A közelmúltban többször is felvetődött a légszűrő téma. Aztán Blacksun barátunk is megírta a beszámolóját a karbantartási élményeivel kapcsolatban, a levlistán meg egész jó kis beszélgetés alakult ki a témával kapcsolatban. Úgy érzem azonban - a hozzászólásokat is olvasva - hogy pár dolgot azért le kell tisztázzunk.

Először is ejtsünk pár szót a szívósorban lévő olajról.

A szívósorba négy féle képpen kerül(het) olaj.

1. Fogjuk és beleöntjük. Ez gyakorlatilag több okból is kizárható, hiszen ki az a hülye aki ilyet tenne? Másrészt minek? Az olaj drága.

2. A modern autók a környezetvédelmi előírások miatt rendelkeznek kipufogógáz visszavezetéssel (EGR). Ezek 2 vagy több ponton vannak visszacsatolva a szívó oldalra. Általában mind a folytószelep előtt, és mögött is. Szerepe, hogy lehetőség szerint újra égesse a kartergázokat, és ne a légkörbe vezesse ki azokat.

Az EGR-nek a környezetre áldásos, a motor teljesítményére - és ezáltal a fogyasztásra is - pedíg káros hatással van.

Ez egyrészt abban áll, hogy mivel- tüzelőanyagtól függetlenül - egy levegő-tüzelőanyag...(Igen, igen. Nem üzemanyag! Az az olaj...) keveréket égetünk el, fontos hogy több oxigén legyen adott térfogatban, hiszen ahhoz adagoljuk a tüzelőanyagot.

több levegő -> több üzemanyag -> több kraft

A dirktszűrő viszonyára ezzel az egésszel, egy kicsivel lejjebb majd kitérünk...

Másrészt a kartergáz forró. A magasabb hőmérsékletű beszívott levegő kevesebb oxigént tartalmaz. Szóval itt megintcsak bukunk pár lóerőt.

Modernebb motoroknál - mint az illusztrációban is - hűtik a forró gázokat, ezzel próbálva csökkenteni legalább az egyik negatív hatást.

A leglátványosabb jele az EGR szelep meglétének pedíg az az olajos trutyi ami a kartergázból csapódik le a jóval hűvösebb szívósor minden részén. A szívósor falára, a szelepekre, a vákuumcső járatokba onnan esetleg a mágneskapcsolókba. Ez fekete sűrű zselés trutyi, aminek alsó rétegei már olyannyira ráépülnek az alu/műanyag elemekre, hogy csak a csiszolópapír kategória szedi le. Szívás...

Ezt ki lehet váltani úgy, hogy nemes egyszerűséggel lekötjük őket, és egy kis szűrőt szerelünk a csövek végére. Ez nem túl környezetbarát megoldás, de az olcsó tuning az ilyen. Van egy köztes, és barátságosabb út is - amivel a motortér is tisztán tartható. Ez a Winkler Tehenén is tesztelt "bödön". A neten "catch can" néven lelhető fel. Ez begyűjti az olajat, és amikor megtelt, leadhatjuk a megfelelő ISO tanusított gyűjtőhelyen.

Ezzel amúgy valóban nyerhetünk - lökettérfogattól - függően 1-3 Le-őt, ami effektíve a fogyasztásunkban is megmutatkozik majd, de csodát nem kell várni. Ráadásul azt is csak akkor, ha utána nem kötjük vissza a csövet a szívósorba.

3. A feltöltött kocsiknál a turbo/kompresszor csapágyazásáról kerülhet be olaj. Ha karban van tartva rendszeresen, és helyesen üzemeltetjük - fel, és lehűtés - ez nem lehet ott.

4. A negyedik ok csak akkor játszik, ha autónk direkt, vagy sport betétszűrővel van felszerelve. 

...és akkor most ismerkedjünk meg az alkalmazható légszűrők típusaival!

Az első a mindenki által ismert gyári/utángyártott légszűrők. Ezek általában papír vagy szintetikus anyagúak. Egyik oldalukon redőzött kivitelben, a szívóoldal felől rács erősítéssel, hogy a felületén keletkező vákuum ne tudja kitépni a szűrőanyagot gumi keretéből. Ezek túlbiztosítottak hatásfok szempontjából. Tehát inkább folytanak a motoron, de a legkisebb lehetőségét is kizárják a szennyeződések bejutásának. Így viszont az eltömődésre meglehetősen érzékenyek, a vizet, és a szar turbocsapágyazás felől érkező olajat sem tolerálják túlzottan.

A második minden pelyhedző állú "tuner" kedvence a direktszűrő. Nos, elsősorban leszögezném hogy valóban lehet vele teljesítménynövekedést elérni, de egyrészt nem akkorát amekkorát az üzletek nagy része ígér, másrészt ez nem úgy működik, hogy felheftülöm, és úúúúúbazzeg +20%. Messze nem!

A direktszűrő lényege, hogy nagyobb a felülete a hagyományos szűrőénél, ezért nagyobb az áteresztőképessége/kisebb az ellenállása. Hátránya, hogy az eredeti dobozt ki kell dobjuk, ezért megszűnik a hideg levegő ellátás. Ha így hagyjuk, a meleg levegő miatti teljesítmény veszteség, nagyjából el is viszi a szűrő miatti többletet. A következőképpen érdemes gondolkozni: minden egyes 10°C hőfokemelkedés nagyjából 1% veszteséget jelent!

Végezetül maradt a sport betétszűrő. Ez egy, a gyári légszűrőházba passzoló szűrő, ami szintén a felület méretével operál, illetve az anyaga is különböző az előzőéekétől. Leginkább egy a gézre emlékeztető szerkezetű, többrétegű szövet ez két fémháló között. Nagy előnye ennek a megoldásnak - ha már tuningolunk - hogy könnyedén kiépíthetünk, egy zárt Ram Air rendszert, ami további extra teljesítményhez segíthet minket. De biztosítja egy széria autó részére mindazokat az előnyöket is amelyeket a direktszűrő, közben élvezve azt a helyzetet, hogy a tényleges hatékonyság érdekében nem kell szétbombáznunk a motorteret.

Visszatérve a slájmra...

A direkt, és a sport betét szűrőt olajozni kell.& Erre azért van szükség, mert az anyaguk önmagában nem lenne képes megszűrni az apróbb szemcséket. Mikroszkóp alatt a szövetszálaik kellőképpen bolyhosak ugyan, de ez a dzsungel messze elmarad egy normál szűrő sövényétől. Jön tehát a spec. olaj, és az általa képzett film végzi a rettegett mikroszemcsék szűrését. Mint a légy a mézben.

Az olajozást azonban ésszel kell végezni, hiszen filmet kell létrehozzunk a szálak felületén, nem pedíg egy tócsát a beszívott levegő viharának útjába. A szűrőről "letépett" olajcseppek végigszáguldanak a szívórendszeren, és mindenre rákenődnek, ami az útjukba kerül. Ha épp a fűtőszálas légtömegmérő fűtőszálára, akkor arra. Oda pedíg gyönyörűen ráég a cucc, - pont mint a tűzhelyen hagyott lábos aljára - és dobhatjuk is ki az érzékelőt.

És végezetül a levont konzekvenciák:

- Hagyományos szűrő esetén olajat nem kenünk sehová. Szűrő elé azért mert eltömíti a szűrőt, mögé meg azért, mert hazavághatjuk a motor érzékelőit.

