Omm posztját én is nagy örömmel olvasgattam, lévén imádom a nagy rotyogó klasszikus víéjt-eket. Ám egyvalami nem tetszett, és csak hosszas gondolkodás után jöttem rá. Az etetőszékes kép a poszt végén. Valami hibádzott róla...

Ekkor jött az isteni szikra és pikk-pakk ki is egészítettem a képet.

Hát nem sokkal élethűbb?

És ha már baba, akkor álljon itt ez a videó példaként, így is el lehet kezdeni az autóbuziság rögös útját (azért apu gépe se piskóta, mondjuk nekem ez az amcsi sztájl nem jön be):

Smoke 'em up!

Ma reggel semmi hasznossal nem szeretnénk megörvendeztetni titeket. Sokkal inkább kedveskednénk egy szolgálati közleménnyel:

Bemutatjuk két új szerzőnket, akikkel ezentúl több-kevesebb rendszerességgel találkoztok majd a blog oldalain. Fogadjátok őket, ha nem is feltétlen szeretettel, de érdeklődéssel !

fofo69:

Aki olvasta már a veterán versenyautókkal foglalkozó blogját, az bizonyára egyetért velünk azzal, hogy igen komoly, hiánypótló cikkeket olvashat ott olyan, idehaza (de talán máshol is) teljesen ismeretlen autóépítőkről, versenyzőkről, istállókról, akikről pedig minden rendes autób... autófílnek tudnia kellene.

Komoly megtiszteltetés számunkra, hogy a tekintélyes mennyiségű kutatómunka eredményét  ezentúl nálunk olvashatjátok. Legalább annyira várjuk mi is fofo69 postjait, mint amennyire (reméljük) ti is.

A mélyvíz persze minden rendes medencében közvetlen a rajtkő után következik, ezért hát ma délután háromtól csemegézhettek is az első veterán-versenyautós postban.

Bemutatkozóját itt olvashatjátok.

Következő Vásárló Miklós:

Régi barátunk, az autófíl társaság több ad-hoc összejövetelén is részt vett már, régi barátunk. Meglehetősen száraz, mondhatni antiszociális stílusa ellenére éles meglátásai gyakran gyújtanak világot a társaság szakmai, vagy filozófiai vitáiban.

Lassú, de folyamatos biztatásunkra végre igent mondott, és elfogadta a meghívásunkat az Autófília blogra, mint szerző. Reméljük, görényepébe mártott pennájával komoly érdeklődésre számot tartó postokat kanyarít majd a monitorotokra.

Bemutatkozóját itt olvashatjátok.

Tehát, vagyunk, leszünk, erősítünk.

Autókról, őszintén.

Az autós könyvek mindig is a kedvenceim voltak, legyen szó akár szakkönyvről vagy akár egy történetről, melynek középpontjában egy autó áll. Most ez utóbbival szeretnék egy kicsit foglalkozni a címben említett könyv alapján.

Gondolom elég sokan tudjátok kicsoda Stephen King. Talán olvastátok is már néhány könyvét.

Christine című regénye egy egy 17 éves, pattanásos kamaszfiúról és egy jobb sorsra érdemes, rozsdás 1958-as Plymouth Fury-ről szól.

Ne várjatok tőlem irodalmi elemzést, az Lowtyo műfaja, én csak kedvet szeretnék csinálni egy (szerintem) jó könyv elolvasásához. A történetet nem írom le, hiszen akkor nem lenne érdemes elolvasni, mert egy izgalmas, váratlan fordulatokkal tarkított, szuper szövegezésű, de félelmetes horrorregényt izgulhat végig mindenki, aki kezébe veszi. Merem állítani, hogy aki elkezdi, hamar be is fogja fejezni, mert én is így voltam vele. Minden szabad percemben ezt olvastam. Igaz ugyan, hogy vannak benne tárgyi tévedések, a főszereplő autóval kapcsolatban, de ez a történetet nem befolyásolja.

Több borítóval is kiadták a könyvet, én sebtében összeszedtem néhányat, de nem tudom melyik volt közülük az első hivatalos, így inkább nem is találgatok.
A történetből 1983-ban film is készült, John Carpenter rendezésében, de nem ért el nagy sikereket, csupán a fanatikusok éltették, ők pedig elég kevesen voltak. Én megszereztem magamnak, angolul, felirat nélkül, de nemrég leadták a TV-ben is, (szerintem borzalmasan) szinkronizálva.

