láttam a saját kocsimat. Tudtam, hogy meghajszoltam, és azt éreztem, hogy beteg, felnőttek az apró hibák, egyszerre elkeseredetté váltam. Aztán eltettem a garázsba a kocsit, és a húzós hétköznapok elterelték a figyelmem. Most meg itt ülök, és azt érzem ez a cikk erőt adott. Nem bolondság amit teszek. Újra elkezdenek körvonalazódni a régi tervek, mellettem az asztalon a lassan egy éve a szekrényben porosodó, programozható vezérlőegység, a két éve a garázs oldalának támasztott új küszöböket is felpróbáltam. Jönnek elő a kocsihoz fűződő élmények. A gyerekkori, a kora huszonéves emlékek. Tudom mit kell tegyek, hogy a modern kor elvárásaihoz, és a saját változó igényeimhez igazítsam a kocsit.

...és igen, ott alszik a kisfiam 2 hónaposan a jobb 1-ben, Ő a 3. gyermek generáció a vénasszonnyban...

Többször is felvetődött valami új vas beszerzése – és lenne rá indok -, de nem hagyom. Hiszem hogy megéri a beleölt pénzt. A munkát, a vitákat, mert a legértékesebb dolgok az emlékeink, és ezt senki nem veheti el tőlünk.

Köszi Zsolt! 

Reggel kivételesen autóval jöttem be munkába, valamiért dugó a Soroksári út végén, a Boráros térnél. Mondom remek, ugye megint rakparti móka lehet, hogyan szűkítsük a forgalom keresztmetszetét című játék. Átküzdöttem magam, utána már nem is érdekel. Autóban rádiót hallgattam (köszönhetően a minden évben remekül felújított utaknak a CD lejátszó már nem hajlandó működni), csak zenehallgatásra, esetleges közlekedési hírekre h használom, BAH-nál fél füllel hallom, megrongálódott x híd. Különösebben nem érintett, már szinte bent voltam, nem arra jártam, magmaban nyugtáztam, újabb barom.

Aztán reggel prokee küldi a képet:

Az index vonatkozó gelériáját itt találod.

Szóval a sztori a következő: a frissen felújított hidat, amelyet autóval még nem lehet használni, a híd, amely felújítás lassan egy éve bénítja a főváros közlekedését (szűkebben véve a belvárosét), tehát ennek a hídnak csakúgy neki megy egy majom. Elvégre a matematika egy egzakt tudomány, a híd és az út közt x méter táv van, a daruval együtt ő x méter mínusz y centi magas, de ő csakazértis, dafke megmutaja, tábla ellenére behajt. A kocsi kettészakad, a híd statikai elemét lehet újra felújítani, az autót el kel lszállítani, de ugye darabokban van, és a felirat mely szerint TWO IN ONE, nos, az inkáb  TWO IN TWO. (Kettő az egyben helyett kettő kettőben.)

Igazából nem tudom honnan jöhetett az ötlet, onnan hogy ő Most Mercedes-szel van, vagy onnan hogy fuvaros, akiknek mindent lehet. Képek alapján nekem úgy tűnik hogy felnyitott gémmel ment a hídnak a daruskocsi. Lehet keménynek nevezni, de aki ilyen feleőtlenséget csinál, hivatásosként, attól elvenném a jogisítványt. Még mindig jobban jár, mint ha meg kéne fizetni az okozott halmozódó károkat.

Elkezdtem írni ezt a posztot, kint sütött a nap, volt vagy 15 fok, a lányok előtúrták a szekrényből a rövid szoknyáikat, előkerültek a félcipők, én meg nekiálltam a bevezető szövegnek, miszerint lassan itt a tavasz, éledezik téli álmából a természet, mi pedig nekiállunk ünnepelni a nőket, akik ugye valamilyen formán az új élet kezdetének a szimbólumai.

Sokáig nem jutottam vele, kb. a bevezető rész szirupos, szentimentalista ömlengése volt kész, de egyszerűen nem tudtam tovább folytatni, agyam összes kis sejtje (sokak szerint ezekből nincs túl sok) erősen tiltakozott az elmúlt két kemény hónap kimerültsége miatt, hogy bármi vállalhatót alkossak. Nejem okos nő, szavak nélkül is tudja, mire van épp szükségem, szólt, hogy vegyek ki pár nap szabadságot, ő pedig lefoglalt egy közeli szállóba egy szobát. Egyik reggel aztán pici lányom izgatott csacsogással próbált feléleszteni, angyali kis hangon valami olyasmiről beszélt, hogy kint havazik. Azt hittem az este elfogyasztott vörösbor dolgozik még mindig bennem, esetleg valami hallucinogén anyagot csempészhettek bele, hisz én pár napja még a tavasz kezdetét éltető sorokat pötyögtem a gépembe, most pedig hirtelen mindent fehér hópaplan takart be.

Visszamásztam az ágyba, fülemre akasztottam a „ne zavarjanak” táblát és ismét kihúztam magam a konnektorból. Lehet hát kitörölni az elmúlt egy hónap egyetlen jó ötletnek tűnő posztját a merevlemezről.

Nem mondhatnám, hogy az a hosszú hétvége elég volt, hogy teljesen regeneráljam magam, gyerekkel elmenni telelni a kiadós alvások helyett kiadós fürdőzéseket jelent a szálloda összes létező medencéjébe felváltva, és maximum az étkezések idejére kapnak a szülők pár perc pihenőt. Szóval valamivel frissebben, úszóhártyákkal a kezemen és a lábamon ismét megpróbálok nekiesni a félbehagyott posztnak, lévén, hogy lassan igen csak aktuális lesz.

Törtük ugyanis a fejünket, hogy nőnap alkalmából, mivel lephetnénk meg a drága női olvasóinkat. Az, hogy mezítelenre vetkőzzünk és egy fénykép erejéig közszemlére tegyük adoniszi testünket, inkább tűnt büntetésnek, mint ajándéknak.

A nők szépek, a nők okosak, a nők kedvesek, imádjuk őket. Arra gondoltunk, kicsit megdolgoztatnánk őket.

