Mindig is szerettem, ha valaki keményen megdolgozott a vagyonáért, szóval innen küldeném az üdvözletemet: Gratulálunk Józsi, sikeres ember vagy!
(A család kérésére a képre csupán link formájában mutatunk rá)

Mondjátok csak, mennyire egyedi egy olyan rendszám, amire az van írva, hogy JOZSI-4 ? Mármint négy. 4. NÉGY. IV.

Akkor már valami fantáziadúsabb legyen:

Tudom, csak egy irigy lúzer vagyok, Lamborghini nélkül...

- prokee -

Brit himnusz és két brazil lobogó a Német-Nagydíjon

Már-már Schumacheri fölénnyel verte szilánkosra az egész mezőnyt és egyben átvette a világbajnokság vezetését a McLaren-Mercedes ifjú tehetsége

Lehet szeretni és utálni, lehet bírálni és dicsérni, de az biztos, hogy amit Lewis Hamilton a hétvégén véghezvitt a gumi- és fékgyilkos Hockenheimringen, azért csakis a legmagasabb elismerést érdemli. Egész hétvégén kimagasló fölénnyel dominált az egész mezőny fölött és tökéletes versenyt futott vasárnap. Ellenfelei kereshetik a kifogásokat és a magyarázatokat miért is iskolázta le őket, de mégha minden összejött volna másnak, Hamiltontól a győzelmet akkor sem tudták volna elvenni. Pedig a biztonsági autó bejövetelekor még előnyét is elveszítette. A világbajnokság többi éllovasa gyengén teljesített. A harmadik helyen befutó Felipe Massa fékproblémákra panaszkodott, de mintha puding folyt volna az ereiben még a vasárnapi futamon is, erejéből mindössze egy kis kakaskodásra futotta, mikor Hamilton elment mellette, de hamar elhagyta a kedv a brazilt. Kimi Raikkönen is csak árnyéka volt önmagának és mire észbe kapott és elkezdett jó tempót diktálni, addigra már behozhatatlan hátrányra tett szert, így csupán a hatodik helyen ért célba.

Tény azonban, hogy a finn versenyző sokat veszített a 36.-ik körben, mikor Timo Glock elős látásra nagyon csúnya balesete után a boxutcában várakoznia kellett csapattársa mögött. Az érem másik oldalán viszont a szombaton elrontott kvalifikáció és csupán a hatodik rajthely díszeleg. Egyszerűen nem a Ferrari hétvégéje volt.
Annál inkább Nelson Piquet-é! A háromszoros világbajnok fia élete Forma-1-es eredményét könyvelheti el, hiszen azzal a Renault-tal, amelyikkel a kétszeres világbajnok Fernando Alonso csak kínlódott ő a második helyen ért célba, igaz, a szerecse ezúttal mellé pártolt, hiszen közvetlenül Glock balesete előtt volt a boxutcában első és egyben utolsó kerékcseréjén és tankoláson. Így biztos nyolc pontot hozott csapatának, épp jókor, ugyanis erősödni kezdtek a negatív pletykák irányában gyenge teljesítménye okán. Reméljük, hogy ez a dobogós helyezés felkorbácsolja jobbik énjét és a szezon hátralévő részében méltó lesz a Piquet névre.

Érdekes módon ezúttal felemás eredményt produkált a BMW csapat is, hiszen botladoztak szombaton, de vasárnapra úgy-ahogy összeszedték magukat és Heidfeld 4.-ik, valamint Kubica 7.-ik helyével ismét fontos potokat gyűjtöttek a konstruktőrök világbajnokságában. Heikki Kovalainen ötödik lett, ő azok közé tartozott, akik nem jártak jól a biztonsági autós fázissal csakúgy, mint Jarno Trulli sem, akit ily módon éppen csapattársa fosztott meg a hőn óhajtott pontszerző helytől.

Lewis Hamilton jó formában van ismét, feladva ezzel a leckét úgy a tavalyi világbajnoknak, mind a potenciális jelölteknek. Jelenleg 58 pontjával vezeti a világbajnokságot 4 ponttal Felipe Massa előtt, akit Kimi Raikkönen követ 51-el, Robert Kubica 48 pontjával a negyedik.
És augusztus harmadikán következik a Hungaroring, a McLaren egyik legerősebb pályája…

Nehéz megjósolni, mi következik. Ha Raikkönen nem dob valami nagyot, könnyen meglehet, hogy a szezon végére neki kell majd segítenie Massát Hamilton ellenében, a McLarennél nem kérdés a pilótasorrend. Aztán szép lassan mindebbe belejátszik a szezon végi helyezkedés és találgatás. KI? Hova? Ki helyett? Fene tudja, lehet a Ferrarinál már tudnak valamit. És Hamilton-drukker ugyan sosem leszek, azért ügyes az a gyerek, az hétszentség.