A néhány éve kiadott DVD hivatalos borítója.

 A könyv több kiadást is megért, én tavaly nyáron vettem meg a saját példányomat, tehát kapható még.

Ilyen az én példányom is.

A nemrég kiadott Stephen King sorozatban szereplő Christine-borító.

Erről a kettőről nem tudom beazonosítani, mikor készültek.

A végére pedig egy kép a műben szereplő Plymouth Fury-ről:

Nos, összességében véve: sokkal érdemesebbnek tartom a könyvet elolvasni, mint a filmet megnézni, mivel egy könyv jóval nagyobb élményt adhat, ráadásul a filmben vannak olyan részletek, melyek nem egyeznek a könyvvel, így a film egy kissé hiteltelen.

 Az autósokhoz hasonlóan a motorbuziknak is megvan az a kellemetlen szokásuk, hogy apróhirdetéseket nézegetnek és küldözgetnek egymásnak. Pláne azoknál, akik a régebbi vasakra is gerjednek. A legszebbek persze a mobile.de kínálatában szerepelnek, de nincs mit tenni, az Euro az egekben, a regadó még mindig szopás, a forgalomba helyezés  továbbra is inkább a reménytelen szívás kategóriájába esik.

Azért itthon is akad pár kevésbé szakadt darab, néha még kifejezetten szépek is felbukkannak. Persze, a német Güllepumpe kínálat azért mégis erősebb, ezen mondjuk nem is kell csodálkozni, a legfiatalabb motorbuzi is tudja, hogy a jó CX 500-asért némethonba kell menni.

De mi a helyzet akkor, ha valakinek nincs ideje, kedve, vagy pénze 1000 kilométert autózni, hogy vegyen egy csodálatos motort, amiért megéri szembeszállni a leghülyébb bürokratákkal is?

Nem marad más, itthon kell szétnézni. A szoci vasak között nehéz jót találni, az MZ tulajdonosok kicsit elszálltak az áraikkal az utóbbi időben, a nem gányolt példányokért viszonylag sok pénzt kérnek. Pannóniából van bőven, de ott szinte mindegyik felújításra vár, ami nem egyszerű, ha az embernek nincsenek jó veterános kapcsolatai, vagy nem látogatja a börzéket. Ráadásul a Pancsik jelentős százalékát papírok nélkül hirdetik, ami azt jelenti, hogy az ember nekiállhat nyomozni az előző tulajdonos után, ha ismert. Ha nem, akkor marad a veteránizsga, az utolsó részletig, a gyári állapotnál is szebben csillogó motorkerékpár. A felújított, vagy jó állapotú Pannóniákat pedig elég borsos áron mérik, ami nem is csoda, ha az ember összeszámolja, hogy mennyi pénz és energia egy-egy ilyen öreg magyar motor felújítása.

Marad a Jawa, amiből egész olcsón találni rendezett papíros, vagy akár műszakival rendelkező darabot is. Jó választás lehet, ha az ember szeret bütykölgetni. Talán annyira nem becsülik őket, mint a fent említett típusokat, de mindenképp érdemes megfontolni, ha az ember egy olcsón fenntartható motorra vágyik.

Az Ural/Izs/Junak dologba ne menjünk most bele, azok tényleg igazi megszállottakat kívánnak, tisztelettel meghajlok kitartásuk és fanatizmusuk előtt.

Ha valaki nem rajong a keleti blokk egykori sztárjaiért, annak is marad alternatívája. Rögtön itt is van egy csodás japán. A nippon költészet talán meg is verseli egyszer, annyira szép. Egy Suzuki GS 550 1984-ből. Minden részlete csodás, az eladó őszintének tűnik, ennyiért ez a motor ajándék.

Ráadásul magyar papírjai vannak, ami szintén ritkaság, kis munkával olyan motort faraghat beleőle bárki, ami után a műanyag motorokhoz szokott suhancok is nyálat csorgatnak. Ez az a motor, amit senki nem néz MZ-nek, aki mégis, azt nyugodtan befenyíthetjük a sornégyes hangjával. Szép krómok, dupla tárcsafék, két kipufogó és az a blokk, az ami különösen csodás. A nyolcvanas évek formavilága szerencsére még nem látszódik rajta, igazi klasszikus, mindez 165 000 forintért, azaz egy közepesen felújítandó Pannónia áráért. Mondtam, hogy ajándék.