Szóval, kedves lányok, nőnapon a blogunk csak a tiétek lesz. Írjatok nekünk bármiről, ami az autók világával kapcsolatos. Írhattok arról, mit jelent nektek az autó, melyik az álomautótok, első autóról, második autóról, sokadik autóról, a szomszéd autójáról, a női vezetőkről (ne adj isten a szőke női sofőrökről), ha valaki a kétkerekűekre gerjed, akkor akár arról is, vagy csak arról, hogyan lehet nőként elviselni egy igazi, hardcore-autóbuzival az életet. Bármiről, ami ehhez a maszkulinnak tartott világhoz köt benneteket. Ha csatoltok mellé képeket, videót még jobban fogunk szeretni benneteket.
Minden irományt megjelentetünk nőnapon a blogon, ha olyan sok érkezne, hogy nem fér bele egy napba, meghosszabbítjuk a nőnapot, amíg csak kell. És, hogy legyen egy kis ösztönzés is, a legjobban sikerült poszt alkotóját megjutalmazzuk. Az összes poszt megjelenését követően lehet szavazni, aki a legtöbb szavazatot kapja, másodmagával meghívást kap a legközelebbi Belsőség-Autófília találkozóra. A meghívást itt most tessék szíves lenni úgy érteni, hogy a találkozó idejére a nyertesnek és kísérőjének álljuk a szállás költségét. Természetesen, ha épp nem tud eljönni, át tudjuk tenni a következő találkozóra a meghívást, illetve van még egy B terv is arra az esetre, ha semmiképp sem tud összejönni a találka.

Tehát lányok, ragadjatok pennát, kopogtassátok lakkozott körmeitekkel a billentyűzetet és küldjétek el műveiteket nekünk 2009. március 4.-ig, a mail@autofilia.hu címre!

Kiegészítés (2009.02.12 22:12): Kép, video előny a pályázáshoz. Képet viszont mindenképpen kérünk, csatolva vagy akár link formájában, hogy tudjuk, pontosan milyen autóról beszélünk.

Miközben Rocko az autóvásárlásán nyűglődik immár sokadik hónapja (és még fog is egy ideig), tomnemtom elhatározta, hogy autót vesz.

Már úgy értem, Trabantot, lehetőleg kombit.

Prokee: Szevasz, akarsz még Trabantot venni?
TomNemTom: Persze.
P: Limuzin.
T: Nem baj.
P: OK, most hozott be bontásra egy srác egy 4T-t, féltengelyek recsegnek mint állat, egyébként egyben. Motor jó, váltó finom, váltókulissza lemeze lerohadt. Vizsga, ZK szinte lejárt, van sminkelnivaló, de bódé korrekt.
T: Mennyi?
P: Nemtom, de ha érdekel, megkérdem, és szólok, ne adja bontásra.
T: Jó, jó.

Prokee: Figyelj, érdekli a cimborámat, ha nem sürgős, megnézné, és mondjuk holnap mondunk rá áment, OK?
Tulaj: Jó, jó.
P: Mit mondjak, mennyit kérsz érte?
Tulaj: Háát... nem tudom... mit kérjek?
P: Figyelj, nem én adom el, és nem én veszem, ne nekem kelljen árat mondani. Mindenesetre olyan árat mondj, hogy te tulajdonképpen bontásra hoztad.
Tulaj: Hát... Tízezer.

P: Megkérdeztem, tízezer. Kell?
T: Hö, simán.
P: OK, be tudsz jönni reggel meglesni?
T: Megyek.

Tehát TNT ma vett egy négyütemű Trabantot, tízezer forintért. Ehhez persze hozzá kell kalkulálni némi eredetvizsgát, zöldkártyát, vizsgát, és egy kevés alkatrész-költséget - bár nem sok olyan cserélnivalót tudok elképzelni, ami nekem nem lesz polcon a garázsban.

Ma hazahoztuk, finom kaland volt a félelmetesen recsegő féltengelyekkel, de - nem túl meglepő módon - a gép simán prezentálta a Szigetszentmiklós-Százhalombatta távot, autópályán.

Egy használt autó megvásárlása persze mindig tartogat meglepetéseket. A mai, garázsban töltött este után úgy tűnik, ez a gép leginkább kellemes és/vagy tréfás meglepetésekkel szolgál majd. Nyilván fogunk is róla postolni illő mennyiségben, ezt meg is előlegeznénk két érdekes képpel.

Nem írnék melléjük semmit, tessék emészteni a látványt, és megfejteni, mit is ábrázolnak egészen pontosan...

Szerzőtársunk, Rocko, idétlen idők óta autóvásárlásra készülődik. Nelyvhelyességileg igényes, és magas röptű szakmai értekezéseket tartalmazó elektronikus közlés folyamatainkban többször, sőt, annál többször is próbáltuk őt meggyőzni arról, hogy mi lenne számára szerintünk az ideális választás. E poszt sorozattal szeretnénk nyílvánosan helyet adni direkt marketinges vénánknak, mely esetekben a kéretlen levelek címzettje, tehát az inpotenciális vásárló: Rocko lesz.

Kedves Rocko!

Mivel köztudottan "német autó" mániás vagy, én azt ajánlom, hogy már az elején kezdd el szélesíteni a látóköröd, és ne ragadj le a „német autó az autó” közhelynél.

Igazából nincsen komoly probléma velük, de az említett keret nem hagy túl nagy mozgásteret. Szempont ugyebár a zöldkártya, így inkább injektoros motorral szerelt benzines autót kell keressünk, a '80-as évek végéről, kilencvenes derekáról. Japánban ’89-től kezdtek befecskendezős autók tömeges gyártásába. Ezeket a rendszereket túlnyomó többségben a Denso szállította, ami az egyik legnagyobb tudással rendelkező gyártó napjainkban is. Az általad kiszemelt álom az - Audi 100 – ekkori szériáinak ellenben ez a leggyengébb eleme.

Hazánkban a használtautó piacon ezeknek a gépeknek alacsonyabb ráadásul az ára, ezért ha sikerül bármelyik típusból egy jó állapotút kifogni, nem fognak meglepetések érni. Nem is beszélve arról a tényről, hogy könnyedén elérhetőek az akár 140 Le-s modellek is, használható állapotban.

Ismerve szempontjaidat, én három utat (2 konkrét keményet meg egy lágyat) ajánlanék neked. Tudjuk, hogy lehetőség szerint méretes utastérre van szükséged, hiszen 49-es láb indexhez, nem egy Michael J. Fox kaliberű test tartozik. Ezzel szemben nagyrészt egyedül, esetleg másodmagaddal közlekedsz, így egy coupe is szóba jöhet.