Remélem a hyperlassú Hungaroring megadja majd az esélyt a kisebb csapatoknak is, én (és bizton állíthatom, hogy prokee is) velük vagyok, ő Sutil-fan, én inkább Webbernek szorítok.

Végülis mindegy, jól esik látni, amikor a „kicsik” belepiszkítanak a „nagyok” levesébe.

Így is van. Földöntúli örömforrás az esélyteleneknek drukkolni - ugyanis kizárólag pozitív csalódások érhetnek. Az én házioltáromon Jos Verstappen, minden idők legjob esőmenője áll a fő helyen. Jobbról Toranosuke Takagi, akiről a videómegosztók szinte kizárólag balesetes videókat tárolnak. Az ő egyetlen "mérhető" eredménye az, hogy miután 1998-ban minden egyes versenyen kiesett, a következő évadnyitón utolsó előtti befutóként Michael Schumacher előtt végzett. Aztán az összes többi versenyen ismét kiesett. Balról pedig, kövezzetek meg, egy apró törmeléket őrzök az első magyar F1-es pontból, amelyet a mi "kicsi, sárga, savanyú, de a miénk" Zsoltunk helyezett el a spájzban. Az a Zsolt, aki (szerencsétlen) még az ABC-sorrendben is az utolsó a valaha futott pilóták között :)

No és persze, ott van a történelem legnagyobb veszteseként az 1996-os világbajnok Damon Hill. Az a pilóta, aki a következő évben az igazi tizedvonalas Arrows Yamahába ült be, hogy aztán "Hovatűnjön" a Hungaroringen, azaz hajszál híján rajt-cél győzelmet aratva porba alázza a teljes mezőnyt.

- prokee -

És nem utolsósorban: jó volt látni ismét egy Piquet a dobogón!

Bízok a Piquet névben. Akinek a génjeiben van a versenyzés, annak előbb-utóbb felszínre kell törnie, vagy elveszik örökre. Az „Öreg” egy olyan korban és egy olyan mezőnyben lett háromszoros világbajnok, amikor még oda kellett tennie magát minden valódi férfinak és a VB-címek még a pályán dőltek el.

Kabriózik Ön?
Szeret széllel a hajában a lovak közé csapni?
Vagy egyszerűen elmerengeni a táj szépségein és élvezni a napsütést?
Ez esetben rossz hírrel kell szolgálnunk.
Az Országos Rovartani és Florgenetikai Intézet (ORFI) felhívja a kabriósok és a fedetlen fővel kerékpározók figyelmét, hogy az andalító gyümölcsfasorokkal szegélyezett utakon ismét feltűnt egy -agresszív viselkedéséről közismert- kártevő.
Sajnos az évek hosszú során szervezetébe került méreganyagok többszörösére növelték tesztoszteronszintjét, ez okozza kirívó viselkedését, ennek az első látásra tán nem is veszélyes állatnak.
Azonban hiba lenne lebecsülni. Óvakodjanak tőle, intenzív gyümölcsillatot érezve azonnal igyekezzenek elhagyni a területet. Preventív védelmet a gyógyszertárakban, benzinkutakon és üzletekben kapható gumisapka ill. a WD40 vagy némi vazelin jelenthet.

Szögezzük le gyorsan: Én nem utálom azokat, akik a MÁV-nál kötöttek biztosítást. Tudom, vannak  szereotípiák és előítéletek az ügyfekről, de ezek szerintem nem minden esetben állják meg a helyüket. Az, hogy ki milyen biztosítást köt, a saját dolga. Ismerem mindkét oldal véleményét, kicsit egyet is értek mindkettővel. Addig ezzel nem is kellene foglalkozni senkinek, amíg a biztosítók mindegyike rendesen teszi a dolgát, nem hajtják el a károsultat a szervizből a pék fa...-ra, ha megtudják, hogy annál a bizonyos társaságnál van biztosítva baleset okozója. Ennek oka van. Mégpedig az, hogy a szervizesek nem akarnak hónapokig futkozni a pénzük után, hiszen nekik az a dolguk, hogy autót javítsanak, fényezzenek, aztán a biztosító fizet nekik. Jobb esetben. Persze ha ez mindig így menne, akkor a szervizesek sem kérnék el előre a javítás árát. Futkozzon csak a károsult, legyen ő mínuszban. Ha nincs szerencséje, akkor hónapokig, vagy évekig nem jut a pénzéhez. És ez még a simábbik eset, mert tegyük fel, hogy a másik fél elismeri és le is jelenti, hogy balesetet okozott. Ha ezt nem teszi meg, akkor a károsult nehezebb helyzetben van, marad a könyörgés, aztán a perrel fenyegetés, különböző állami szerveknél a bemószerolás, stb. Mert megérdemlik.