- Direktszűrőt ésszel olajozunk! Azért színezett az olaj, hogy lássuk mit csinálunk.

...és soha ne vegyünk gagyi direktszűrőt! Tényleg megéri erre áldozni, hamár...

Játsszunk !

Fotópályázatot hirdetünk, mert szeretünk mindenhol ott lenni. No persze azt is szeretjük, ha megajándékozhatunk titeket.

A dolgotok csak annyi lesz, hogy egy, az autózáshoz valamilyen formában kötődő helyszínene lefotózzátok magatokat egy autófilia, és/vagy autófilia.blog.hu felirattal.

Van időtök, a pályázat február 15-ig tart, eredményt március 1-én hirdetünk.

A nyertes fotókat az autófilek fogják zsűrizni. A szempontok:

- Ötlet - a nevezésre elfogadunk a helyi Dacia-dealer szalonja előtt készült képet is, de nyilvánvalóan nagyobb eséllyel indul, aki mondjuk a Hungaroring egyes kanyarjában fotózza le magát.

- Távolság - A Nürburgring természetesen übereli a Hungaroringet.

- Extremitás - A Magyar Suzuki gyárának főkapujánál készült kép kevésbé izgalmas számunkra, mint mondjuk egy brazil VW-gyártósor futószalagja.

A kép minőségére, méretére vonatkozó megkötésünk nincs, nem profi fotósokat várunk. Fontos azonban, hogy a felirat olvasható legyen, a helyszín pedig felismerhető. Több fotóval is nevezhettek, ám azonos helyszín esetén mi választjuk ki a nekünk leginkább tetszőt, így egy helyszín egy nevezésnek számít.

Hogyan nevezhetsz ?

- Készíts képet

- Töltsd fel az Indafotóra

- A kép nevében szerepeljen a helyszín, ahol fotóztad!

- Lásd el af_palyazat_1 címkével (mert tervezünk még másodikat is!)

- Izgulj !

Az első helyezett díja egy Icon-X G300 navigácó lesz, az LCP Systems jóvoltából. A második és harmadik helyezett díja egyelőre meglepetés.

Néhány mintaképet elkészítettünk, hogy lássátok, mire is gondoltunk:

Unimogot szeretjük, mert BENZ. Meg persze, mert jó. Aki ült már Unimogban, főleg, ha terepen is hajthatta, tudja miről beszélek.
Nekem hivatalból is kell szeretnem, mert eszközöket gyártunk hozzá, nyílván minél több Unimogot adnak el, annál többet tudunk értékesíteni a hozzá készülő berendezésekből.

A Pappas Autó évek óta szervez egy összeröffenést az Unimog tulajdonosoknak, érdeklődőknek, fanoknak (mert, hogy ilyenek is vannak). Ha jól számolom az idei a VIII. volt. Nem egy nyilvános találkozó ez, csak úgy besétálni az utcáról nem lehet, de ha valaki olthatatlan vágyat érez magában, hogy egy napot a csillagos márka fura kis mindenrejó igavonói közt töltsön, szívesen látott vendég lesz.
A Mercedes nekem régi nagy szerelem. Egyszer már igen közel álltam ahhoz, hogy én is csillag mögött autózhassak, de aztán futni hagytam az igazán alkalmi vételnek számító vasat. (Nőt nem vonunk be az autóvásárlásba!) Az Unimogról egészen a tavalyi találkozóig csupán annyit tudtam, hogy nagyon komoly terepjáró pépességekkel rendelkezik és, hogy szinte bármilyen feladatra befogható a hótolástól kezdve a tűzoltásig. Aztán a tavalyi találkozón mehettem egy U 4000-es el, ami igazán maradandó élmény volt. Sikonyáltam, mikor felértünk a meredek domb tetejére és láttam, ahogy eltűnik alólunk a talaj, majd szép lassan átbillen a teherautó, hogy amilyen nyugodtan feljött, le is menjen. Aztán a domb alján a forduló, ahol biztosra vettem, hogy nem fordulunk el anélkül, hogy felboruljunk, de a középen helyet foglaló profi Unimog vezető biztosított róla, hogy gond nélkül teljesítjük a feladatot. Láttam, hogy jártak már előttünk arra a keréknyomokból, mégis hihetetlennek tűnt, hogy mi ott átjutunk. Átjutottunk. A végén, miután hagyta, hogy fokozott izgalmi állapotban többször használva a prostituált és a vaze pejoratívabb formáit tudassam vele, mekkora élmény volt, kaján vigyorral csak annyit mondott, „pedig ez mennyire egy egyszerű pálya volt”.

Ilyen előzmények után érkeztem meg az idei találkozóra. Egy komoly projekten dolgoztunk egész héten, csak pénteken jutott eszébe főnökömnek, hogy most van a találkozó és bizony nekünk ott dolgunk van. Gyorsan kerítettem pár képet, készítettem egy rövid prezentációt és szombat reggel felrohantam fővárosunkba. Korán értem oda, hogy el tudjam rendezni a technikai dolgokat, megtudakoljam mikor kell megtartanom az előadásomat, így ezek mellett volt időm gyorsan végigjárni a kiállított gépeket. Leginkább az öreg masinák érdekeltek, újat látok eleget. Csattogtattam is szorgalmasan a fényképezőt a rögtön a bejáratnál elhelyezett idősebb Unimogoknál, néhánynak az ajtaja is nyitva volt, így belenézhettem az utastérbe, élveztem, hogy nincs még tömeg. Leginkább egy zöld, duplafülkés fogott meg, ilyet még sosem láttam Unimogban. Aztán a legvégén megpillantottam egy igazán elvetemültnek tűnő járművet. Egy hómaró volt a nagyobbik fajtából. A garat akkora méretű volt, hogy ha nincs fejem, simán begyalogolhattam volna és a platóján volt egy hatalmas gépház, aminek az ajtaját próbáltam kinyitni, de nem sikerült. Annyi látszott, hogy egy méretes kardán megy előre, ami a hómarót hajtja, de piszkosul érdekelt, milyen motor lehet a platónyi bódé alatt. Aztán a 10 órakor kezdődő előadás alatt kiderült, hogy egy V12-es Mercedes harckocsi motor lapul a szörnyeteg gyomrába és, hogy ha érdekel minket, be is fogják indítani. Persze, hogy mindenkit érdekelt, az előadás után ott tolongtunk és vártuk, hogy életre keljen a monstrum. Amíg melegedett a motorja beszéltem a gépészekkel róla. Sokat nem kellet kérdeznem, pár percen belül jöttek a vidámabbnál vidámabb történetek a reptéri melegedőbe beszórt hóról, a 4-es út teleszórásáról, hogy evett meg egy 50 kilogrammos poroltót a szörny, hány ablakot sikerült már betörni vele, milyen érzés a hatalmas hóban beállt autópályán végigrongyolni vele, ráadásul munkamenetbe. Aztán beindították a V12-est. Meglepő volt, milyen csendes. A felnyitott tetővel együtt nyílt a két kipufogó is, így inkább annak a hangját halottam, de így is nagyon csendes volt. Mint megtudtam két fordulat létezik, alapjárati és üzemi fordulat, ami 2500 f/perc-et jelent. Nos, amikor felpörgette üzemi fordulatszámra a motort, akkor ismét azt éreztem, mint tavaly amikor véget ért az U4000-el a túrám. A csillapítatlanul a dobhártyámba jutó, üvöltő V12-es hangja kevés autóbuzit hagyna hidegen. Mindenki rohant onnan, csak én maradtam, és ha jól láttam papptibi. Aztán megnéztem a komótosan forgó marót, amely akár 50 méterre is képes elszórni óránként 5000 tonna havat. Kétség kívül a találkozó legérdekesebb gépe volt.