’89 Nissan Sunny Gti coupe 

Van a látókörömben egy eladó példány 300.000 Ft értékben, felújítva, ültetve, zamatos alu felnikkel. 1.8-as Gti motor, 125 Le, megközelítőleg 1000 kg. Grafitmetál szín, hamvas beltér. Ennyi pénzért – elsőkerekes létére is – kivételes élményt nyújtó, de kedvesen terelgetve megnyugtató fogyasztást hozó precíz  mechanika. Injektor, katalizátor, zöld plecsni. Ugyan korábbi felajánlásomra sem kérted, hogy nézzek utána, én továbbra is ezt ajánlom a legmelegebben neked. Fiatal is vagy, minek neked egy vén Sánta, vagy egy unalmas német kispolgári átlagató.

’90 Mazda 626 Gti coupe

Igen, nekem is ez a típus van a birtokomban. Nos ez ellen is erősen tiltakozol általában, de EZT most találtam. Mit is tudjak mondani. Egyrészt elpusztíthatatlan, másrészt az 1989-ben bevezetett 2.0 16V FE DOHC motor (140 Le/189 Nm) olyan technikai színvonalat képvisel, hogy még 2003-ban is ezzel a motorral jöttek ki a KIA Sportage modellek. Ez azért elég nagy szó. Az FE szériájú modellek motorjai közt nem ritkák az 500.000 km-nél többet futott – felújítás nélküli - példányok is. A blokk egy eredetileg diesel üzemre tervezett modell, így kellően túl van méretezve. (Átalakítás nélkül a 300 Le közeli teljesítmény is elérhető vele – tanúsítják az amerikai portálok is.)

Na mindegy, kurva nagy, kényelmes, ráadásul 100-as utazóval a 7 litert sem művészet kihozni belőle!

Ezek lennének a konkrét javaslatok, de érdemes elgondolkozni egy jó kis Lancer-ről 1.5-ös benzinmotorral. A 990 kg-jával a 90 Le élhető, megbízható, kellemes családi autó. Az orra szerintem elég karakteres, nehéz kivetni valót találni benne. Egy hagyományos sedan kialakítással jó városi kocsi is, de ha kell lendületesen is autózható.

Esetleg egy elpusztíthatatlan Toyota Carina II. Nem egy nagy stíl, viszont egyszerűen képtelenség tönkrevágni, és belül kellemes kékes álmok lengenek majd körül, ha jól választasz kárpitot…

Ha úgy érzed kicsit is necces a zsebnek ez az egész autó projekt, a fenti gépekben bátran megbízhatsz. Ha egy rendesen átvizsgált vasat veszel, boldog… és nem szegény leszel!

A fenntartásuk nem vészes, mert viszonylag olcsón beszerezhetőek hozzájuk alkatrészek, és eleve nem beteges típusok. A teljesítmény adó nem a nagy tétel, ellenben a koruk miatt akár kedvező hobbiautó biztosítás is köthető rájuk. A felsoroltak közül szerintem egyik sem fogyaszt 8l fölött utazóban, de a városi étvágyuk is normális szinten van. Nem feltétlenül kell megretteni az 1.8-2.0 motoroktól sem, hiszen ezek lényegesen nyomatékosabbak mint kisebb társaik, ezért sokszor kevesebbet fogyasztanak, azonos használat mellett.

Na ennyi, nyomás autót venni!

korábbi ajánlások:
feketenap

Nem olyan jó érzés ám "Naugye"-t mondani, mint amilyennek gondljuk.

Olvasom az Indexen:

Megbukik a sávolyi Moto GP-projekt?

Tavaly novemberben tették le a magyar gyorsaságimotoros-versenypálya alapkövét, az építkezés még nem kezdődött el.

Gyenesei sportminiszter szerint vélhetően nem lesz futam idén ősszel.

Volt nekünk ugye ez a jól megkommentelt postunk, amiben az úri közönség részben engem, részben az építtetőket röhögte ki, miszerint hülye vagyok, lesz / hülyék ezek, nem lesz Moto GP Sávolyon.

Nos, egyelőre úgy fest, ha a részletekben nem is, de globálisan nekem lesz igazam.

Nem örülök, nem örülök. Olyan jó lett volna kellemesen csalódni...

Persze, megoldás azért van. Fogadjuk meg Omm ötletét, és MotoGP helyett rendezzünk CORR-futamokat, ahhoz jelen állapotában szinte azonnal alkalmas lehet a pálya helye.

Darti küldte ezt a jellegzetesen magyar történetet a motorbalesetéről. Vér és belek nem lesznek benne, de ettől még érdekes és tanulságos sztori - köszönjük!

 A történet lassan másfél éve kezdődött, amikor is egy kora nyári napon motorral ellátogattam egy előadásra. Az előadást meghallgatva visszapattantam a motorra, és kellő nyugalommal elindultam utamra. Szép verőfényes napot sikerült az Égieknek összehozniuk, nem is siettem nagyon semerre. Az előadás után egy barátomat indultam meglátogatni, aki történetesen Káposztásmegyeren lakik. Az Árpád híd irányából szépen elindultam hát, mint aki jól végezte dolgát, ám ekkor még nem sejtettem mire is vállalkoztam.

A motorozásnak megvan a maga szépsége, és változatossága, különösen, ha az ember nap mint nap használja, és a városban közlekedik vele. Budapest közlekedése még nincs felkészülve arra igazán, hogy tekintettel legyen a motorosokra, persze ugyanúgy vannak motorosok is, akik nincsenek tisztelettel az autósokra.

Na de térjünk csak vissza oda, ahol abbahagytam a történetet. Vígan és boldogan ülök a motorom nyergében, utazok a Szilágyi úton, azon a részen ahol a Fóti út egy felüljáró után becsatlakozik ebbe az útba. Elsőbbségem van, főútvonalon haladok. A felüljáróról lehajtva érkezik a már említett kereszteződés, nekem balkézre esik. Az úton haladva látom, hogy egy autó közelít a kereszteződéshez, de mivel tudom, hogy egy „macisajt” néz vele farkasszemet, nem igazán tulajdonítok neki nagy jelentősséget. Ő is az úton van, ismeri a szabályokat, ő is közlekedik. Na de nem.