Ezért nem szeretik sehol a MÁV ügyfeleit. Persze, vannak sima ügyek is, ahol minden úgy megy, ahogy kell. Mindez szót sem érdemelne, ha nem az ország legnagyobb biztosítójáról lenne szó, 195 000 ügyféllel. Ez rengeteg, a forgalomban lévő járművek számához viszonyítva. Kitalálták, hogy minden ügyfélnek fizetnie kell, hiszen ők nem csupán ügyfelek, hanem egyesületi tagok is, akik mint olyanok szavazati joggal is bírnak, többek között. Pótdíjat kellene fizetniük, azért, hogy továbbra is gond nélkül járhassanak, hiszen a FSZÁF nem viccel, év végén mindenképpen visszavonják az egyesület engedélyét. A tagok előtt ott a lehetőség, hogy átszerződjenek egy másik biztosítóhoz. A másik lehetőség, hogy pótdíjat fizetnek be, húsz-harmincezer forintot. Ez sok ügyfélnek megegyezik az éves díjával, esetleg még több is. Ezt az opciót túl sokan biztosan nem fogják választani. Ezért kell majd a tagoknak szavazni, hogy fizetnek-e pótdíjat, vagy sem. Nem fogják. Nem hülyék.Ráadásul semmiféle kötelezettségük nincs a pótdíj fizetésére. Csak akkor érvénytelen a szerződés, ha a biztosítási díjat nem fizeti az ügyfél. Hiába szavazzák meg egy eldugott sportcsarnokban a világ végén. Aki nem akarja, az nem fizeti. Kevesen fogják. Inkább senki. Végülis ezért a pénzért semmiféle plusz szolgáltatást nem kapnak, biztosításuk meg van. Ennyi.

Önök fizetnének valamiért, amiért cserébe semmit nem kapnak, és még ki is lehet bújni alóla különösebb kellemetlenség nélkül?  *Ugye-ugye?

Divide et impera!- Oszd meg és uralkodj!

Ilyenkor pedig az következik, hogy a PSZÁF visszvonja az egyesület engelyét. Vagyis a biztosított tagoknak át kell menni egy másik társasághoz. A legszebb az egészben, a nagy csodálkozás, hogy egyik biztosító sem vállalta be a nevetségesen alacsony díjakat, a sok peres ügyet, a ki nem fizetett pénzeket. Világos, ők nem akarják elvinni a balhét más hülyeségéért. Egyik biztosító sem kockáztatja  meg, hogy ő maga is bedőljön, és a meglévő ügyfeleit is elveszítse.  Adnak majd kedvezményeket a volt MÁV-ügyfeleknek, ha kell. Már most hallani olyat, hogy lesz olyan biztosító, aki a zűrös ügyfeleket nem veszi át, vagy brutálisan magas díjat ajánl nekik, hogy még véletlenül se náluk kössön biztosítást az illető. Hát igen, ez előfordul. Sokan és sokszor vádolták azzal a MÁV biztosítót, hogy zömmel olyanoknak van náluk biztosítása, akikkel senki nem akart biztosítást kötni, most nem részletezendő okokból.Az pedig egy különös ökörség, hogy egy csődközelben lévő biztosítótól nem lehet távozni év közben. Sok ügyfél, akik korábban olcsónak hitték ezt a biztosítót most menekülne, de nem teheti meg, csak akkor, ha a PSZÁF visszavonja az engedélyt. Nekik jó hír lehet, hogy erre valószínűleg nem kell túl sokat várni. Őket simán átveszi egy másik biztosító, akik örülnek majd, hogy év közben is sikerült párezer embert átcsábítani, ha többre nem is, de néhány hónapra biztosan. Teljesen logikus és elfogadható a biztosítók viselkedése, hiszen így minden gond nélkül jut mindegyik társaságnak jócskán ügyfél, a fineszesebbek még válogathatnak is, mérlegelhetik, hogy kivel szeretnének szerzősést kötni, és kivel nem. Így mindenki jól jár, a nagy konkurens, a MÁV pedig a terveknek megfelelően bedől, és a süllyedő hajót elhagyó ügyfeleket pedig az halássza ki, aki akarja.

Próbálom nem összemosni a két dolgot, de a dolog borzasztóan hasonlít a Baumag-ügyre, ahol néhány ember kivételével csak károsultak voltak. Őket a tévében mutogatták, mint megtévesztett egyszerű embereket, akik az egészről nem tudtak semmit, csak kicsit jól akartak járni. De ide lehetne csatolni az Il Ferro-t is, ami egy ideig működött, aztán hirtelen kártyavárként omlott össze minden. Itt is egyszerű emberek adták a tuti tippet egymásnak, akik spórolni akartak, mindegy hogyan. Biztos vagyok benne, hogy a MÁV-ügyfelek ezentúl jobban átgondolják majd, hogy kivel érdemes szerződést kötni, és kit kell messzire kerülni. Arról szándékosan nem szóltam, hogy miért lett bukta a MÁV, azt mindenki tudja. Sokan azt is tudni vélik, hogy hova vándorolt a pénz. Az biztos, hogy ez a dolog várható volt, előbb-utóbb be kellett következnie, ezt mindenki tudta, tán maguk az ügyfelek is, de sokan nem gondolták, hogy ilyen gyorsan összedőlhet a mézeskalács házikó..