Akinek benzin folyik az ereiben, és már gyermekként Harley Davidsonról álmodozott, de a V2 közelébe se jutott soha, az se keseregjen, van megoldás. Nyugalom,  nem Keeway-t fogok mutatni, fröccsöntött műanyag hengerrel.

Ez is japán, és ez sem fiatal. Egy példásan karbantartott 1982-es Yamaha XZ550, V2-es blokkal, kardánhajtással. Igazi túragép, 56000 kilométerrel, aki kicsit vigyáz rá, annak hű társa lehet hosszabb utakon is. Megdöbbentően szép állapot, két kilóért. Vegyék, vigyék.

Aki egy kategóriával kisebbet szeretne, és nem fél némi szereléstől sem, az beruházhat egy 1983-as XS400-asra. A németeknél rengeteg van, köztük elég sok rossz, legtöbbször motorhibával (főtengely), ezért a hibátlan példányok sem drágák, mert az emberek kicsit tartanak tőlük. Akit nem tántorít el a pletyka és a 72000 km-es futásteljesítmény, az kétszázezer forint ellenében juthat a kiszemelt darabhoz.

Természetesen ezek csak tippek, rengeteg lehetőség van még azok előtt, akik olcsón szeretnének motorozni. 

December 22-én, hétfőn, be kell állnom a sorba. A sorba, ami az okmányiroda bejáratától, a lépcsőn lefelé, egészen a az okmányiroda melletti épületig, a könyvtár bejáratáig állt (ez kb. 700 méternek felel meg) előző héten pénteken, negyed nyolckor. 

Nos, eljött a nagy nap, eláruljuk, ki készítette a nekünk legjobban tetsző képet az Autófília és az LCP Systems közös fotópályázatára.

Kicsit aggódtunk, hogy az egy nevezőtől beérkező több kép esetén mennyire szorozza vagy osztja az adott beküldő esélyeit, de maradtunk az eredeti tervnél, és képre szavaztunk. Megnyugtató, hogy az első három helyezett sorrendjét nem befolyásolta a módszer, hiszen ha a nevek alapján összesítünk, ugyanezt a dobogót eredményezte volna.

Csak ismétlésként a díjak:

Az első helyezett nyereménye egyicon-X G300 magyar navigáció lesz az LCP Systems ajándékaként, a második helyezett egy szivargyújtóról működtethető MP3 lejátszóhoz jut, melyet a Kauf-Fer Kft ajánlott fel, a harmadik helyezett pedig Autófília pólót kap tőlünk.

Most pedig, következzenek azok, akik ezeket hazavihetik:

Harmadik helyezett:

Kimosod: Jochen Rindt sírja, Graz

Második helyezett:

Csubakka Junior: Bezenye - Paprét gépjavító műhelyének traktortörténeti parkja

Az Autófília Fotópályázat győztese pedig:

Morgonc: Horch, Oldtimer Show, Graz

Az egész Autófília-brigád és a nyereményt felajánló LCP Systems Kft és Kauf-fer Kft nevében is gratulálunk mindhármuknak!

A kapcsolatot hamarosan felvesszük veletek, a nyeremények eljuttatásának részleteit megbeszéljük.

Köszönjük mindenkinek a részvételt - aki most nem nyert, már gyúrhat a következő lehetőségre!

Az úgy volt, hogy volt egyszer egy Capri szerelés, amiről jól lemaradtam, aztán kezdődött a Csikós bütykölős széria, a Tnt meg vett egy Trabantot. Én meg csak dolgoztam, mint a güzü, kocsi a garázsban, hónapok óta elő sem vettem – illetve csak egyszer egy kis munkára, de akkor meg olyat toltam az arcába, hogy utána majd meghasadt a szívem.

Nem az Ő korosztálya, meg súlycsoportja na!

Most meg jól meg is betegedtem, és itthon emésztett a pusztulat. Persze így is melóztam 3 napot, tele is lett a tököm. Volt egy szabad délutánom, na mondtam magamnak: Most vagy soha!

Motoszkált már napok óta bennem a cselekvés gondolata, vannak új tervek, folytatom az egy éve leállt projektet! Van egy jó formám – vele pedig egy korrekt funkcionális tér - van egy jó motorom rengeteg tartalékkal. Nincs más hátra, mint ellenőrizni a vázat, és kitakarítani, és kipofozni a lassan 20 éves belteret. Le is mentem a garázsba a Vénasszonyhoz, egyszer élünk nézzünk rá!