Múltkor már megírtam körülbelül mi alapján választunk autót. Lévén, hogy autóvásárlás előtt állok, lehetőségem nyílik feltérképezni az online terepet.

intermezzo: létezik 5-800 000 forintos autó? Lehet, hogy én vagyok beszűkült, vagy tényleg ennyire gyatra a piac? Mert hát mit kaphatunk ennyi pénzért: a 300 000-es kategória jobb állapotú, valóban megkímélt egyedeit, vagy a bűvős 1 000 000-s kategória alját, a leharcolt példányokat.
Tehát, van extra élet az 5-800 ezres sáv környékén?

Prokee is ecsetelt már egy autóvásárlási lehetőséget. Na de nézzük, hol kutathatunk álmaink autója után, nézzük meg, a szoba melegéből a gép előtt ülve hol találhatunk magunknak autót. Irány a terep, lássuk mit adhat nekünk a net, azaz a használtautó.hu, a mobile24.hu, a mobile.de, az expressz.hu a vezess.hu és a weltauto. Vigyázat, hosszú lesz!

Remélem, a tavaly novemberben írt börzei beszámolómmal sikerült kedvet csinálnom a kisautókhoz és ahhoz, hogy ti is részesei legyetek annak az élménynek, aminek én részese lehettem, így elétek tárnám az idei időpontokat, hátha kedvet kaptatok egy kis "börzézéshez".

A Váci út 140. alatti Business Centeren kívül a Kelenvölgyi Közösségi Házban szokott még hasonló rendezvény lenni, annak időpontjai itt megtekinthetők.

Az Indavideón találtam ezt a zseniális videót a moszkvai közlekedésről, illetve közlekedésnek nevezett káoszról, ahol tényleg érvényesül az erősebb kutya elve. Mint a legtöbb nagyvárosban, itt is speciális, az adott városra jellemző közlekedés alakult ki, olyan, amit a kívülállók nem érthetnek meg.

Talán nem is akarják. Az igazán megdöbbentő mégis a sebesség, amivel közlekednek. Ez talán betudható annak, hogy az utak állapota a városban sokkal jobb, mint a városon kívül.

Úgy látszik a trükk az, hogy baleset esetén AZONNAL tovább kell hajtani, bizonyára jól megtanulták, hogy bámészkodni vagy segíteni nem célszerű, hiszen semmi nem garantálja, hogy a következő jármű meg tud állni.

Kedves Barátaim,

A mostani pénzügyi válság sokakat érint - sajnos engem is. Az utolsó hónapok kiadásait, bevételeit áttekintve úgy néz ki hogy túl nagylábon éltem. Mivel valahogy szeretném átvészelni az elkövetkező időszakot, ezért arra vagyok kényszerítve, hogy néhány személyes dologtól megváljak. Az elkövetkező hétvégén kezdem meg a kiárusítást, és már előre az összes vacakot a kertben lefényképeztem.

Ha valaki lát valamit, amit használni tudna csak küldjön egy rövid e-mailt a címemre. Fénykép csatolva.

Kéremszépen, Ivánék nem sz*roznak. Kergetik, lövik a BMW-t, simán az user arcába tolják a kézifegyvert - hiszen a feladatuk az, hogy semlegesítsék.

Ott persze diktatúra van, semmibe veszik az emberi jogokat. Bizonyára ombudsmanuk sincs, vagy ha mégis, rettegve bújik meg valahol a Kreml kazamata-rendszerének egy sötét kamrájában.

Szerencsére nálunk demokrácia van. Amikor reggel fél hatkor észrevettük, hogy az autómat ellopták, az ercsi járőr már túl volt egy "autós üldözésen", ahol a Trabantom meglépett az őt kergető Octavia elől. Beszélgettem a rendőr sráccal, elmesélte, hogy öt óra körül akarták megállítani a hatos ercsi szakaszán, ám a sofőr kikerülte őket, és továbbhajtott. Bepattantak az Octaviába, és erős fél órán át kergették, ám semmilyen kényszerítő intézkedéssel nem élhettek vele szemben. Nemhogy leszorítaniuk tilos az ilyen autókat, de a rendőrautón esett sérülések javítási költségét 100%-ban vonják az amúgy köztudottan vaskos fizetésükből.

Arra, hogy fegyvert használjon, akár a gumikra célozva, akár a sofőrre fogja, gondolni sem mert.

Még jó, hogy nálunk demokrácia van, ellentétben az oroszokkal ugye...

(video: englishrussia)

Volt ez a kis beharangozó, amely arról szólt, hogy két, tulajdonomban lévő autó koccant, és nekiláttam az ügyintézésnek, kíváncsian várva, mi lesz a végkifejlet.

Beszámolnék a fejleményekről, de három dolgot feltétlen előrebocsájtanék:

1. Nem vagyok jogász, autót sem szoktam törni, biztosítós ügyem is egyetlen egyszer volt, vagy 10 éve, más hibájából, tehát magam sem tudom, mi lesz az eredmény.

2. Fentiekből kifolyólag nem kívánok teljesen hülyét csinálni magamból, ezért mindig egy lépcsővel kevesebbet írok, mint ameddig aktuálisan eljutottam. :)

3. A károkozó autó biztosítójának logója nem szerepel az Autófílián, a károsulté pedig (amely egyébként jelen esetben ugye nem érintett) szintén nem, de majdnem. További találgatásokat kéretik elkerülni, nem egy adott társaságról szól a történet.

Nos, december 25-én történt az incidens, az év hátralévő pár napjában részben dolgoztam, részben ünnep volt, így nem nagyon tudtam előrelépni.
Sajnos január első egész hetéig elérhetetlen volt a biztosító ügyfélszolgálata, a partnereik pedig zárva voltak, tekintettel az év végi ünnepekre.
Január ötödikén felhívtam egy nem környékbeli szerződött javítót, ahol kárfelvétel is van. Egyszerűen tájékozódni akartam, így elmeséltem nekik röviden a történetet. Az ügyintéző közölte, ne is vigyem be az autót, ilyen esetekben a biztosító nem szokott fizetni.
Kérdem, tudná-e pontosítani, mert a "nem szokott" az nem egy jogi kategória. Nem nagyon tudott válaszolni, gyakorlatilag lepasszolt, hívjam a biztosítót.