*Lófaszt

Itt minden(ki)...önmagáért beszél...

ROTFLMAO!

Folyamatábra, közös nyomócsöves dízelek hibakereséséhez.

Köszbazmeg.

Én vagyok a legjobb sofőr!

Persze ez nem igaz, de sokan így vágnak neki bármilyen útnak. Ő mindent jobban tud, mindenki viselkedjen az ő kénye-kedve szerint. Mintha más nem létezne, a helyzetváltoztatás nem közlekedés, hanem egyénlekedés lenne. Csak én vagyok az úton, senki más, de ha mégis, akkor ők dögöljenek meg, vagy minimum takarodjanak előlem. Természetesen az otthon melegében jól megszokott sztereotípiáinkat is visszük magunkkal a kocsiba. Olyannyira, hogy bárkire rátudunk húzni egy skatulyát. Mindegy mi az, csak partner helyett kereshessük az ellenséget. Egyremegy, hogy ki az, legyen nő, biciklis, Suzukis, kis autós, kopasz, teherautós, gyalogos, +10 milla érték feletti autós, németautós, a szabályt betartó, öreg vagy tanulóvezető: egy a lényeg, lehessen utálni. A szomszédos blogon is rendre előkap bárki bármit egy jó anyázésért. Csak egyet felejtenek el: ők is kerülhetnek hasonló szituációba. És ha kellően kemény ellenféllel veszik fel a harcot, akkor máris ők húzhatják a rövidebbet. Jobb esetben egy beszólás a jutalmuk, rosszabban egy baleset. Megéri ez?

A blog.hu tartományban tartja a mondás: "sikeres ember nem lehet, aki ...", és máris elkönyvelte. De kérdem én: minek? Nem egy közösségben vagyunk? Nem egy ország lakói vagyunk? Miért jó az, ha a másik alá teszünk? Megmondom: nem jó. A sikeres ember az, aki minden helyzetben tud szabályosan és kultúráltan közlekedni, valamint a többieket az utakon partnernek tekinti. Adott helyzetben úgy se tehet más az ember, mint higgadtan lekezeli a helyzetet. Tehát én csak egyet kérek: az agressziót hagyjuk otthon, kezeljük a megfelelő helyen, ne vigyük ki az utakra!

Ritkán járok Várpalota felé, de Inota és Várpalota között egy út menti telken mindig látok valami érdekesen elborzasztót. Most nagyon futtában voltam, és a fényképezőm is az utolsókat rúgta, így ez az egyetlen kép sikerült az Öszvérről.

Sokat látott a ma embere, így én is. Láttunk Trabibó, Ladából mindenféle keleti csodából öszvéreket, de ez még nekem is új volt. Egy igen kicsi, ráadásul farmotoros gépből pick-up-ot faragni, ez igen !

Tecnikai adatot ne kérdezzetek, de a platón Piaggo felirat díszlik és a hátsó kerék három(!) csavaros rögzítése is zavarba ejtő. Az, hogy így jött taljánországból, vagy itt vált hungarukimmá egyelőre rejtély...

Tovább csemegézünk autós videoklipek közt, ma csajok jönnek, akik hatalmas dögökben nyomják a beatet. Lesz itt minden, olasz származású amerikai díva, ausztrál pöttöm-Panna, hűvös svéd szépség, angol bige, kanadai bolondlány. Lehet választani, ki mellé ülnének be szívesen

Egy 4 év körüli kisfiúcska állt minden vasárnap egy fehér púpos autó mellett. A keleti blokk autóihoz szokott szeme csodálkozva vizsgálta az autón lévő furcsa részleteket. A különálló sárvédőket, és a sárvédő és a kaszni találkozásánál végigfutó gumikédert, a furcsa nyomógombos fogantyút az autó elején, a sárvédő tetején trónoló indexeket és a kedvencét, a két hátsó kipufogó furulyát, amit egyszerűen csak bökőnek hívott. Körülbelül ezek a részletek voltak, amik leginkább megmaradtak bennem. Minden héten, nagyapáméktól hazafelé kötelező program volt megnézni a bogarat. Minden alkalommal felvázoltam apámnak elképzelésemet, miszerint ha majd nagy leszek, nekem ilyen autóm lesz, és apám minden alkalommal kedvesen mosolygott a bajsza alatt, megveregette a vállamat, hogy remek kis autó ez, és ha már megvettem, mindenképp vigyem vele Őt is.