Fogalmam sem volt, hogy mit találok, és egyáltalán mennyi idő lesz a munka. A fő cél az volt, hogy kiszereljem az üléseket – hogy lefújhassam a síneket. Meglepően pörgősen ment a munka, sehol egy rozsdás, vagy beragadt csavar, kb. 3 perc alatt kint is volt mind a kettő. Szétnéztem, sok éves használat azért hagyott nyomot. A padlókárpit retkes, mindenhol apró kavicsok. Na mondom - időm van – rámoljuk csak szépen szét az egészet. Ha valahol gázos a kasztni – és volt egy kényes pont amitől féltem – az most kiderül. Ha „para” van így marad, ha nincs, akkor érdemes tovább fejleszteni (összkerék+kompresszoros feltöltés).

 

Attól féltem, hogy a jobb egy alatt lesz valami komoly gányolás – a múltból -, mert volt egy csavarral rögzített „T” tábla, és még sohasem szedtem szét. Izgi volt. Nem volt semmi.
 

Sokan mondják, hogy unalmasak a Mazdák, én ezt általában tagadom, de lehet igazuk van. Szerelni mentem, erre 1 óra alatt egy 13-as fejjel meg egy csillagcsavarhúzóval kibeleztem az autót. Jutalmam 360 Ft nettó – apróban -, plusz egy kisebb betonoszlophoz elegendő kavics a kárpit alatt.

 

Egy kis érdekesség. Jól látható, hogy hatalmas raktér tartalék van a csomagtartó emelhető padlólemez része alatt. Belgiumban, és Hollandiában árulták 7 személyesként is a kombi változatot, a csomagtartóban, két lehajtható kisegítő üléssel. A lábteret, a pótkerék jobb oldali irányban kibővített ürege adta.

Több érdekes megfigyelést is tettem.

Az első az volt, hogy azért a japánok beosztották. Egy ülés általában vagy a rugós megfejtés volt 90-en környékén, vagy az acéllap-szivacs kombót használták. A japók megspórolták a tervezés javát, mert egyszerűen a háborúból megmaradt Zero üléseket használták fel.

A 626 ülései bazi kényelmesek, és most már megvan a titok miért bírják ilyen jól. Az acél-szivacs kombináció itt is játszik, de nem egy prosztó „lap” van burkolva, hanem egy fenék formájú, lemez adja az alapot.

A kárpitok nélkül az autó belülről akár egy teherautó.

A második az, hogy láthatóan, már bütyköltek a kocsival, hiszen nem hiszem, hogy a sárgák zöld szigetelőszalaggal rögzítenék a kábelkötegeket.

A harmadik pedig, hogy mindenütt sértetlen  gyári galvanizált lemez, úgyhogy tökéletes szilárdságú a kocsi, lehet agyalni a fejlesztéseken és a szükséges megerősítéseken.

Hogy mi lesz most?

Ki fogom ganyézni a kárpitot, ahol nagyon gáz cserélem. A csomagtartó pl. tutira újat kap. Javítok a kocsi zajszigetelésén, hogy bent ne legyen annyira hangos, mert hosszú úton a családomat – érthető okokból – zavarja. Meg különben is. Tényleg.
Befűzök a  kábelcsatornákba pár új vezetéket, a hangtechnika, és más elektronikák végett. Néhány műanyag elemnek le fogom gyártatni a rozsdamentes acél mását, és azok már úgy kerülnek majd vissza.

Végül, pakolás közben odapróbáltam az új küszöböt is:) Azt hiszem újra forognak a fogaskerekek, elkapott a gépszíj, meg ilyenek…

Folyt. köv...

Megszavaztattunk benneteket arról, melyik is a legszebb szertartáskocsi.

A kommentekben adtátok az ívet rendesen, miért is maradt ki a Volga, a Skoda 1203, a Puli, vagy a Barkas. Nos, egyszerű - természetesen nem szimplán kifelejtettem őket, inkább nálunk kevéssé ismert, mondhatni, egzotikus autókat akartam megmutatni. Arról nem is beszélve, hogy streetsta barátunk Volgája ebben a belterjes közösségben óriási előnnyel söpörte volna porba a mezőnyt. :)

A verseny tökéletes vesztese a Bedford lett, egyetlen árva szavazatot sem kapott, még csak szánalomból sem. Ezen mondjuk nem lepődtem meg.