Hetedikén, megbeszélve volt munkahelyemmel, megjelentem az autóval, lévén ők is szerződött partner. Nem a kedvezőbb elbírálásban bíztam, hiszen nem a kárfelvevőn múlik a döntés, csupán annyiban, hogy talán több időt szánnak rám, és utánajárnak, mi az oka az elutasításnak. Nem sokáig jutottak, egy gyors telefonhívás során a biztosító közölte, a kárfelvételt se végezzék el, hiszen úgyis elutasítják, mert ilyenre nem szoktak fizetni.
Tovább itt sem jutottam. Nem a kollégákon múlt, így megköszöntem a segítséget, és hazahajtottam.

(illusztráció)

Muszáj voltam valami módon felvenni a kapcsolatot a társasággal, és bejelenteni az incidenst, valamint megoldani bármi módon a kárfelvételt, hiszen ENGEM kötnek a határidők. Ha elcsúszom az időben, minden későbbi indoklás nélkül megtagadhatják a költségek kifizetését.

Három fontos tennivalóm volt:

1. Tulajdonosként bejelentenem, hogy az autóm kárt okozott egy másik autóban;
2. Tulajdonosként bejelentenem ugyanennek a biztosítónak, hogy az autómban kárt okozott egy másik autó;
3. A lehető leghamarabb megoldani a kárfelvételt, hiszen ha az elöl-hátul sérült autót mégvalaki megtalálja (mondjuk az előttünk lévő parkolóban, ahová szolizott anyukák hordják a csemetéiket befagyott ablakú autókban), akkor borzasztó bonyolulttá válik az ügyintézés - legyen tehát minél hamarabb dokumentálva az autó állapota.

Első lépcsőben a társaság honlapján online megtettem mindkét bejelentést a saját adataimmal, hiszen mindkét tulajdonos én vagyok.
Ezután felhívtam az ügyfélszolgálatot, elmeséltem a történetet. Kedves, segítőkész betanított munkás fogadta a hívást, aki (meglepő módon) a már ismert "nem szokott" fordulattal hárított el.
Itt már kissé ingerülten kérdeztem vissza, mégis, pontosan milyen okból, mely jogszabály alapján mondja ezt. Ez már túl meredek kérdés volt, átirányított a kárfelvétellel foglalkozó ügyfélszolgálathoz - mert az külön szervezet.

Ott már talpraesettebb hölgy fogadott, olyan érzésem volt, mint kezdő Amway-esnek az első meetingen, ahol minden kérdésre van megfelelő betanult válasz, amely akkor és ott tökéletesen helyénvalónak tűnik, csak másnap, újragondolva buknak ki a furcsaságok.
Szerencsére őt már felkészülve hívtam, browser egyik lapján nyitva a KGFB-ról szóló kormányrendelet, másik lapján a biztosítási törvény, persze még a hívás előtt átfutottam.
Mivel én nem rögzítem a beszélgetéseket minőségbiztosítási okokból, nem tudom szó szerint idézni a beszélgetést, de emlékezetből megpróbálom felidézni az alaphelyzet vázolása utáni beszélgetésünket.

- Abszolút korrektül jártak el a kollégák, mert az ilyen esetekre a biztosítók nem szoktak fizetni.
- Köszönöm, ezt hallottam már néhányszor, csak azt nem sikerült megtudnom, hogy milyen jogszabályi alapokon nem szoktak fizetni.
- Benne van a kormányrendeletben.
- Arra tetszik gondolni, amelyik a KGFB-ről szól? Mert az itt van előttem, és abban ilyen kitétel nincs.
- Nem arra, hanem a biztosítási törvényre.
- Az nem egy kormányrendelet, hanem egy törvény, de biztosíthatom, abban sincs benne, itt van nyitva előttem.
- De az bizonyára régi, nem hallott róla, hogy idén vezették be az objektív felelősségról szóló törvényt?
- Higyje el nekem, mindkettő friss, ezek vannak a MABISZ honlapján. Az objektív felelősség pedig abszolút nem erről szól.
- Dehogynem, maga a felelős azért, hogy ki vezeti az autóját.
- Ez nem így van, én vagyok a felelős azért, hogy TUDJAM, ki vezeti az autómat, és ha nem tudom, vagy nem nyilatkozom róla, esetleg tudtam, hogy nem alkalmas a vezetésre,  engem büntetnek meg. Én azonban TUDOM, ki vezette, meg is van, el is ismeri, ráadásul az objektív felelősség a közlekedési szabálysértésekről szól, a világon semmi köze a biztosításhoz.
- De nem érti, hogy magának okozott kárt, és azt nem szokta téríteni a biztosító?
- Hölgyem, elmeséltem a történetet, nem én okoztam magamnak a kárt, hanem egy másik járművezető.
- Az nem érdekes, a biztosítás tulajdonosra szól.
- Ne mondja ezt pont nekem, három autóra három biztosításom van, egy tulajdonosként.
- Természetesen, de a biztosítás nem az autóhoz, hanem a tulajdonoshoz köthető.
- Értem, akkor diktálnék három rendszámot, legyen olyan kedves B6-ra igazítani mindhárom B/M besorolását, hiszen a közös tulajdonosuknak B6-ja van.
- Azt nem lehet, az autókra külön-külön biztosítás van.
- Nos, akkor nem értem, mi a probléma a káresettel...

Azt hiszem, itt fogyott el a türelme. Két rövid tőmondattal lerázott, és ígért egy visszahívást, amit (tőle) eddig nem kaptam meg.

Folytatás hamarosan...

A Suzuki nem rozsdásodási hajlamáról híres. A párom kis Wagon R+ gépén viszont gyanús rozsdaszínű lére lettem figyelmes a vezetőoldali ajtón. A gyanús lé ugyan csak pár csepp valójában, és az ablak tömítőgumija alól kukucskál kifele, de azért bosszantó. Nézzünk csak alá gyorsan. Bizony itt van a hiba.

Fényező úrnak szólok gyorsan, lehet-e valami gyors kárelhárítást tenni. Szerencsére lehet, persze fényezni nem fogunk. Egy kis csiszolás, némi rozsdagátló anyag felvitel.

A végén kap egy kis festéket, persze a szín nem kikevert finomság, csak fedőréteg, de a lelkünk megnyugszik.

Megnyugszik?
A fejünkben motoszkáló rozsdarém felé felmerül a nyugtalanító kérdés: Vajon hol harapsz a kocsinkba legközelebb?

UI.: A villa ideális célszerszám volt, lehet mosolyogni!

Bácsi, a zebránál tessék megállni!