A mai nap folyamán érkezett meg hozzánk a Dacia új 5ajtós Loganja,a Sandero. Amelyet állítólag Sondero-nak kell ejteni, grrrr. Lowtyo Úrfi triója immáron kiegészülni látszik,habár 3ajtós még nincsen :(

Az autóról: Volt akinek nem tetszett a dolgozók közül,a bazaltszürke szín és a szürke(króm,bocsi) kilincsek kombója. Megmondom őszintén így tényleg olyan,pfúújjj. Habár azt mondták,hogy szürke színben jól mutat az új román a felszereltséghez járó kilincsekkel. Az orrész a Nissan Tiida-ra emlékeztet, leszámítva a méretes sörnyító márkajelzést,ami ugye mostanság újult meg(kiváncsi vagyok a kucstartóval lehet-e sörös üveget nyitni :)). Nyomokban visszatűnik a Logan kocka bumfordisága, habár bizonyos szögből nézve egyáltalán nem látszik, hogy ez annak a vágottseggű változata.A hátsó fertály, avagy a csomagtértető kicsit nyomin néz ki rajta, de ez semmit nem von le az élvezeti értékből. Ám de a csomagtartó nyitógombja kiáll és kitűnik a lemeztengerből,így nagyon hasonlít a régi autókéhoz(jaja régi Dáciáéhoz), szerintem maga a zár még a Renault 19-esekből maradt meg. Mások szerint meg a régi Twingó legnyomibb alkatrészét örökölte.
A beltér is újult, modernizálódott. Kifejezetten pozitívan, így már elviselhető a beltér, habár az anyagok még mindig a kellemetlen tapintású műanyagok,hiába van javulás ezen a téren is. A kárpitok is jobbak, nem olyan izzadós izéből vannak és a mintázatuk is kulturizálódott. A beltér hosszirányban érzésre csökkent a négyajtóshoz képest,habár lehet, hogy csak érzéki csalódás, bár még így is sokkal nagyobb,azokhoz képest,amiket ennyi pénzért adnak. A fejtér viszont nőtt hátul, hiszen nem olyan meredek a tető süllyedése. A csomagtartó saccra olyan 350+ liter lehet, szóval használható.

Apropó felszereltség, ez az autó a Laurate csomagot kapta, vagyis Dákóék nyelvén ez a fullos. Ami itt tartalmaz egy 1,4-es 8V mocit, manuális klímát, 2x villanyablakot, villanytükröket, szervokormányt, távirányítós központi zárat, ABS-t, 2lufit, fedélzeti komputert.....többre hirtelen nem emlékszem, hisz futtában néztem körbe az autót. Ja és az ár, 2750000 Ft-ért bárki megkapja eme ipari (mű?)alkotást.

... tehát várunk a villamosra. Kicsit késni fog, érzésem szerint. Nagy úr a megszokás.
Nem, nem PS. A Pozsonyi Közlekedési Vállalat honlapjáról származik a kép.

Lassan lehet készülődni. Idén is lesz Nagy Nyári Találkozó Alsóörsön, ahol a Trabantosok és Wartburgosok (meg persze egy rakás más autó) összejönnek, és autó-sör-csaj társaságában furcsa dolgokat művelnek.

Időpont: 2008. augusztus 12-17. Helyszín: Alsóörs, Európa-Kemping

Igazi hardcore autóbuzik (mint például én is, ugye :) ) kezdhetnek már augusztus 8-án is, ekkor ugyanis Balatonakaliban KGST-veterántalálkozó lesz.

 Időpont: 2008. augusztus 8-10. Helyszín: Balatonakali, Strand-Holiday kemping.

Mindkét rendezvényről bővebb információ olvasható itt.

SilentSound kolléga küldte át, ezt az elveszett levelet.

Sziasztok,

Rendszeresen olvasom a blogot, tökre tetszik. Július 11-én pénteken mentem le az M6-on Dunaújvárosba, már majdnem elértem a lehajtómat, mikor valamit megláttam magam előtt. Hát az miaz? Közelebb érve látom, hogy az az. Egy Velorex ment előttem. Lefényképeztem jó messziről.

Melléérve - már a lehajtóról - csináltam egy másik képet róla. Késöbb elküldtem a tesómnak, az meg visszaesemesezett, hogy mivan, téged előz a Velorex? Ezen röhögtem magamban aztán egész nap, mert télleg úgy néz ki, mintha. Már régen láttam Velorexet, autópályán meg még soha. Tök jó, hogy rohanó világunkban, mikor autós autósnak farkasa, biztonsági előadók, rallye versenyzők, terepjárós kopaszgecik, taxisok, háziasszonyok scyllái és charybdiszei (vagy mi) közt vergődve, megvadult kamioncsordák elől menekülve vannak még igazi hősők, keménycsávók, akik fittyet hányva, magasról tesznek mindenre és kimennek az autópályára Velorexszel. Bakker. Riszpekt.

Télleg erre kell rokkant igazolvány-e? Hiszen a kocsi maga lett az igényt kielégítendő eleve rokkantkocsinak gyártva...A kocsi a rokkant neeem?

Üdv, Péter

Kedves Péter, a kérdésedre a válasz: noha a Velorex mozgássérült járműnek készült, annak ellenére bárki vezetheti jogosítvánnyal, és kellő bátorsággal.