Szerencsétlen Dinky, akinek nem csak neve, formája is valahogy a Teletubbies pszichedelikus világát idézi meg, egyetlen szavazatot kapott, ha jól emlékszem, azt is tőlem...

A dobogós helyek azonban meglepetést okoztak, legalábbis számomra.

Az emberek többsége szükséges rossznak tartja, hogy autóját szervizbe vagy szerelőhöz kell vinnie. Az újautó-tulajok morgolódnak a magas szervizdíjakon és a személyzet felkészületlenségén, vagy a munkafelvevő unott, barátságtalan modorán. A szűkebb költségvetéssel gazdálkodó családoknak általában hatalmas érvágást jelent egy komolyabb javítás.

Otthon szerelni és ultradermben fürdeni viszont szinte már csak Csikós Úr szeret. Én szívesen járok a szerelőmhöz. Nem, nem vagyok akkora perverz, hogy örömömet leljem abban, ha ismét működésképtelen a vasunk, inkább a légkör és a jó hangulat az, amiért néha akkor is megyek, ha épp működik a szekér. Szinte minden alkalommal látok valami érdekes dolgot. Hatalmas szárnnyal ellátott Trabantot, félig kész Skoda 110 R-t, oldalkocsis Pannoniát, valamint a lelkes tulajok ötletesebbnél ötletesebb házi kendácsolását.

Amit azonban nemrég láttam, attól pár percig levegőt is alig kaptam. Nem igazán tudtam eldönteni, nevessek, vagy sírjak leleményes autósunk furmányos szerkezetén, és ismét csak tudatosult bennem, hogy a magyar elme, picinyke nincstelenséggel beoltva, hatalmas dolgokra képes. Emberünk (mint azt később szerelőmtől megtudtam) sokat utazik az autójával. Hála a globális felmelegedésnek és országunk földrajzi elhelyezkedésének, nyáron természetesen kibírhatatlan hőségben. Aki autózott már klíma és elektromos ablak nélküli autóban, annak nem kell bemutatni, mekkora szívás megoldani az utastér szellőztetését. Minduntalan áthajolni az utasoldalra és tekergetni az ablakot szinte lehetetlen, és menet közben veszélyes is. Erre talált emberünk remek megoldást, az jobb oldali ablakmozgatás gépesítésével.

Az igazi unikum persze a kivitelezés. A hatalmas erőművet, ami az ablak mozgatását hivatott megoldani, nemes egyszerűséggel rászerkesztette az ajtókárpitra. Burkolatot nem rakott rá. Gondolom, jobbára egyedül utazik, (különben nem lett volna szüksége a szerkezetre) így nincs, akit zavarjon. Később rájöttem, hogy a burkolat mellőzése az állatias férfiösztönök jelenlétére utal, hisz' egy lenge szoknyás stoppos csajt egy gombnyomásra ki lehet csomagolni a ruhájából.

Persze hitvány kisinas user a műfaj nagy királyához képest. Az IWL, azaz Instant Window Lifter feltalálója két másodpercben tolja fel (és fele annyi idő alatt ereszti le) a furgon oldalablakát, majd a művelet befejeztével az eszközt lepattintva a miniszoknyák és gazdáik is biztonságban érezhetik magukat.

- prokee -

Van kedve a képen szereplő jóképű fiatalemberrel (És több másik, hasonlón jóképű emberrel. - Rocko) kávézni Velencében? Na jó, a Velence valójában a velencei tavat jelenti, de a copfos srác a képről valóban ott lesz.

Hirdettünk egy játékot nőnap alkalmából, aminek nyereménye egy két fő részére szóló meghívó a legközelebbi Belsőség-Autófília találkozóra. Úgy tűnik megvan a helyszín is, a velencei tó északi oldalán. A játék szabályairól itt olvashattok részletesebben.
Tehát lányok, itt a hétvége, tessék gép elé ülni és pötyögni, hisz nyerhettek vele egy kétágyas szobát a találkozó helyszínén ahová magatokkal hozhatjátok barátotokat, férjeteket, vagy aminek legjobban örülnénk barátnőtöket.

R.

Ez az amit tőlem nem fog nagyon hallani senki. Ugyanis nem szeretem a sztereotípiákat. Viszont valamikor kívánja, hogy felemelegessük, hiszen maga az alany adja rá az okot, jelen esetben a hülye rendőr összefüggést. Mutatnám hogy mire gondolok:

Nos, ez lenne az alapfelállás, viszont nézzünk egy friss hírt, hogy miért is írom ezt a postot.