Ugye, nem olyan nehéz dolog ez. Ellenben még se sikerül ezt sokaknak betartani. A gyalogost viszonylag egyszerű felismerni: a járdára nézve veritkálisan helyezkedik el, valamint nincs gépjármű körülötte. Még ha így se ismerős, nézzünk bele reggel az előszobatükörbe, ott láthatunk egyet. A képet jegyezzük meg jól, ő a gyalogos. A zebra - leánykori nevén gyalogosátkelőhely - az úton horizontálisan helyezkedik el, és csíkos, mint egy zebra. Innen kapta a nevét. Na most ezt a kettőt kell összekombinálni, a gyalogos - leánykori nevén puhatestű - közlekedésben állítva jó, a zebra feketve. A zebrát igen nehezen tudjuk mozgatni, viszont a gyalogot könnyen fektethetjük zebrára majd kórházba, ami nem ajánlatos. Se a lelki világunknak se a pénztárcáknak. Ennek okán is védi őket a józan ész, illetve az állam. Idéznék az 1/1975. (II. 5.) KPM-BM együttes  rendeletből, közismertebb nevén a KRESZ-ből:

21. § (7) A kijelölt gyalogosátkelőhelyen áthaladó gyalogosnak a járművekkel szemben elsőbbsége van. Ugyancsak elsőbbsége van - kijelölt gyalogosátkelőhely hiányában is - az útkereszteződésnél áthaladó gyalogosnak azokkal a járművekkel szemben, amelyek arra az útra kanyarodnak be, amelyen a gyalogos áthalad. A megkülönböztető jelzéseket használó gépjárművekkel szemben azonban a gyalogosnak elsőbbsége ezeken a helyeken sincs.

A kép a Shibuya Crossingot ábrázolja. Shibuya, Japán fővárosának, Tokiónak bevásárlónegyede. Video a kereszteződés forgalmáról ITT.

Ezzel szemben ezt megreformálná Kondorosi "Új Rend" Ferenc. Ő azt mondá:

Kötelezõ lesz az autósoknak a zebránál megállni, ha a gyalogos jelzi áthaladási szándékát az úton. Ez a javaslat is szerepelt a KRESZ-módosítási javaslatban a közlekedési kerekasztal ülésén - közölte Kondorosi Ferenc az Új rend és szabadság program kormánybiztosa kedden kiadott közleményében.

Khmm, mint ha ugyanarról lenne szó, nemde bár? Ki tetszettek nyitni az a rohadt KRESZ könyvet? Tudom, politikusnak nem kell értenie a munkájához, de mégis mit szeretnének? Mit értenek az alatt hogy jelzi a szándékot? Hordjon magával 2*2 méteres transzparenst hogy ÁTKELNÉK?
Na neee, így 34 év után ne találjuk már fel a spanyolviaszt!

Inkább a gyalogosátkelőhely tábla alá kéne kiírni, hogy négy év. És keményen ellenőrizni. Én személy szerint büntetném ha nem állnak meg a zebránál, szerény számításaim szerint a gyalogos megérkezésétől számított harmadik autónak biztonságosan meg kell tudnia állnia.
Hát igyekezzünk is ezt betratani!

A képre kattintva egy kicsit nagyobbra nő.

Meddő próbálkozás volna február elején meggyőzni bárkit, hogy gumishoz szaladjon téli gumiért, ám az idei szezon tanulságait levonni talán időszerű lehet.

Arról, hogy mi mit gondolunk a téli abroncsokról, többször leírtuk már.

Ismerjük az ilyenkor előkerülő közhelyeket is, amellyel az átlag feletti reflexekkel és rutinnal rendelkező sofőrök elhárítani igyekszenek az észérveket.

Magunk is ismerünk számtalan olyan, jogosítvánnyal rendelkező überdrivert, aki a fizika törvényei felett áll, és 205-ös pályagumikkal, letaposott hóban is 90-nel veszik a körforgót a falu főutcáján. Közülük sokan ide is elvetődnek, így most nem kavarnánk flame-wart a kommentek között arról, ki mit gondol téligumi témában.

Két friss történet azonban igencsak kínálja magát, hogy az userek orra alá dörgöljük, hogy az út télen bizony csúszik. Akár még téli gumival is, bár kevésbé.

Elsőként a Totalcar Autójogászának címzett levél:

"A megengedettnél alacsonyabb sebességgel vezettem az autót!"

A Magyarországon érvényes szabályokban nincs olyan egzakt fogalom, hogy megengedett sebesség. Megengedett MAXIMÁLIS sebesség, az van. No meg az útviszonyoknak megfelelő sebesség, az is van. A kettő kombinácóját kellene alkalmazni, amiből az következne, hogy amennyiben az útviszonyok megengedik, haladhat a maximális sebességgel. A csúszós út pedig (ami télen elvétve, néha, itt-ott előfordul ugye) az pont egy olyan "útviszony", ami adu módjára üti a maximális megengedett sebességet, méghozzá alulról.

Tehát, télen, amikor emberi ésszel felfoghatóan az út esetleg csúszhat, értelmes, normális ember nem tapasztja a sebességmérőt a megengedett maximális sebesség közelébe, sőt, adott esetben (autópályán, lakott területen kívül) bőven aláméri.

Mert esetleg megcsúszik, felborul, és totálkáros lesz az autója.

Ha pedig az a bizonyos értelmes, normális ember mégis elcseszi a dolgot, akkor csendben, bánatosan sírdogál otthon, és rakosgatja félre a lét hó végén a javításra, nem pedig nagy mellénnyel háborogva próbálja meg behajtani a kárt az útfentartón.

Örüljön, hogy egyben szállt ki az autóból - van, akinek nem sikerül.

Gyermekekkel borult egy Suzuki a 7-es főúton

Martonvásár közelében, a 29-es kilométernél a Tárnok felé haladó Suzuki Ignis letért a jeges útról, az árokpartnak csapódott, majd onnan visszatérve a feje tetején landolt. A személyautót vezető nő súlyosan sérült, őt a tűzoltók emelték ki a járműből, majd mentőhelikopter szállította kórházba. A kocsiban ülő 7 éves fiút súlyosan sérült, őt, valamint kivizsgálásra a 4 éves lányt és a hathónapos csecsemőt kórházba szállították. A rendőrségi helyszínelés után az autót a tűzoltók állították kerekeire.

(lánglovagok)

Nem tudjuk a következőket:

- Milyen sebességgel haladt az autó, amikor letért az útról;
- A gyerekek megfelelő gyerekülésben utaztak-e;
- Anyuka be volt-e kötve.