Gyorsan megjegyzem, mielőtt burjánzani kezdenek a kommentek, hogy a Velorex nagymotornak minősül, és önerőből képes 60 km/h-nál gyorsabb haladásra, tehát legálisan közlekedett az autópályán.

Persze, csak ha volt matricája... vagy ilyesmi... hogy hívják ezt most ? :)

Apropó, azoknak, akiknek nem esik le elsőre, mi is ez, Velorex a Totalcaron, illetve Velorex klub.

- prokee -

OK, tudjuk, hogy nálunk is fekszenek furcsa, ritka, értékes roncsok a bokrok alatt.

Azt is tudjuk, hogy Oroszországban népi sportág a ritka roncsok felhalmozása.

Na de azért csak sírdogálhatok bánatosan, amikor az Englishrussia ilyen képeket postol:

Te melyiket mentenéd meg leginkább ?

Szombaton a tikkasztó meleg ellenére elmentem nyálat csorgatni, méghozzá gyönyörű oldtimerekre. Ezt bárki megtehette, aki figyelemmel kísérte az Oldtimer Szuperkupa negyedik fordulóját, amelyet a Balaton-felvidék kanyargós útjain rendeztek meg, az út mentén álldogáló kiéhezett autóbuzik legnagyobb örömére.

 A tervezett időhöz képest jó húszperces csúszást produkált már az első autó is, ami a tűző napon nem volt egy kellemes élmény, viszont így legalább tudtam magamnak vadászni viszonylag elfogadható helyet, ahonnan volt esély a fényképezésre. De megérte várni, hiszen ekkor gördült be az első autó, egy Triumph TR4-es. Egy mellettem álló joviális hatvanas úr megjegyezte, hogy jöhetne valami rendes, érdekes autó is. Miután szolidan körberöhögtem a bácsit, elkezdtem kattintgatni és Rain Man-ként motyogni a típusokat, pedig ha valamihez nagyon nem értek, azok a veteránok. Közben azt vettem észre, hogy kisebb csoportosulás alakult ki körülöttem, ami nem a lenyűgöző tudásomnak (ami ugye nincs is) köszönhető, hanem annak, hogy jó placcot találtam, ahonnan más is szeretett volna fényképezni.

Ahhoz képest, hogy a verseny kizárólag a helyi napilapban csak egy egészen rövid cikk jelent meg a versenyről, és a falu majd' 600 fős lakosságával számolva  szép számmal álltak ki az emberek a júliusi kánikulába, csak azért, hogy olyan autókat nézhessenek, vagy mutathassanak a gyerekeiknek, amelyekről ők is csak álmodoztak, vagy ha látták is élőben, akkor is a SZOT üdülő előtt valamelyik kizsákmányoló kapitalista tulajdonaként. Így rögtön jöttek a sztorik is, faküllős Mercedesről, amelybe kétezres benzines motort tett a tulajdonos, aki így elbukta a veteránvizsgát(cumi), meg a krómozott Lada lökhárítókról, ami néhány év múlva tényleg sokat fog érni.  A versenyzők különböző feladatokat teljesítettek a majd' 300 kilométeres megmérettetés során, Hidegkúton a kitűzött cél az volt, hogy fotocellák között áthaladva, leállított motorral guruljanak 50 métert, épp 14 másodperc alatt. Se több, se kevesebb.

Ehhez természetesen stoppert használtak a mitfahrerek, és egészen elképesztő eredményeket produkáltak. Volt olyan, aki 14.06-ot ment, ami döbbenetesen jó eredmény, hiszen ha az ember egy olyan autóban ül, aminek az orra hosszabb, mint egy Suzuki, akkor nagyon el kell találni az óraindítás pillanatát. Néhányan aggódtak, hogy a szervófék és a leállított motor kombinációja nem jelent előnyt az összesen több mint, 200 méter hosszú lejtőn, de ez senkinek nem okozott végül problémát. 46 autó indult, ebből 43 meg is érkezett a kis faluba, ami egyáltalán nem rossz eredmény, ha figyelembe vesszük, hogy ezek a vasak rendesen kaptak a kanyargós utakon. Gyakorló veteránosoknak, ez maga volt a Kánaán, egy autóbuzinak pedig felejthetetlen élmény.

A következő megállapításra jutottam a fényképezés és hesszelés közben:

-A magyar oldtimer jellemzően Mercedes.

-A magyar oldtimeres jellemzően fiatal, az autója példásan karbantartott, értő kezek által gondozott darab.

-A csajok nem csupán szeretik a régi autókat, de vezetik is őket.

-Az osztályharc nem jellemző az oldtimeresekre. A Trabant és a Zsiguli éppoly érdekes volt, mint a többszörösébe kerülő káprázatos Mercedesek.

Akit érdekel a többi fotó is, az ne habozzon kattintani, ide,vagy nézze meg a galériát itt, helyben!