Az ír közlekedésrendészet hónapok óta kereste Prawo Jazdyt. A lengyel legalább ötven szabálysértésért kapott bírságot, de sosem találták, ráadásul lakcímét is állandóan változtatta. A rendőrök végül kiderítették, hogy a Prawo Jazdy valójában vezetői engedélyt jelent lengyelül.

Na most komolyan, ez hogy nem tűnt fel nekik? Ennyire devinásan viselkednek az emberek (vagy lengyelek) Íroroszágban? 50 szabálysértés egy embertől? Nem tűnt fel, hogy ugyanannak az embernek más a címe?
Kíváncsi vagyok, mikor kezdik el keresni rajtunk a vezetői engedélyt, esetleg a Nemzetközi Gépjárművezetői Engedélyt.

Azért gartulációkat fogadják sok szeretettel az ottani yardok!

Nézem az Indexvideó legfrisebb videóját Veszprémből, amelyben egy lámpáról van szó, vagy ahogy itt Veszprémben emlegetik: A DRÁGA LÁMPÁRÓL. A riport megtekintése közben többet káromkodtam, mint Gordon Ramsay egy egész évad alatt. Higgyék el, nem a riporterre voltam dühös. 

Aki nem ismerné a tényeket, nagyjából az van, hogy a veszprémi rendőröknél valakinek eszébe jutott a tutiság , amivel hirtelen nagy bevételhez lehet juttatni az államot.

Kitalálták a nagy kamerás trükköt, csak valami jó hely kellett. Aztán valaki rájött, hogy a legjobb hely a szopatásra a Jutasi-Budapest utak kereszteződése lesz, ott is a jobbra kanyarodó sáv, ami egész nap telített, mert a 100 méterre lévő buszpályaudvar távolsági járatainak a fele épp arra közlekedik. Már csak kamera kellett. Az is volt, pályáztak még régen valami olyan hülyeségre, hogy a köztereket figyeljék. De Veszprém ugye biztonságos város, ott nem történik semmi balhé, inkább kell a kamera a kereszteződésbe.

Kapóra jött a tervhez minden autós barátja, Kondorosi Ferenc hírhedt zéró toleranciája, a siker pedig még a rend éber őreit is meglepte: 

Miért is volt fontos ez a kereszteződés? Belvárosi ugyan, de nem a legveszélyesebb Veszprémben. De még mennyire, hogy nem. 

Az ok prózai. Ez a jobbra kanyarodó sáv, mint korábban említettem, egész nap telített, ráadásul emelkedőn is van, ergo kevesen lassítottak a sárgánál, inkább átcsusszantak. A forgalom nagyságára jellemző, hogy ez a lámpa képes volt két sávot megbénítani, akár 300 méter hosszú kocsisort hozva létre. Ehhez jönnek még ugye a távolsági buszok, amik eltakarják a lámpát.

Szó, ami szó, tényleg sok piroson áthajtó autós volt, ami a rendkívül rövid sárgának is köszönhető. 2,8 másodperc egy vadászpilótának vagy egy raliversenyzőnek talán még sok is, de itt gyerekes anyukák, idősebb emberek is vezetnek, mint minden normális városban. Aki azt hiszi, hogy 60 nap alatt 1500 alkalommal boyracerek döngettek át, az nagyot téved. Meg vagyok róla győződve, hogy nagyobb városokban ezt a "rekordot" pár nap alatt megdöntnék. 

Annyit már sikerült elérni a helyieknek, hogy a lámpa alá legalább egy visszaszámlálót helyezzenek el, hogy ne rettegve hajtsanak be az emberek napi rendszerességgel a kereszteződésbe.  Hallottam olyan tanulóvezetőről, aki megtagadta, hogy azon az útvonalon vezessen, miután az oktató közölte vele, hogy egyetlen tanítványa után sem fizet százezret, aki áthajt, az nyúljon a zsebébe, vagy a szüleiébe, őt nem érdekli.

Miután a százezres csekkek elkezdtek kimenni a helyi sajtóban folyamatosan téma volt a DRÁGA LÁMPA, az emberek nagy többsége szerint gátlástalan és aljas pénzbeszedés, semmi más. Eleinte még örültek is neki páran, aztán a legtöbb családban, lépcsőházban előfordult egy-egy 'kilós csekk. Onnantól a legnagyobb , mutatóujjal fenyegető kerekesszatyros vérnyugdíjasok is rájöttek, hogy a százezer, az bizony nem vicc.