Aztán megvendégeltek bennünket egy remek ebéddel, az élményátadó tetején lévő étterembe és mehetett mindenki autókat próbálni. Unimogokon kívül több csillagos autót is el lehettet vinni egy körre, be lehetett ülni a kiállított egyéb járművekbe, kellően perverz mercisek simogathatták a kamionok elején lévő hatalmas csillagokat, kellemes délutáni program volt, na. Pappasék ismét megadták a módját, hogy a sok irodalakó öltönyös döntéshozó, a még hezitáló leendő vásárló és az Unimogját családtagként dédelgető meghívottak jól érezzék magukat.

Hazafelé még volt egy találkozóm tomnemtom barátommal, így fest, mikor egy antiszociális és egy csökkentelméjű találkozik.

Mostanában nagyon érik a gyártók kooperálása, Fiatba BMW motor, manufakturális gyárak eltűnnek, cégek összeolvadnak. Kicsit eljátszottunk a gondolattal, mi lenne ha szövetségbe lépne a 3 német nagy nevű gyártó. Íme:

Kattra nagy!

Írtam már arról, mennyire fontos néha átismételni a KRESZ aktuális szabályait. Az ember nehezen tanul, de legalább könnyen felejt - viszont relatíve kevés végtagja van, így érdemes azokra vigyázni, nem kockára tenni egy személyi sérüléses balesetben.

Különösen igaz ez akkor, ha az egységsugarú sofőrnek egyszer csak olyan szabályokat kell alkalmaznia, amelyekre egyébként sok éve nem volt szüksége.

Mióta Scarabeozok, naponta szembesülök azzal, hogy bizonyos, a segédmotoros kerékpárral történő közlekedésre vonatkozó szabályokkal egész egyszerűen nem vagyok tisztában.

Szokott ön robogózni ? Ha igen, próbáljon meg válaszolni az alábbi kérdésekre:

- Van-e a KRESZ-ben meghatározott sebességhatár ezekre a járművekre ?
(Természetesen itt nem a műszaki paraméterekre gondolok, hiszen az ebbe a kategóriába sorolt szerkezet tervezési végsebessége eleve nem lehet nagyobb, mint 45 km/h, azonban utólag nem szankcionálandó az a smkp, amely mondjuk 60-at tud.)

- Használhatod-e segédmotoros kerékpárrral a kerékpárutat ?

- Behajthatsz-e lakó-pihenő övezetbe segédmotoros kerékpárral?

- Megállhatsz-e szabályosan, szorosan az úttest szélére parkolva a segédmotorkerékpároddal a kijelölt gyalogosátkelőhely előtt 5m-en belül ?

- Behajthatsz-e segédmotoros kerékpárral olyan útszakaszra, ahol a "kerékpárral behajtani tilos" jelzőtábla van kitéve ?

- Kell-e kötelező felelősségbiztosítást kötni a segédmotoros kerékpárra ?

Ma egy érdekes hirdetésbe akadtam: Opel Kadett 1Ft-ért. Gazdája megválna tőle, a kocsi bontáshoz túl jó állapotban van, nincs szíve kidobni, pénze meg fenntartani. Ezért hát odaadná valakinek 1 magyar forintért, csak fizesse ki az átírás költségeit. Nos, mint Mézga Aladár, 1 forintért megmondom, mennyibe is kerül ez.

Kezdjük az egészet a nulláról, mivel az eladó semmit sem ad az autóhoz. Tehát:

• eredetiségvizsgálat: 1.3-as autóra 17000 Ft
• vagyonszerzési illeték: 23400 Ft
• eljárási díj: 12000 Ft
• mivel lassan év vége van, ezért esedékes lesz a súlyadó, pontosabban teljesítményadó, amely 5280 Ft

57680 forint, ennyivel gyarapítottuk az állam bácsit egy egyforintos autóért. Nézzük mi jön még:

• kötelező biztosítás: (magamat alapul véve, fiatal budapesti férfi) ez olyan 19 és 61 ezer közt mozog, vegyünk kicsit középről, legyen 30 ezer forint (negyedévre)
• illetve nem írta, tehát fel kell készíteni az autót télre, tehát: a szélvédőmosón és egyebeken túl (2000 Ft) kell még 4 téli gumi, (felni van a kocsin)  darbja 6-10 ezer forint, tehát súlyozotttan 48, azaz 24000 Ft
• tovább nem ragoznám, de lehetne még hozzávenni a szilentek, tömítések, vezérműszíj, olajok, fékek cseréjét

Ez így 56000 forint. Összesen tehát olyan 120 000 forint indulótőkével kell rendelkezni az autóelhozatalához. Nem lebeszélni akarok én, de döntse el mindenki maga, hogy megéri-e. Teszem hozzá: egy másik autónál is ugyanezek a költségek fennállnak.

Olvastam ezt az érdekes cikket a V8-as Barkasról, és érdekesek a gumik, amiket el tud füstölni. Na mondom már csak az kéne, hogy illatos legyen. Ekkor hívta fel a figyelmemet miluman kolléga, hogy létezik illatosított gumi, melyről Karotta már megemlékezett. Hohó, mondom alakul itt a dolog. És akkor ne felejtsük el a Winkler Robi által ajánlott Manifold Destiny könyvet.

Tehát akkor rakjuk össze. Tudjuk hogyan kell megfőzni az ételt. No de ehhez kell egy kis aperitif, egy kis étvágygerjesztő. Tehát akkor füstöljünk el egy adag sült kacsa illatú gumit, adjunk hozzá egy kis madárhangot (köszi Sanyi!) és kész is.

Bon apétit!

Ha valaki nézelődne még pár madárcsicsergés után, akkor vadásszon erre: pulykára vagy kengyelfutó gyalogkakukkra.

Poroszkálok békésen a háromajtós Swift 1.0 sportkupéval a nulláson, és akkor jön egy ilyen. Nem tol le, csak méltóságteljesen elgurul melettem nyolcvannal.