Megemlékeztem már nem is oly régen az ország valószínűleg leghülyébb jobbkormányos autójáról, a Muczán Gábor által Skóciában vásárolt, és lábon hazahozott háromajtós Suzuki Swift 1.0-ról.

Nos, volt alkalmam vezetni is, ezzel látogattunk le Balatonakaliba, az Autóbuzik-Belsőség partira. Nehezítendő a dolgot, az autó mögött lógótt plusz ~500 kg, a Camptouristot itt kívántuk ugyanis felavatni.

Kollégák azonnal lehülyéztek, jobbkormányossal menni mekkora ökörség, például nem lehet vele előzni. Kösz, ez egy Swift, egy literrel, három hengerrel, sok cuccal, ráadásul utánfutóval. Mennyire életszerű, hogy majd előzgetni akarok ? Ha pedig mégis beleakadnék egy 55-tel teperő Zukba, akkor sincs nagy gond, hiszen pályán megyünk, ott pedig hátrafelé kell látni. Tükör meg van, nem igaz ?

Azt persze emészteni kell, hogy

1. A legtöbb dolog máshol van, mint ahol balkormányosnál megszoktam.

2. Ami véletlenül ugyanott van, azzal meg az a baj, hogy én ülök a rossz oldalán.

Gyakorlatilag két dolog nem változik (szerencsére), a pedálok helye (az ülésemhez képest persze) és sorrendje, valamint a kormánykerék.

Váltó: ugyanott van, és ugyanaz a séma, de rossz oldalán ülök. Eleve bal kézzel kell kapcsolgatni, és az egyes nem felém fel, hanem tőlem el, felfelé van. Az ötös olyan borzalmasan kényelmetlen szögben kapcsolható, hogy egészen egyszerűen néha nem találtam bele a fokozatba. Arról meg ne is beszéljünk, hogy sosem tudom reflexből, milyen fokozatban vagyok, és merre kapcsoljam a következőt, vagy az előzőt.

Kormánykapcsolók: az index jobb oldalon, az ablaktörlő bal oldalon. Kisebb hiba, ha összekeverem, nagyobb, hogy jobb kézzel nem tudok reflexből indexelni. Folyamatosan el kell gondolkoznom, merre is kapcsoljam. Valami relytélyes oknál fogva körforgalomból kifelé rendszeresen balra indexeltem, plusz valamiért befelé is állandóan kapcsolgatni akartam. Pedig balkormányosnál nem...

Ajtó: Megszokhatatlan, hogy a slusszkulcsos ember jobb oldalon ül be. Nekem is, kedvesemnek is. A beülés sem egyszerű, más technikával kell behuppanni. Bal láb kinyújt, belép, leül. Normális módon beszállva a térdem rendszeresen fennakadt a kormánykerékben, pedig nincs lejjebb, mint a "normál". Az okot nem tudom, nem értem, de több kollégán-ismerősön teszteltem, mindenki így járt. Beülés után persze jobb oldalra kell nyúlni az ajtó zárásához, kiszállásnál szintén.

Biztonsági öv: Nembeszól, én mindig kapcsolom. Viszont általában jobb kézzel nyúlok bal váll fölé, itt ez nem működik. Kiszállásnál hasonló a helyzet, többször előrebillentettem a saját támlámat, hiszen az átellenes oldalon ennek a karja van.

Nos, elindultunk. Némi edzés megvolt, két napot közlekedtem előtte a géppel. No nem sokat, melóba és vissza, az olyan 10 perc/nap, de mégis, szokjam, hogy jobbra kell igazodni.

Mint fentebb említettem, a kezdő helyett haladó fokozatot választottam. Ezres, háromajtós Swifttel fél tonnás utánfutóval, megrakott csomagtartóval bevágódni a Balaton felé tartó forgalomba péntek este, nem egy leányálom. Pláne úgy nem, hogy az autó rutinból való működtetése abszolút felejtős, a legelemibb művelethez is koncentrálni kell.

Elkerülendő a komolyabb nyüzsgést, eleve az M6-os autópályán indultuk, a 62-es úton keresztül csatlakoztunk rá az M7-re. A fokozatosság elvét így tudtam tartani, az M6-oson leginkább a jobbra tartást gyakoroltam a géppel, no meg a két diagonál gumin sikló utánfutó egyenesben tartását - lévén 80 felett elég komoly himbálásba kezd az autó mögött. No, nem gond, nem is terveztünk ennél nagyobb tempót, legfeljebb a kamionok előzésénél kell kicsit lendületesebben haladni.

A 62-esre letérve már majd minden rutinból ment, magam is meglepődtem, hogy már nem akartam az út közepén közlekedni, és a kereszteződésekben is a megfelelő karral indexeltem.