Igaz, az autó fotókon látható sérülései alapján megfelelően rögzített utasoknak valószínűleg nem lettek volna súlyos sérülései, de azt mondom, ne ítéljünk látatlanban.

Arra viszont kíváncsi lennék, vajon megfordult-e anyuka fejében, hogy téli gumikat szereltessen az Ignisre a gyári Continental Eco EP nyáriak helyett, és ha igen, milyen észérvek, gazdasági megfontolások alapján vetette el, hogy darabonként nagyjából 10.000 forintot áldozzon az autóra...

Az is érdekelne, vajon most, utólag, mekkora összeget lenne hajlandó feláldozni annak érdekében, hogy a gyermekei sérüléseit és lelki traumáját meg nem történtté tegye.

Szintén érdemes lenne kiszámolni, mekkora összegű buktával sikerül majd kiszállni (nem fizikailag) az Ignisből, és ez milyen arányban áll majd a gumikon megspórolt összeggel.

Más szemszögből kíváncsi lennék, mekkora késést, időveszteséget igyekezett anyuka behozni azzal, hogy a célszerűnél jóval nagyobb sebességgel tolta az autót a jeges úton. A figyelmét valószínűleg nem kerülhette el, hogy 1. tél van 2. csúszik az út, hiszen még a mentés idején is dér lepi az árokparti gazt, a műszaki mentők lámpái pedig vidáman csillognak az aszfalton.

Természetesen az is fúrja az oldalamat, vajon a sietséggel megnyert időből mennyit áldozna fel azért, hogy a gyermekei - és persze saját maga - mielőbb felgyógyuljanak, és újra anyu mellett ülhessenek egy (valószínűleg) egészen másik autóban az óvoda / iskola felé sietve...

Neked is vannak gyermekeid? Te biztosan mindent megteszel azért, hogy veled ez ne történjen meg?

Alkatrészekkel foglalkozom, nagyjából 14 éve. Ha úgy tetszik, "autósboltos" vagyok. Ráadásul az a fajta, aki szereti, amit csinál, sőt, szereti a vevőit is. Hogy ez vajon ritka, vagy gyakori állatfajta, nem tudom, ritkán vásárolok ugye másnál.

Azonban van néhány dolog, amit nekem is nehéz megszoknom még ennyi év után is. Ezért kérlek titeket, azok nevében is, akikhez ti jártok: könnyítsük meg egymás dolgát!

- Ha nem tudod, milyen autód van, nem tudok hozzá alkatrészt adni. Legalább egy forgalmival felszerelkezve érkezz, és még akkor is lehet, hogy lesznek zavarbaejtő kérdéseim.

- Ha nem tudod, mit szeretnél, akkor bajban leszünk. Sok autót láttam már, de egy félbetört vékony fekete műanyag biz-baszt még a leggyakoribb típusokon is nehéz beazonosítani, ha a tenyeredben fekszik, és nem tudod, honnan esett le.

- Nem vagyok távdiagnoszta! Hiába meséled el, milyen hangja van, ha hidegen, letekert ablakkal enyhe fékkel kanyarodsz - ebből nem fogom tudni kitalálni, mit kell vásárolnod, még akkor sem, ha félelmetesen életszerű hangutánzó szavakat ismersz. Ha volt is valaha ilyen tudással rendelkező ember, azt a szervízek titkos tanácsa már régesrég lekaszabolta egy életlen kalapácsnyéllel. Én egy egyszerű kereskedő vagyok, a hiba megállapítása az autószerelők feladata.

- Autósbolt van a cégtáblán, nem pedig alkatrész-kölcsönző! Nem örülök neki, ha az autó adatai híján az összes szóba jöhető alkatrészt elvinnéd, majd ami nem kell, visszahoznád. Annak pláne nem vagyok híve, hogy megfelelő hibakeresés helyett különböző dolgokat szeretnél sorra cserélgetni, hogy meglásd, mitől szűnik majd meg a hiba. Ha más megoldás nincs, van megoldás - de ne a lustaság legyen az ok.

- Ne használj olyan kifejezéseket, amit a marketingesek vertek a fejedbe!
A Twinport, Ecotec, Energy, GLS, CDi, LSD és hasonló kifejezéseket a te butításodra találták ki a marketingesek, nem pedig az autó azonosítására. Arra csak a motorkód alkalmas.

- Ne oszd meg velem az örömöd! Nagyon klassz dolog, hogy a szomszédod, a taxis rájött, hogy Volkswagen-motor van az Seatodban, vagy hosszas netes túrkálás után rájössz, hogy a Peugeot 807-be a Citroen Jumpy kuplungbovdene is jó - de hidd el, mi, akik évek óta alkatrészekkel, autókkal foglalkozunk, ezzel tisztában vagyunk. Ráadásul ezel így vannak a gyártók is, tehát ha a Seat alkatrész cikkszámán nem létezik valami, akkor a Volkswagenen sem fog, hiszen a cikkszám is azonos.

- Nincs olyan kifejezés, hogy MIND EGYFORMA! Hidd el, egy VW Golf első fényszóró számos verzióban létezik, és Toyota Corolla olajszűrőjéhez is kelleni fog minimum egy motor és egy évjárat. Ha pedig egy "MIND EGYFORMA" Suzuki Swifthez kérsz valamit, akkor tuti, hogy a tied egy kanadai gyártású, amerikai piacra készült turbós, ezres, automata kabrió lesz, és a fagyállón és rendszámkereten kívül az égvilágon semmi sem egyezik majd meg.

- Esküszöm, nem vagyunk egy világméretű összeesküvés részei a szerelőkkel és a gyártókkal együtt. Nekem sem jó, hogy az autódat tízféle, azonosíthatatlan generátorral szerelték, sem pedig, hogy azonos autón azonos évjáratban hatféle csapátmérővel létezik alsó gömbfej.

- Ha igényes vagy, ne add alább! Ha ragaszkodsz a minőséghez vagy legalábbis ezt a látszatot akarod kelteni, és kizárólag az általad ismert kétféle gyártótól vagy hajlandó vásárolni, légy következetes, és a végén ne a negyedannyiba kerülő noname távolkeleti alkatrésszel távozz!