Persze, nekem meg ne legyen kisebbségi komplexusom, mi ? :)))

Fogadjátok sok szeretettel egy ismeretlen pécsi költő művét, akit múzsa hiányában egy exkavátor banner-körmei csókoltak homlokon.

látom a szemedben kedves a vágyat
kívánom én is az olajos hátad
kezdjük hát baby, nincs mire várni
szeretnék ma is egy kotróval hálni

vedd le a kalapom, lassan, a főmről
ne kelljen agyvelőt szedni a földről
tedd le a fogasra, jöhet a sálam
ekkora gémmel, nyerő vagy nálam

és most a kabátom húzzad le rólam
körmödben mangán, és egy kis króm van
jöhet a szoknyám, finoman nyisd ki
ki ül ma fülkédben, csak nem a pisti?

látod a ruhám, vörös, mint kedden
remélem, hogy a bontó köröd is rendben
van baby, mert most itt állok pőrén
jól néz ki egy lánctalpas a szőke nő bőrén

Próbáljuk meg elemezni a verset.
Első olvasatra egy szimpla nő-gép közti erotikus kapcsolatnak tűnhet. Konzervatívabb olvasókat már önmagában az élettelen tárgy utáni fokozott vágyakozás is zavarhatja, főleg, ha a vágy tárgya egy markoló, azonban érdemes mélyebb tartalom után kutatni a műben.
A vers két szereplője a nő és a markoló. A nő, mint az élet bölcsője, az életadó anya, jelképe az életnek, a kotró pedig a gépek közti törzsfejlődés csúcsán álló jármű, mely félelmetes méretével és erejével a rombolás és a halál megtestesítője. Ez a kettősség vonul végig a versen, melyet a költő csak a vers záró sorában old fel. Érdemes megfigyelni, hogy a versben végig a nő gondolataiba és vágyaiba kapunk betekintést, a gép, mintegy passzív szereplőként van jelen. Hallgatása vészjósló, feszült hangulatot teremt és ez a nyomasztó érzés, mint egy markoló körmeinek erős szorítása, rátelepszik az egész műre.

Az első versszakban a nő, a gépben szunnyadó vágyat látja a jármű lámpáin keresztül manifesztálódni. Érződik, hogy az erőteljes szúrófény, mint ha körülölelné a nőt. Sejteni lehet, hogy a nő nem először kerül ilyen meghitt kapcsolatba a géppel, a „kívánom én is az olajos hátad" egyszerre utal arra, hogy a nő már megtapasztalta a gép brutális szerelmi játékát és az üzemi fordulaton kicsapódó olajpermet, forró alkatrészeken elpárolgó szaga, mintegy afrodiziákumként fokozza egyre jobban a nő vágyát. Feszült, türelmetlen vágyakozás ez.

A második versszak kezdő sora, utalás a női nem romantika iránti igényére, melyet még inkább kontrasztossá tesz, egy hatalmas erőgép jelenléte. Az, hogy még a monstrummal való kapcsolatban is fontosnak érzi a romantikus előjátékot jelzi, a mindenkori nő igényli azt, legyen bármennyire is goromba hozzá az élet. Azzal, hogy nem ő veszi le ruháit, utal rá, hogy alárendeli magát partnerének, az ő kezébe adja az irányítást. A naturista kép, a földön levő agyvelő darabokról végleg elvágja a hajszálvékonysággal a műbe csempészett érzelmes szálat, gyorsan visszarántja az olvasót a költő zord világába. A versszak befejezéseként megjelenő gém, fallikus szimbólum, jelentése pöcs.

A vers harmadik versszaka talán a mű legösszetettebb része. A kotró ausztenites mangánacél kanalán megjelenő króm, egy korábbi sérülésre utaló javítóhegesztést feltételez. Ezzel mintegy szimbolizálja a nagy pusztító sérülékenységét, ugyanakkor a mangán jelenléte szívós, ütésre felkeményedő anyagra utal, mely egyértelművé teszi, a gép minden elszenvedett kudarc után csak keményebb lesz, megtörni nem lehet. Pisti a gépkezelő pedig úgy tűnik halott, hisz a pusztulást jelképező lánctalpas gyomrában él. Pisti egyébként valószínű, hogy Józsi és előző életében MZ tank volt. (Erre később lesz utalás.)

A vörös ruha és a keddi nap említése egyértelműsíti, nem az első alkalom ez, vad, forró kapcsolatukban. Ismét feltűnik a brutális együttlét és úgy érződik, hogy a nő is igényli ezt, hisz aggódik, rendben van e a gép legnagyobb teljesítményű része. A pőreség említése egyértelművé teszi, hogy a nő kiszolgáltatott a monstrummal szemben, majd jön a mű lezárása, mely a versen végigvonuló borús hangulat ismeretébe már nem is annyira meglepő. A halál végül győzedelmeskedik az élet fölött, ismét a gonosz győz. (Már amennyire egy kotró gonosz lehet.)

Van még a műnek egy két soros, lezáró része, amit egy ismeretlen nyelven írt a költő és erősen érződik rajta a mester bomlott elmeállapotának romlása. Szabad fordításban, valahogy így hangzik.

Béka brekeg V8 hangon, olajsár az MZ tankon
három ajtó, öt ajtó, sud áj széj or sud áj gó. 

Prokee előző, téli autózásra felkészítő postja kapcsán nekem még mindig maradt némi tudáshiányom, így megkérdeztem a többieket:

Na, okosítsatok ki.
Ha lenne egy szett téli gumi meg egy szett nyári gumim, akkor ugye cserélgeti az ember. Évszak elején le, a másikat fel.
Majd megjelöljük a gumikat, hogy melyik hol volt, melyik a forgásirány. De ez miért kell? Miért nem lehet másik irányba forgatni a kereket? És irányonként lehet cserélni? Tehát például a jobb elsőt meg hátsót egymással.

Hogy biztosan Ti se szenvedjetek információ hiányban, olvassátok apamackó komplex válaszát:

 

1.Egy elsőkerekes kocsin az első tengelyen lévő gumik akár 2x olyan gyorsan is kophatnak mint hátul ezért célszerű a tengelyenként összecserélni a gumikat egy idő (kb. 2 szezon után) így várhatóan egyszerre kell majd cserélned.

 

2.A téli gumik szinte mindig forgásirányosak a mintázat kialakítása miatt.De a nyáriak (meg néhány téli) nem.

Így ha használt gumit veszel és nincs ráírva a forgásirány az elég nagy probléma. Persze a rutinos gumisok kézrátétellel nagy biztonsággal megmondják a forgásirányt, ugyanis a lamellák a forgás irányába jobban lekopnak a hajtás miatt. (Ha jól emlékszem, de megállapítható az biztos)

 

3. A szerelt téli kerék a hosszútávú megoldás mert :

• ha évente kétszer átszerelteted a gumikat az nem tesz jót a gumiknak
• sokba kerül
• a szerelési költség pár év alatt annyi mint a felnik ára lett volna
• néha sérülhet is a gumi szereléskor! (oszt szerezz ugyanolyat!)

 

4. A szezon előtt akár nyári, akár téli még ha felnin is volt akkor is célszerű újra kicentíroztatni mert a szezon alatti kopás miatt változhat a kerék súlyelosztása!

 

5. Ha csak gumi - azt állítva tároljuk! És megforgatjuk néha persze.

Ha felnin van - akkor fektetve, vagy persze még jobb függesztve, mert a felni bírja.

 

Üdv. apamacko

Okleveles gumiszerelő mester :-)

 

Remélem sikerült minden kérdésre válaszolni.

Úgy hozta a sors, hogy november 9-én, vasárnap volt lehetőségem eljutni a Budapest, Váci út 140 alatt található Business Centerbe, az ezévi utolsó ottani Matchbox- és modellbörzére. Hiába utolsó (idén), nekem mégis az első volt, mivel eddig sosem volt alkalmam résztvenni hasonló eseményen.

Akár az első bálozóknak szokott a nagy tánc előtt, nekem is, mint első börzézőnek egy kicsit remegett a térdem, mielőtt bementem és megvettem a jegyemet. Odabent hatalmas nyüzsgés fogadott, bár többen mondták, hogy most nagyon kevesen voltak ahhoz képest, ahányan lenni szoktak. Én viszont igazándiból el sem tudom képzelni mi van akkor, ha még ennél is többen jönnek el, mert néhány asztal között így is elég nehézkes volt a közlekedés. Ennek ellenére nagyon nagy élmény, ajánlom mindenkinek, aki szereti a kisautókat, bár az árak színvonala azért nem bolhapiac, de ez a termékekre is igaz.