Kedvesemet nálam lényegesen jobban zavarta, hogy a sofőr oldalán ül, de jóelőre gondoskodtam az elfoglaltságáról. Zsombor kollégám kölcsönadott egy Vectra A kormánykereket, amellyel Tündérem teljes odafigyeléssel, maximális koncentrációval vezett végig az utat. A minket balról elhagyók elég fura, meredt tekintettel figyelték, ahogy időnként leemeli a kormánykereket a műszerfalról, vagy ahogyan oldalra-, hátratekintve, mosolyogva vezet.

Az M7-esen már maximális komfortérzettel vezettem, meg lehet ezt szokni, gondoltam. Letértünk a 71-esre, maximális magabiztossággal fordultunk az északi part felé.

Balatonkenesén az új 710-es elkerülő szintén sima ügy volt. A gond akkor következett, amikor ennek végén, a 71-esre visszacsatlakozó körforgalomhoz értünk.

Kedvesemnek telefonja volt, én pedig szolgálatkészen lehalkítottam a rádiót. Illetve akartam. Ügyesen a hozzám közelebb lévő gombon az alsó részt megnyomtam. Erre (mivel ez a rádió jobb oldala volt) elhangoltam az állomást, és teljes hangerővel üvölteni kezdett a fehérzaj...

Ettől persze enyhén összezavarodtam, ráadásul közben megérkeztünk a körforgalomba. Lassan begurultunk, és mivel az első kijárón kellett kimenni, már nyomtam is az indexet. Bal oldalon, ahogy kell. Erre persze elindult az ablaktörlő. Közben párom felvette a telefont, és komoly kiabálásba kezdett, mert a rádió sistergésétől egy kukkot sem hallott. Én eközben megtaláltam az indexet jobb kéznél, de teljes zavarodottságomban balra kapcsoltam. Mire rájöttem, már húzódtam ki, és bal kézzel próbáltam halkítani a rádiót. Közben kalimpált az ablaktörlő, indexeltem balra, kanyarodtam jobbra, üvöltött a rádió és a kedvesem, én meg röhögtem, mint az atom...

Ettől kezdve egy pillanatra sem hagyott alább a koncentráció, egészen egyszerűen minden pillanatban oda kell figyelni. Jobbkormányost vezetni rutinból - vicces, de életveszélyes...

Tegnap este hazafelé, nosztalgiáztam. Az autó CD lejátszója erősen tiltakozott a teljesen összekarcolódott dEUS lemez lejátszása ellen, ezért félreálltam, hogy keressek valami jó kis zenét az éjszakai autózáshoz. Végiglapozgattam a CD tartómat, és valami olyasmit akartam, amit már rég hallgattam. Mivel kb. fél éve cseréltem ki a lemezeket utoljára, valahogy egyikhez sem volt kedvem. Aztán eszembe jutott, hogy kölcsönadtam egy régi Depeche Mode lemezt, amit nemrég kaptam vissza és ott lapul valahol a táskám mélyén. Music For The Masses 1987-ből.

Két rövid hír máról és tegnapról: Nekimotorozott a vonat oldalának két tinédzser valamint: Meghalt a gyorsvonattal ütköző motoros.

Én komolyan nem értem, hogy lehet nekimenni egy vonat oldalának. Nem elég nagy, hosszú, és hangos? Vagy egy Trabantos (esetleg egy Audis) volt az oktatójuk? Vagy úgy gondolták, hogy motorral mindent lehet? Tényleg nem értem.

Na meg a cikk is megérdemel egy félmondatot: "Meghalt annak a motorkerékpárnak az egyik utasa". Egy motorkerékpárnak hány utasa lehet? Nálunk tudtommal egy, Indiában persze több. Bár ott nem is hajtanak a vonat elé.

UPDATE:

Érden pedig oszlopnak motorozott egy 18 éves srác. Sisak nélkül. Meg persze papírok nélkül. Még most sem tudják, ki volt.

Ha meg nem jön a vonat, az kész mázli. Mint ezen a videón - remélem, van, aki még nem látta. Szombathely, hülye motoros, rendes BMW-s.

Egy neve elhallgatását kérő szerkesztő:

Engem gimnázium 11. osztályában(asszem) kivágtak az óráról, mert az irodalomtanárnő azt mondta, hogy József Attila lehet, hogy nem öngyilkos lett, csak annyira elgondolkodott, hogy nem vette észre a vonatot. Én mondtam, hogy egy kibaszott gőzmozdonyt azért észre lehet venni. Az óra hátralevő részét az osztályterem előtt töltöttem - az iskola nem demokratikus intézmény, ugyebár:)

- Te, ez meg mi a rák?- néztünk egymásra haverral, valamikor 2004 novemberének végén, amikor először kezünk közé kaparintottuk a Need For Speed akkori új részét, az Underground 2-t. Két tizenéves srác, épp farkasszemet nézett egy bordó festésű, kifejezetten ronda, szögletes, bukólámpás ismeretlen autóval,ami anakronisztikus módon kilógott a maga 80-as évekbeli kockásságával a többi választható autó közül.