- Ha énektanár vagy, ne akarj autószerelő lenni! Értem, hogy tájékozott vagy, határozott véleménnyel rendelkezel, azért kérdezed, milyen gyártmányú alkatrészt tudok adni neked - ám ennek ellentmond a csodálkozó, bizonytalan arckifejezés, amikor neves, ismert gyártók neveit sorolom...

- Nem tudok neked alkatrészt gyártani! Ha olyan büntetőautód van, amelyhez már nincs, vagy soha nem is volt alkatrész-ellátás, vagy ha mégis, kellemetlenül vaskos pénzért, ne engem utálj érte ! Ha Daihatsut, Tata Telcoline-t, Tavriát, Alekot, FSO Truckot, Talbot Samba Cabriót vagy Asia Rocstát vásárolsz, készülj fel rá, hogy a legtöbb alkatrész vagy beszerezhetetlen, vagy embertelenül drága, vagy iszonyatosan sokáig kell rá várni. Ha igazán balszerencsés vagy, mindez egyszerre jöhet: sok pénzért lassan érkezik, ÉS nem lesz jó hozzá. Ezek mind nagyon jó autók, de megszállott autóbuziknak valók, akiket nem vág földhöz, ha két-három hétig áll az autó alkatrészre várva.

- Néhány apró filléres gyösz egyszerűen nem létezik külön alkatrészként! Értem, hogy a visszapillantó tükröd állítószerkezetében található finombeállítócsavar biztosítórugója egy 0.01 cent értékű apróság, és ezért kár lenne komplett tükröt ezerszer akkora összegért megvásárolni. Te viszont azt értsd meg, hogy rajtad kívül még soha senkinek nem volt ilyenre szüksége. Ráadásul ha az összes ilyen fiszfasz hülyeséget külön raktározná a gyártó és az importőr, hatszor akkora raktárra volna szükségük, jelentősen megugranának a logisztikai költségek, ami sajnos rajtad csapódna le. Így a jelentéktelen kis rugód a rárakódó költségekkel együtt 20 Euro lenne, a komplett tükröd pedig, a rárakódó nem oszható költségterhek miatt duplájába kerülne.

Kedves vásárlóm, vagy bárki más vásárlója! Néhány kivételtől eltekintve mi abból élünk, hogy megoldást nyújtunk számodra, számotokra. Nekünk se jó, ha neked se jó, és nem fogsz minket szeretni, mert nem hozod hozzánk a pénzed, és nekem nem lesz fizetésem.

Hidd el, szeretünk hosszú távon gondolkodni, és azt szeretnénk, ha Kovács úr 50 év múlva megveszi másik autóját, ahhoz is nálunk vegye majd az ablaktörlőjét. Ehhez viszont Kovács úrnak is partnernek kell lennie.

Más tapasztalataid vannak? A pult túloldalán állsz? Kíváncsian várom, te hogyan látod. Várom a meglátásaidat a kommentekben, vagy akár egy komplett postban is.

Mint kedves barátaim sokan tudjátok, hosszas vajúdás után egy régi szerelem teljesedett be, közelmúltbéli autóvásárlásommal. A kiválasztott autót nem tudtam alulról szemrevételezni, de a félig alámászva tett kérdő pillantások alapján nem tűnt fel semmi gyanús. Az előre kárörvendők most áttérhetnek másik posztra,mert nekik nem sok öröm jut most itt.

Először biztosítást kötöttem otthon pihenő járművemre, majd pár nappal vásárlást követően sikerült végre teljes valójában áttanulmányozni a gépezet alját. Azért némi rozsdára számítottam de még engem is meglepett a látvány. A kocsi alja szinte makulátlan volt! A jobb oldali küszöb és fenéklemez találkozásánál volt mindössze egy kis kezdődő szétnyílás, ami még nem igényelt beavatkozást, de megelőzésképpen az ilyen célra rendszeresített tömítőpasztával zártuk a kis rést.
A futóműben sem volt semmi vészes, csak a szeptemberben esedékes műszakira kell cserélni néhány stabilizátor szilentet.

A motorba friss olaj került 10W-40-es a kezelési útmutató ajánlása alapján, és természetesen új olajszűrőt és légszűrőt is kapott a gép.
Mivel a vásárláskor az autóval nem járt téli gumi így azt is pótoltam. A méret elég gyakori 195/65 R15, így sikerült viszonylag olcsón hozzájutni egy igen jó állapotú -szinte újszerű- garnitúrához. A profilmélység 8 mm, sérülés semmi, így a gumik újra munkába álltak az én autómon.
Az ablakmosó kapott jó tömény anyagból utánpótlást, a törlőlapátok meg még jónak mutatkoztak, így az első szemlét sikeresnek ítélve lezártam. A gépet szépen lemostam és belülről is kicsit kitakarítottam. A legzordabb január közepi napokat garázsban vészelte át. Az átírást becsületes honpolgárhoz illően 15 napon belül elvégeztem!

Egyvalami maradt ki a szemle során, a kézifék beállítása. A saab900.hu oldalról sikerült letöltenem kezelési útmutatót, köszönet érte! A beállítás nem bonyolult művelet a kézifékkar körüli borítást levéve, hozzáférünk a két bowden állítóanyáihoz. Sajnos az én táltosomon hiába állítottam már a kézifékkötélen, nem sikerült ily módon megreparálni a rögzítőféket. Ennél nagyobb bajom ne legyen, majd a második szemlén utánanézek mi a gond!

Egy kényelmi dolog még került az autóba. A vásárláskor egy régi kazettás rádió szolgáltatta a muzsikát, de sajnos a kazetta kiadó része már nem akart működni. Erre akkor derült fény mikor Tibor barátomnak átvittem az autót megmutatni, és az ő ötlete nyomán stílusosan egy régi ABBA kazettát tettem be. Kifele nem akart jönni, aztán a rádió sem. Az autóvillamossági szerelőnk is megküzdött vele, és mikor kijött végre a helyéről a készülék, akkor derült ki valaki már a magnó keretét is jól szétfeszegette valami korábbi kiszedési kísérlet során. A végére aztán győzött a gyakorlat, és bekerült egy régebbi kocsimból megmaradt zölden világító kijelzőjű CD-rádió. Legyünk stílusosak ha már a műszerfal is zöld megvilágítást kapott. József még a néma jobb első hangszórót is megszólaltatta, szerencsére csak vezetékszakadás volt, ezúton is köszönet neki.

Az első tapasztalatok bíztatóak, a további fejleményeket természetesen megírom itt.