A portéka:

Szinte az összes jeles játék- és modellgyártó termékei jelen voltak, bár a hangsúly leginkább a Matchboxokon volt. Rajtuk kívül volt még Bburago, Maisto, Hot Wheels, Johnny Lightning, Corgi, SunStar, Schuco, Siku sőt, egy-két Playart kisautót is véltem felfedezni az egyik asztalnál.

Néhány képet készítettem csak, de ahol megkérdeztem, hogy szabad-e fotózni, ott az eladók szívélyesen engedélyezték, nem csináltak belőle problémát. 

 A vegyes felhozatal miatt motorkerékpár-modellek is voltak.

A Johnny Lightning sorok. Ennél az eladónál ezek a gyártmányok voltak túlsúlyban.

Matchboxok régről és nem túl régről. Az egyik zsákmányomat itt vásároltam. Ugyanis nem jöttem haza üres kézzel.

Nos, már csak egy dolog van hátra. Nevezetesen, a...

...zsákmány

Íme, ezeket vásároltam. Lowtyo, házi Benz-fanunk figyelmét külön felhívnám a középen látható W140 600 SEL-re.
Még egy megjegyzés a kisautókkal kapcsolatban, hogy a háttérben látható Ikarus dobozát nem én bontottam ki ilyen barbár módon, a tetejét kivágva, hanem már így vettem.

Sorrendben: Rolls-Royce Silver Shadow II, Lamborghini Diablo, Mercedes-Benz 600 SEL, Diesel Shunter, Porsche 959, a háttérben pedig egy Ikarus (365) Coach.

Ennyi.

Mikor autózom -és épp nem sietek- sokszor elmélázgatok, ez biztosan lejött már. Ha az ember egyedül utazik és nincs kivel társalogni, időtöltésnek nem rossz ez. Süt a nap, a technika duruzsol, szárnyra kél az elme.

Csináltam pár képet menet közben, s gondoltam megosztom őket és a történeteket, amiket meséltek.

Amikor a határhoz közeledtünk, már akkor érdekes jelenéssel kezdődött a kaland. Egyre inkább erősödött bennem az érzés, hogy nem lesz unalmas az út. Ez a kis transzport Gyula határában haladt el előttem.

Egy tipikus balkáni pillanat (fotel):)

Mióta Románia is belépett az Európai Unióba, az egykor pezsgő határzónai élet egy csapásra megszűnt létezni. A duty free shop bezárt, a benzinturizmus is lankad. Az amúgy is ritkán lakott Román oldalon lévő 30 kilométeres zónában csak mementók maradtak. Egy más élet mementói.

Nem, ez nem Pripjaty (Csernobil)!

Az út kalandjairól már mondtam ezt azt, a lényeget ki is merítve. Ellenben Szatmárnémetiről -a végállomásról- nem sok szó esett. A város mai helyén már a Tatárjárás előtt is földvárral védett település állott, aztán ezt Batukán rövid úton el is planírozta. Találtam is egy kedves kis levelet ebben a témakörben.

Sender: Batu Kán (batu.kan@julianusbarat.hu)
Recipent: IV. Béla (Bela4@mhungarica.com)

„Én a Kán, az Égi Király küldöttje, kinek hatalmat adott a földön, hogy a meghódolókat a maguk viszonyai között fenntartsam, az ellenszegülőket pedig eltiporjam: csodálkozom rajtad magyarok királyocskája, hogy amikor már harmincadszor küldök hozzád követeket, vajjon miért nem küldesz vissza közülük egyet sem hozzám? Sem követeidet, sem levelet nem küldtél viszont hozzám. Tudom, hogy gazdag és hatalmas király vagy, hogy sok az alattvaló katonád és hogy egyedül uralkodsz egy nagy királyságban és éppen ezért saját jószántadból nehezen hódolsz meg előttem. Pedig jobb és üdvösebb lesz reád nézve is, ha önként hódolsz meg előttem. Értesültem arról is, hogy a kúnokat, az én szolgáimat pártfogásodba vetted. Ezért meghagyom neked, ne tartsd őket továbbra is magadnál, hogy ellenségeddé ne legyek miattuk. Könnyebb ugyanis a kúnoknak kivándorolniok, mint neked; minthogy azok ház híján sátraikkal ide-oda vándorolnak, talán elkerülhetnek engem, de te házakban lakozol, neked váraid és városaid vannak, hogy menekülsz meg hát kezemből?!”

Szóval a mongolok lezúzták a környéket, a rendszerhiba után pedig a történelemórákról ismert gyakorlat szerint haladt a történet.

A háború előtt hatalmas terület központja volt, igazi klasszikus kézműves/kereskedő/mezőgazdász lakókkal. Multikultúrális, többvallású és békés együttéléssel.

Utána tomboló neoklasszicizmus, a középkori város térképén...pont mint Pécsett:)

Aztán két komolyabb német látogatás után jött Nicolae Ceauşescu, és dobott egy bazi nagy kontrát erre az egészre.

A korszak egy hatalmas "vasudvard" tornyaként testesül meg minden fölé nőve a város centrumában. Félelmetesen és szürkén fenyegetve-tornyosulva.

A Közigazgatási Palota szürke vasbeton obeliszkje.

Hogy a szürreális rémkép még paranoidabb legyen, a Ceauşescu-érában a toronyból minden órában a Román himnusz és indulók hangja zengte be Satu-Mare utolsó szegletét is. Az ennek tövében épített lelátó felé pedig gyermekek hada mosolygott piroskás arccal. Szép új világ!

Egy emlék abból a korból, amikor jegyre atdták a benzint.

Szükséggazdálkodás volt. Abban az időben 21 órakor az ország sötétségbe borult. Takarékossági okokból egyszerűen kikapcsolták. A benzint jegyre adták - és nem nagyon kellett a cetliket gyűjtögetni. Az emberek szükségmegoldás után néztek. Mi sem bizonyítja jobban a keleti blokk technikájának felsőbbrendűségét, mint hogy ekkoriban a kocsik nagyja gazolinnal járt. Ez egy nagy tisztaságú kőolaj szerű anyag, ami gázkutak melléktermékeként keletkezett. Ezt fölözte le a nép és adalékolta addig, amíg az benzinmotorokban felhasználhatóvá nem vált.

Ekkor kezdett életveszélyes méreteket ölteni a környezetszennyezés. Ezt a nép bölcs vezére úgy látta jónak orvosolni, hogy elrendelte: a páros heteken a páros rendszámú, míg páratlanokon a páratlan rendszámú autók közlekedhettek. Néhány évre rá pedig Lamborghinik.

Hogy ez urban legend-e, nem tudom, mindenesetre érdekes...

Manapság a város fejlődik, megjelentek a multik, elkezdődött a város építése...

...szépítése

Tehát az élet nem állt meg és maga a hely kezd egyre tetszetősebb lenni. A maga sajátos stílusában ugyan, de újra kezd magához térni Szatmár...életbe lépett a Torzonborz kontra Balkán effektus.