A másik dolog, ami miatt az emberek borzasztóan felháborodtak, hogy Székesfehérvárra kelett utazniuk a felvételek megtekintéséért, valamint akkor is, ha fellebbezni akartak.

Mindezt tették a gyalogosok védelmében. Itt jegyezném meg, hogy én ebben a kereszteződésben még senkit nem láttam nyolcvannal kifodulni, de minden veszprémi tudna mutatni legalább három olyat, ahol ez a kamera tényleg a gyalogosokat védené. Elférne például a csatári-elágazóban, ahol még be sem fejezték a kereszteződés építését, máris halálos áldozatai és súlyos sérültjei voltak, és vannak azóta is. A kamerát egyébként valaki már egyszer leverte a helyéről, azóta felszereltek mellé egy újabbat, ami azt figyeli, hogy nem bátja-e valaki az aranytojást tojó tyúkot..

Ja, azt nem tudom észrevette-e valaki, hogy a videón látható fehér Skoda Fabia a vonalon túl állt meg. Ennyi elég a százezres büntetéshez Veszpémben. Jó eséllyel kézbesítik is neki...

Önök szeretnének ilyen kamerás lámpát?

Tomnemtom Trabantja sikeresen levizsgázott a napokban, megtörtént az átírás, így Tom és Angela egymáséi lehettek.

Meg is ünnepeltük némi alkoholmentes gyerekpezsgővel, ad-hoc módra, komolyabb dáridó szombatra ütemezve :)

- prokee -

Alant a felkészítés előtti állapot.

Majd vizsga után a jól megérdemelt szórakozás.

A videok természetesen nem Angelaról szólnak, csak találtük őket a neten.

(Csendben megjegyzem, a kék szörnyeteg magyar autó, respect to JohnMountain Technologies ! )

- prokee -

Kedvenc Totalcaros kabalánk, papptibi pár hete postolt a Belsőségre a jobbkormányos Megane Coupéról egy rövidet.

Nos, itt a nagy testvér is. Máté, aki Angliában dolgozik és kissé ott is él, egy ott regisztrált jobbkormányos Sceniccel érkezett.

Az első dolgom volt, hogy a Start/Stop gombot megvizsgáljam - a megfelelő oldalon volt, a vezetőhöz közelebb. Kissé csalódottan üldögéltem, minden rendben, az egyetlen, amibe a beltérben bele tudtam kötni, az európai szokásoknak megfelelően elhelyezett index-és ablaktörlőkapcsoló volt.

Aztán, csupán a teljesség kedvéért megnéztem előlről is. Először fel sem tűnt, balkormányos szemmel teljesen normális, de valami birizgálja a látómező pixeleit...

Aztán leesett. Csak az utas előtt töröl ki a szélvédő széléig, szegény sofőr csak egy ívet lát maga előtt, pont félbevágva a látómezőt...

Nos, papptibinek igaza van - a franciák nem szeretik az angolokat. Más magyarázat nem lehet arra, hogy ilyen primitív módon szívatják őket.

Egyébként az autó nem is angol, hanem ausztrál import, melyet a kormány igazol. A feltevésemet az alanti képre alapozom.

Rocko

Ez az autó az igazi BoyRacer gép!

Mert jelen esetben a szóösszetétel nem csak a gép „kategóriáját” jelöli, hanem magának az alapul szolgáló modellnek is a gyári megnevezése. Legalábbis részben. Az alapot jelen esetben ugyanis egy Daewoo Racer adta a projekthez. A Racer ereiben eredetileg ugyan vajmi kevés sportvér csörgedezik, hacsak nem kezdünk komoly családfa-kutatásba, és nem jutunk vissza egy D Kadett 1.8 GTE-ig.

A konkrét autó Székesfehérváron lakik, és a munkahelyemtől nem messze lévő kifőzde előtt szoktam látni, mikor elkövetem ebédemet. A kocsit mint látható komoly szorgalommal építgette, csinosítgatta gazdája. Megtalálható itt minden finomság, amit csak tuning címszó alatt fel lehetett szerelni az egykor békés családi járműre. Első, hátsó, küszöb, ablak és ablaktörlő spoiler, króm rendszámkeret, motorházfedél morcosítás, köd és távolsági fények, ledes csepp alakú külső tükrök, tuning lámpa hátra, dupla kipufogóvég és egy hatalmas hátsó szárny! A tulaj becsületére legyen mondva az autón téli gumik vannak.