Mindenképp ajánlom;)

Lowtyóval általában egy húron pendülünk. Most se volt ez másképp, ugyanakkor jártunk Romániában is. Számomra a végcél Szatmárnémeti volt, ami ugyan más tétel és más terep, mint Bukarest, de az ország azonos.

Nekünk az idő nem volt oly fontos tényező és öltöny és BMW sem volt nálunk.

Anyagi megfontolásból a "Poloska" - céges Clio II 1.5 dCi (82le) - mellett döntöttem, ami nem kecsegtettett ugyan hatalmas vezetési élménnyel, de takarékosság szempontjából hozta az elvárásokat. Egy tankból (kb 50l) sikerült megjárni "Szatmárt", ami nem kis szó.

Ez pedig a pillanat, amikor fejet hajtok a modern diesel technika előtt, ha nem tűnt volna fel!

 ...persze ettől a diesel még sz*r, de vannak tagadhatatlan erényei! :)

Szóval ha épp nyaralni, vagy kirándulni megyünk és nincsen porig ültetve a szekér, akkor mindenképpen ajánlom Romániát autós túrázásra, kirándulásra. Teszem ezt nem csak a fantasztikus táj miatt, hanem az idegen kultúrák és az ismeretlen egzotikuma miatt is.

Ha nyílt terepen autózunk finom zene - ízlés és aktuális vérmérséklet szerint - mellett kényelmes tempóval, nagyon kellemes élményben lesz részünk. A lankák megindítják az ember gondolatait, szép idő esetén ez fokozottan igaz.

Bántam is hogy az "öreglány" otthon pihent. Hiányzott a megszokott fotelem, a lágy morgás, a halvány fólia és a kék ablakok az élményhez, a nyomatékból autózás 2000-es fordulaton, de ettől eltekintve is csodálatos volt. Milliószor jöttek elő a 3 éves Sováta körüli autózás emlékei, a Békás Szoros, a Havasok. De így is felejthetetlen.

Amit már Lowtyónak is megjegyeztem, MINDENHOL építkeznek, de ez előbb-utóbb elmúlik és akkor beköszönt majd a Gran Turismo kánaán!
Erre különben keleti szomszédainkban is megvan a hajlam:). Nem mondok - gondolom - újdonságot azzal, hogy a román gépjárművek jó 90%-a saját termék. Azonban ettől függetlenül is érdemes elemezni kicsit a helyi gépjárműparkot, mert azért akad ott is érdekes látnivaló.

Először arra gondoltam, írok egy jó kis Dákólógiát, de a 23-dik karosszéria-változatnál erről inkább lemondtam...

A városok külön csemegék, hiszen rengeteg érdekes, és millió - számomra vicces - járművet látni. Csak úgy kapkodtam az apparatot a kocsiban de a feladat teljesítésében számos tényező is akadályozott. Ami számomra a leginkább zavarbaejtő volt, az az, hogy arrafelé, általában a belső sávok fogynak el és ez párszor meglepett. Pláne hogy szekerem teljesítménye jelentősen felülmúlta a támadó 1310-es Dákeszek és állati erővel meghajtott közlekedő eszközökét - szóval észnél kellett lenni. A másik véglet a gépjárműpark - a Daewoo Racerek és Nexiák 5%-os hányadán, valamint az "egyéb" típusok elhanyagolható mennyiségén felüli - fennmaradó része. Szóval a maradék a tehetősebbje. Benga Benzek minden mennyiségben, X6, Q7, A8, az ABC minden betűje 20 milla fölött. Na ŐK már OTT IS tisztában vannak felsőbbrendűségükkel és eszement mód tipornak.

Igen, az ott egy Lambo. A harmadik a sorban. A bolt tulaja pedig szerintem simán különdíjas! :)

Feltűnő mennyiségben képviselteti magát a helyi tuning-scene is, akik sokszor képzelt lóerőkkel, de teljesen kamikaze módon közlekednek.

Nem egy olyan eset volt, hogy a dombok lábánál kanyarogtunk, és a mögöttem haladó sportoló előzésbe kezdett. Tette mindezt úgy, hogy valószínűleg ő is látta már a szemből jövő, a domb teteje fölött megcsillanó 15 méteres kék ponyvát. Kemény na!

Itt egy kicsit kitérnék helyi tuning szokásokra, mint a téma iránt érdeklődő. Szóval gyakorlatilag mindenki tuningol. Kezdve a falusi fatertól az 1310-es - ne adj' isten TX/TLX, de az már tényleg durva -  Dákójával. Ez a típus főképp matricáz. Zömében a francia eredetre utaló szélvédőmatricákkal operálnak. Minden második Dákeszen, "Renault" - esetleg "Michelin" felirat virít, illetve a nonfig és sárkányos "tetkók" viszik a prímet.

Akadnak persze kreatív, komoly tuningosok is, akik komolyabb beavatkozások után a "GTI" titulust adják kocsijuknak. (Nem vagyok benne biztos, hogy nem volt-e ilyen típusjelzésű gyári Dacia is valamikor - omm)

Az új generáció aranyifjai is hasonlóképpen járnak el, de ők más - létező - típusok eredeti jelzéseivel ékítik járművüket, ezzel érve el a kellő optikai hatást és megszerezve az extra pszichés lóerőket.

Egyik kedvencem a Skyline GTR jelvényes Passat PDTDI taxi volt.
És a teherautósok! :) "ROMAN" márkájú teherhordón a "MAN" felirat tükörre polírozva, a "RO" meg sose látott rongyot....

A közlekedésre különben valóban érvényes a "balkáni" jelző. Nem is a morál, hanem a háttértámogatás miatt. Csak a hazai közlekedési tapasztalatok segítettek át olyan tételeken, mint a közlekedési -villany- rendőr nélküli 6 ágú (!) főút-kereszteződés, ahol nincsenek felfestett sávok. Érezzük magunkat Indiában, barátaim!

A gyalogosokkal szemben azonban rendkívül előzékenyek a helyi pilóták. Nem értették, amikor gyalogszerrel nem léptünk a zebrára rögtön. A beidegződések, hmm-hmm. Itt mindenki azonnal megáll, amint gyalogost lát az átkelő közelében. Na ezen azért érdemes lenne elgondolkozni! Van ahol ez természetes, csókolom! 

Végezetül tán annyit, hogy lám-lám, ott erre halad a kultúra. Ezt választották. Komoly fegyvertény! 

És lesz még...

Na Tibi, mivel menjünk Bukarestbe, repülővel, vagy autóval?

Repülőt kellett volna mondanom. Arra gondoltam, csupán 800 km lehet az út és ebből csak 100 km autópálya, de legalább nem kell egy órát dekkolnunk a reptéren indulás előtt, nem kell csomagokkal bajlódni, nem gyűrődnek össze az öltönyeim, nem kell autóbérléssel bíbelődnünk. Úgy gondoltam, összesen ha egy-két órával tart tovább az út, mintha repülővel mennénk. Tévedtem.

Többször voltam már Romániában, ennyit sosem szívtam. Reggel 5 órakor indultunk és romániai idő szerint fél éjfél volt, mire megérkeztünk. Csak álltunk meg, egyszer egy „vegyünk egy autós töltőt a teszkóban” és kétszer kávé-pisi-üzemanyag típusú pihenőt tartottunk. Nagylakig minden ment a megszokott rutin szerint, nagyjából a tervezett idő alatt tudhattuk magunk mögött a magyarországi szakaszt. Aztán át Romániába és borult minden. Megvettük az útmatricát és indultunk. A 100-as országúti tempót jelző táblát meglátva még meg is örültem, hogy rövidebb idő alatt fogjuk tudni abszolválni a távot. Aztán negyed órával később már ízelítőt is kaptunk a román közlekedési kultúrából, egy óra múlva pedig már azon gondolkodtunk, visszafordulunk.

Aki már járt keleti szomszédjainknál, tudja mennyire szabadon értelmezik a közlekedési szabályokat az ottaniak. Az, hogy akkor is előznek, ha épp jön valaki szembe, kicsit sem meglepő. Elég széles az út, elfér ott három autó is. Gondolom, valami hasonló járhat a fejükben. A bátrabbak akkor is mennek, ha épp kamion jön szembe, vagy, ha beláthatatlan az út előttünk. Pár óra alatt hozzá lehet szokni, de azért örülök, hogy nem ott kell autóba tenni minden nap pici lánykámat és nejemet. A nagyobb városokon átvezető utak igazán rémesek. Arad, Déva, Szeben, mindenhol majd egy órát tartott átverekednünk magunkat és ebből nagyrészt a bevezető utakon dekkoltunk. A lámpák beállításánál szemernyit sem foglalkoztak azzal, hogy az átmenő forgalom minél előbb elhagyhassa a várost.

Azért ehhez hozzátartozik, hogy előbb-utóbb megszűnik majd ez a helyzet. Csináltam egy videot, mert nekem is megakadt a szemem a szitun, gondoltam jól jön még egy kis képi infó. A tárgyi út elméletileg 2 sávos, bővítés alatt. És ott a kontraszt is, ahogyan betör a nyugat pénze - multik, és új vallások képében - a lelakott külvárosokba.

Amúgy az építkezések hihetetlen méreteket öltenek. Itthon még sosem láttam akkora bevásárlóközpontokat mint pl. a Nagyváradra -ahol a video is készült (köszi az utómunkát Rocko!) -bevezető főút mentén.

Sanyi

Nagyszebenig durván ez és a rengeteg útépítés kényszerített minket lassú közlekedésre. Aztán Nagyszebentől Bukarestig jött az igazi férfias küzdelem. Szűk kanyargós hegyi utak, megszámlálhatatlan kamionnal, hömpölygő kocsisorral, még több kamikázéval. Biztosra vettem, hogy minden percben meghal egy ember Románia útjain, mert sokszor már istenkísértés volt, amit a srácok bemutattak. Akik kedvelik az extrém sportokat, élvezik, ha az egekben van az adrenalinszintjük, üljenek autóba és tegyenek egy túrát. Emlékezetes lesz. Vagy remek csapatépítő trénig lehet egy ilyen út. Semmi sem kovácsolja jobban össze az embereket, mint a halál közelségének érzése. Lehet, hogy kicsit sarkítva látom, de nekem, nyugodt pécsi és pörgős, de következetes pesti közlekedéshez szokott embernek ez igazi sokk volt. Egész komoly felüdülést jelentett végre rátérni az autópályára. Mindaddig, míg rá nem jöttünk, hogy ott is egész sajátságosan alakul a közlekedés. Jobbra tartás nincs, van helyette jobbról előzés. A leállósávnak is kétféle szerepe van: vagy szó szerint leállásra használják, vizelési inger, éhségérzet, fáradság érzet fokozott jelenléte esetén, vagy mégjobbanjobbról való előzést mutatnak be rajta. Aztán beértünk Bukarestbe és istenigazából ott szabadult el a pokol. Percek alatt képesek három sávból négyet csinálni, a hatalmas körforgalmaknak kinéző kereszteződésekben pedig folyamatosan ott lebeg felettünk Damoklész kardja, hogy könyörtelenül lesújtson, ha nem a helyi rend szerint próbáljuk végrehajtani a kötelező gyakorlatokat. Kellene pár hét, hogy megszokja a hazánkból odatévedő autós, mert így egy idegbaj volt az egész városi túra. Azt már megemlíteni sem merem, hogy egy négycsillagos szállodában kb. fél órát tartott a becsekkolás, letétet kellett hagynunk (nem is értem miért), a kártyaolvasó nem üzemelt és az euróból lei-ben adtak vissza.

De hogy valami jót is írjak, finomabbnál finomabb autók Bukarestben. A reggeli kijelentkezési procedúra is hasonlóan döcögősen ment, így annyira erős késésben voltunk, hogy a megállni nem tudtunk fényképezni, de (a teljesség igénye nélkül) láttunk Maseratit, Maybach 62-t, Lamborghinit. Nagyon erős a különbség gazdagok és szegények közt. Hasonlóan hazánkhoz ott sem igazán létezik valódi középosztály, viszont a gazdagok még inkább gazdagabbak, a szegények még szegényebbek, mint nálunk.

 
Meglepő volt, de a Daciak jelenléte nem volt olyan erős, mint amire számítottam, kb. mint kis hazánkban a Suzukik, viszont ennyifélét sosem láttam még. Az összes ujjam sem elég, hogy összeszámoljam.

A másik pozitívum, hogy becsületesen megépített utak vannak. Igaz, csak egy számjegyes utakon autóztunk, de úgy tűnt, azok nagyon rendben vannak. Rengeteg útépítésbe futottunk bele és ilyenkor lehetett látni, nem sajnálják az anyagot és tisztességes alapot készítenek az utaknak.

Nyomvályút jelentem nem láttam.

Valamiért egész úton úgy éreztem, hogy ha így folytatják, hamarosan lehagynak minket. Mindenki ezt mondja, aki járt kint. Hatalmas csarnokok épülnek, javul az infrastruktúra, a nemzeti fizetőeszközük nagyon erős, 8% körüli a gazdasági növekedés, viszonylag alacsony az államadósság és a vendégmunkások tízerei hozzák haza a nyugati országokból az eurót, hogy otthon költsék el. Tudom, olyan ez, mint amikor a nagyon kövér ember elkezd fogyni. Gyorsan eltűnik 10-20 kiló, majd a végefelé lelassul a fogyás és minden dekáért meg kell küzdeni. Mégis rossz érzés látni, hogy mi nem hogy fogynánk, hanem szedjük vissza a kilókat.

Még a nyáron esett meg velem - mikor a Mazda megkapta a 1,5 éve tervezgetett Ram Air rendszert - hogy egy augusztus végi napon eszembe jutott, talán ki kellene retkelni a légszűrőt, hátha jobb lenne 4000 km helyett már most, 3000 környékén ránézni.

Úgy kezdtem érezni, hogy a vas gyengül, és az először megdöbbentöen jónak tűnő hatásfok romlik. Valami nem volt ok.

A Ram Air rendszer a kocsi orrán nagy sebességnél keletkező torlónyomást használja ki. Az ott besűrűsödö levegőt a szívótorokba vezeti, ezáltal javítja - ha kis mértékben is - a motor töltését, így több benzin adható azonos lökettérfogathoz. Szóval a little bit extra power!

A hatásfok javulása a kocsimba épített lambda monitoron követhető , ezért szemmel is jól látható volt a különbség. A monitor a lambdaszonda jelét mutatja, amelyen 10 db színes ledhez lambdaéertékek vannak rendelve. Ez lehetővé teszi, hogy finoman beállítsuk az ideális üzemanyag/levegő keverékarányt (AFR). 50 km/h óra felett a keverék elkezdett szegényedni, ezért több benzin adható sebesség függvényében.