Bent lakik azért pár plüssállat, a dobókocka, mini focilabda mellett. A sportosság fokozásaként, a sárga üléshuzat már-már kagylóülésé változtatja az első ülőalkalmatosságokat.

Remélem barátaim örültetek, hogy megosztottam veletek az élményt!

Ezek vajon mennyire szopták be? Idióták! :)))

A visszacsatolás jó.

Még akkor is, ha az derül ki belőle, hogy a postíró hülye.

Jelen esetben én.

Volt ugye ez a Punto bontott fényszórós post, amiben diszkréten utaltam arra, hogy a bontós, aki ráírta lakkfilccel a fényszóró külsejére a típust, árat, nyilvánvalóan bomlott elméjű. Jöttek is a kommentek, többen jelezték, hogy nem értik, mi a gond.

Aztán, tegnap beállított a boltba Lolka és Bolka... illetve Attila és Viktor. Utóbbi a pultra csapott egy fényszórót:

Megpróbáltam fotózni a fotózhatatlant, kevés sikerrel. A fényszórón három különböző lakkfilccel felírva ez olvasható:

T. prokee !
Írkálás előtt
tájékozódj !

Értettem a finom célzást, felkaptam az Angela számára már kikészített két féktisztítós flakon egyikét, egy rongyot, és kipróbáltam.

Lejött, nyom nélkül. Ezek szerint butaságot írtam, be kell látnom. Van ez így, ezek szerint változott kicsit az anyagminőség az elmúlt 5-6 évben, akkor láttam utoljára műanyagba mart lakkfilcet.

Azért zárójelben megjegyzem, a srácok sem kockáztattak feleslegesen. Véletlen sem egy X5 gyári xenonfényszóróján próbálták ki, hanem egy jobbkormányos (=itthon használhatatlan) Skoda Octavia lámpán :)

Most megyek, vezeklek egy kis garázstakarítással.

Ezt most láttam az utcán.

Szép...

Különbözőek vagyunk. Engem kifejezetten idegesítene, ha Autóvezetés szakállasoknak, szemüvegeseknek, copfosoknak, vagy hasonló felirattal akarnának becsalni a tanfolyamra. Ez ugyanis feltételezi, hogy a szakállasok, szemüvegesek, copfosok, egyebek alapvetően különleges elbánásra szorulnak. Amikor még fiatal voltam, és bohó, ezt kisegítő osztálynak hívták.

Vajon azok a nők, akik erre jelentkeznek, másképp gondolják?

- prokee -

Megfogadtam, hogy amíg vége nem lesz a Rocko ezt vedd meg című sorozatunknak, addig nem szólok hozzá, a végén kommentálnám az ajánlásokat, de sajnos kénytelen vagyok.

Sokakban az a téves képzhet alakulhatott ki, hogy van egy nagy pénzmagom, amin én ülök, rágom az adatokat, pörgetem a használtautós oldalakat, és a filózok, hogy milyen autót vegyek. Ez téves elképzelés, hiszen a Santanas eset óta alig 2 hónap telt el. Kinek sok, kinek kevés, de tény, nagyon sokat beszéltünk róla. Mind a blogon, mind a belső levlistán. Apamackónál például október elején kelt el a Golf, és január elején jött a Saab. Nálam meg ugye két hónapnál tartunk, azalatt próbálom behozni azt az árkülönbséget, ami Santana és a jövendőbeli autó közt van.

Hitelt erre elvből nem veszek fel, nem is tudom, foglalkoznának-e ilyen minimális összeggel. Szóval marad a kivárás. És attól hogy beszélünk a kocsikról, attól nem lesz több pénzem, nem vagyok én celeb, hogy csak úgy magától termelődjön. Tehát az autóvásárlásnak főként anyagi akadályai vannak.

Tehát nem kérek kölcsön senkitől, csak egy dolgot kérek, megértést. Mert pszcihikailag elég megterhelő, néha már zsong a fejem mindenki véleményétől.

De majd ezt részletesebben kifejtem, hogyan, mit és miért, abban a gigapostban, amelyben leírom az autóvásárlás történetét.

Köszönöm a megértésteket!