Ki is szedtem a szűrőt, először minden okésnak tűnt. Kristálytiszta olajos szűrőfelület felül - nagy gond nem lehet.

Aztán megfordítottam, és döbbenet volt ami elém tárult!

Na most már tudom hogy, miért nagy részt bogarakról szól Winkler másik könyve - a Nagyvárosi természetbúvár. A szűrő tökig tele volt különböző rovartetemekkel, és némi kosszal. Amúgy a cucc tényleg akkorát szív, hogy megmozgatja az ember ingujját, Morzsát simán behuppantaná...

Kicsit gondolkodtam, hogy ezt most miért. De aztán tudomásul vettem, hogy a versenysportban alkalmazott módszerek egy része sajnos nem feltétlenül alkalmas a hétköznapi használatra. A zárt, torlónyomáson alapuló rendszer - mivel a 2db 20x12-es tölcsér a lökhárító aljában van, mindent elküld a légszűrőhöz, és kegyetlenül megdolgozza azt. Más kérdés, hogy szívó autónál 5-15 le is nyerhető vele. Mindenesetre mivel nálam a K&N betétszűrő jelesle vizsgázott, marad az upgrade!

Lehet legközelebb veszek pár gombostűt a zümiknek...

Ami igazából egy ék. Egy jó nagy darab, lapos, megmunkált ék.

Figyelmet kérek a kedves olvasóktól, megrázó képek következnek. Mindenki üljön le, tegye le a villát, kapaszkodjon meg a karfájában, és merüljön el az 1970-es évek futurisztikájában!

Mára (2008. 11. 05.) virradóra Százhalombatta belvárosából eltűnt a ház elől prokee AMT-794 forgalmi rendszámú Trabant 1.1 limousin típusú gépjárműve.

Kérünk minden Kedves Olvasót, ha látja, jelezze itt nekünk és értesítse a rendőrséget !

Köszönettel : autofilia.blog.hu szerkesztőség.

Olvasom az Indexen:

Három tűzoltó megsérült, amikor egyelőre tisztázatlan körülmények között felborult egy tűzoltóautó Hajdúsámsonban. A baleset szombaton este történt, a tűzoltóautó egy kanyarban borult fel, majd egy autóval ütközött össze

Házi Täträológusunk, Omm, még nem hördült fel, így megteszem helyette én.

Van ám olyan tűzoltóautó, ami nem borul fel. Itthon is akad belőle. Täträ persze, mi más ? A központi csőváz az bizony központi csőváz !

Természetesen a Magyarországon szolgáló Täträkról is láthattok videót, itt és itt.

Pontosan. Sokan felhördülnek majd és elfogultsággal vádolnak. Jogosan. Elfogult vagyok. És nem is baj, hogy egyedül a Tatra tudja, miért is jó dolog ez. Persze rengeteg előnye mellett hátránya is van. Hajszálrepedés ha van, nehéz ha nem lehetetlen a javítás és ugyanúgy fel tud ülni, mint a létravázas teherautó. Tűzoltóautóknál azonban jelentős előny, hogy sokkal stabilabb alapot biztosít oltáskor, nézzék csak meg Európa legnagyobb tesztpolygonján milyen finoman siklik a hernyópályán, mennyire nincs ide-oda csavarodásnak kitéve a felépítmény...na ugye. Ezért gyorsabb is, nem is kicsit, az pedig életeket menthet. Nem beszélve arról, hogy ha a sok-sok liternyi oltóanyag ide-oda lötyög a tartályban, na az sem növeli a személyzet biztonságérzetét. Oldaldőlése is jobb, terepjáróképessége is legalább olyan jó. A csőváz csodás találmány, megfejelve portáltengellyel (méghogy Unimog patent-francokat) ütőképes kombó. A Tatra az Tatra és kész. Ehhez a csehek értenek, de nagyon. Indiától-Dél Afrikáig, szinte minden hadseregben ott vannak a 10x10-es óriások, vagy a közepes teherszállítók. Mert jók, megbízhatók és ahol lehet, ott el is mennek. Az oroszok mai napig komoly átvevők, nem véletlenül preferálják az Euro4-es szabványt is teljesítő léghűtéses motorokat a nagy hidegben. Ha teherautó, akkor Tatra. Számomra más nem létezik.

Történt nemrégiben egy érdekes eset. Egy szarvas kötött ki egy autó utasterében a 88-as főúton. Mivel nem akarom a lánglovagok.hu teljes hírét idemásolni, ezért itt olvassák el, ha még nem tették.

Mindezt azért írom, mert személyes tapasztalatom is van állatelütés ügyében. Édesapám ugyanis közel másfél éve Tapolcáról Nyirádra menet, 90-es tempónál elütött egy szarvast. Óriási szerencséje volt, ugyanis a Samara "A" oszlopa megfogta az állatot, így édesapámnak semmi baja nem lett, a szarvast viszont másnap döglötten találta meg a helyi vadásztársaság vezetője a kukoricamezőn. Szerencsénkre fizetnünk nem kellett az állatért, mivel a baleset idején még élt, hiszen elmenekült a helyszínről, azonban sajnos a mi kárunkat sem térítették meg.

Édesapám így mesélte el a történteket: "Jöttem hazafelé a munkából este 9 óra felé. Már elhagytam az újdörögdi laktanyát is, meg az utána következő erdő mellett is elhaladtam, amikor az erdő utáni repceföldről egy hatalmas testet látok az autó felé haladni a levegőben. A következő pillanatban már hallottam a koppanást, ahogy a szarvas patái a motorháztetőhöz értek, majd egy tompa puffanás, és az autó lelassult, engem pedig szorított a biztonsági öv. Megálltam, de addigra az állat már elfutott. Még láttam, ahogy átrohan a túloldali kukoricásba. Én kiszálltam, felmértem a károkat, majd megkerestem a rendszámtáblát, mivel azt is sikerült lerúgnia a szarvasnak. Zseblámpával nagyjából felmértem, mi történt az autóval, majd beültem, megmozgattam a kormányt, majd miután megállapítottam, hogy a futóműnek valószínűleg nem lett baja, próbáltam indítózni. Ez azonban már nem sikerült, így segítséget hívtam." - Később derült ki, hogy zárlatos lett az autó.

A történetünket azért írtam most le, mert itt van az őszi párzási időszak, amikor a vadak vonulnak egyik területükről a másikra, egymás társaságáért. Illetve most kezdenek a télre felkészülni, ezért élelem után kutatnak, így sokszor előfordulnak az utak mentén,  valamint sokszor keresztezik is azokat.

Ez azonban nem csak a szarvasokra és az őzekre vonatkozik. Sokszor láthatunk az út mentén rókákat, vaddisznókat, de kóbor macskákat, kutyákat is.

Remélem, ez a bejegyzés felhívja a figyelmet arra, hogy az utak mentén bizony sokkal több veszély leselkedik, mint ahogy azt gondolnánk.

Vigyázzunk, nehogy ez történjen:

Grafitember egy remek folytatásos poénképregényt ütött össze ezzel a témával kapcsolatban, de azért ez az egész közel sem vicc. 1. rész, 2. rész.