Autósportban a mai napig legfontosabb tényezők a tapadás, egyensúly és sebesség. Ezen tényezők összehangolásában rejlik a siker kulcsa, szorosan függnek egymástól, óvatosan kezelendő bármelyik értéke. Tudták ezt régebben is, bár először a sebesség született meg, majd a tapadás került az érdeklődés középpontjába, ami felszínre hozta az súlyelosztás elhanyagolhatatlan jelentőségét. Történelem során láttunk erre egész kézenfekvő, logikus megoldásokat de az igazi nagy durranásra a 70-es évek végéig várni kellett.

Tyrrell P34

Nem mai a történet, és nem is érdekes.

Azért elmesélem.

Előzmény:

Idén augusztus 6-8 között szociautó-veterántalálkozón voltunk Balatonakaliban, 8-15 között pedig Alsóörsön, a Nagy Nyári Találkozón.

 

Nagyobb térképre váltás

Balatonfüred pedig, mint tudjuk, Balatonakali és Alsóörs között található.

Augusztus 15-én tehát csorogtunk hazafelé. Elég későn jöttünk el a kempingből, de szerencsére még az esti teljes bolondokháza előtt. Ráadásul nem is mentünk fel a pályára, bár volt matricánk. Elöl a Tramp, mögötte a Camptourist, tető lent, mi pedig nézelődünk, vigyorgunk a ránk vigyorgókra, bámulunk a ránk bámulókra. Kirándulás, azt hiszem, ezt így nevezik.

Sokak életében eljön a pillanat, amikor úgy dönt, kell egy Mercedes. Kinek hamarabb, kinek később, de eljön. Ha gazdag az illető, akkor viszonylag könnyű helyzetben van, elmegy egy kereskedőhöz, és megrendeli álmai autóját 20-30-40 millióért, megvárja amíg megérkezik, majd örül neki. De mit tehet a csóró álmodozó? Idegeit felőrlendő rohangál a legendásan szörnyű magyar használtautó piacokon, keresve a legkisebb szívást garantáló darabot. Embert próbáló feladat, az biztos! Főleg, ha az ember egy 190-est szeretne, kis, gázolajos kivitelben. Erre szokták a barátok vállveregetve mondani, hogy öregem, sok sikert!

A vágy tárgya

Avagy mégsem az Audi a kivagyiság példaképe.

Csikós Zsolt írt minap egy igen jó cikket, Jó bornak nem kell cégér? címen. Ebben említi:

A legnagyobb logófetisiszta azonban a VW-csoport. A Seat és a Skoda még hagyján, azokon nagyjából átlagos a jelzés, de az Audik, Volkswagenek emblémája felér egy vizuális pörölycsapással.

A cikket magát nem kívánom cáfolni, pusztán egy részinformációt igazítanék ki. Mivel Audi fetisiszta vagyok, ezért a szemem eléggé rá van állva a márkára, illetve az Audi Klub révén elég sokat mozgok ilyen autók körül. Viszont a cikkben említett logonövekedésre. Single frame, na, az növekedett, hűtmaszknyiról kontinentális méretűre. De a karikák emlékeim szerint nem. Nosza, készítettem is egy nem reprezentatív házi, tesztet.

Köszönjük a kedves olvasóknak a szavazatokat, valamint a hozzászólásokat! Eredményt hírdetnénk. Első helyezett Oláh Vivien, akinek alkotása egyöntetű könnyezésre késztetett minket. Második helyre szerkesztőségünk egybehangzó véleménye alapján Csáforda Jánost érkeztettük, akinek a két rajzára kapott pontajait összeadtuk. Csak azért nem kapja meg az első helyet, mert két rajzból "hozta össze" az eredményt. Tehát Ők ketten jönnek velünk vasárnap! Gratulálunk Nekik!

A kirándulásról szóló élménybeszámoló jövő héten lesz olvasható.
Addig mindenki szorítson velünk a jó időért!

Fanyalgó olvasóink megnyugtatására közöljük, hogy természetesen a többi versenyzőről sem felejtkezünk el!

Ha a rally világbajnokságra gondolunk, a szemet gyönyörködtető tájak és a hajmeresztő szakaszok mellett az óriási költségvetésű gyári és privát csapatok jutnak eszünkbe olyan nevekkel, mint Solberg, Hirvonen vagy Loeb. Bekerülni egy ilyen társaságba se nem egyszerű, se nem olcsó – hihetnénk. Pedig annyira nem is nehéz ha az ember jókor van jó helyen és még egy kis őrültség sem hiányzik belőle.

Kedves kis Suzukink kissé vékony acéllemezből van, konstatáltam mindig, mikor a bal hátsó ajtó C oszlop felőli részére néztem. Egyszer mikor nem csukódott be egy túl finom mozdulat után, kicsit rátenyereltem. Nem kellett volna. A viszonylag széles felület be is horpadt azon nyomban.

Itt van az ősz, itt van újra. Ahogy Feketenap írta a héten. Nos, a mai nap (péntek) bebizonyította, hogy az ott taglalt okfejtésünk sok ponton megállja a helyét.
Reggel, szokás szerint elindultam munkába, és már előre féltem, hogy milyen nem várt fordulatok leselkednek majd rám ezen a nem egészen 12 km-es úton, ami a házunktól a munkahelyemig tart. Kettő saroknyira jutottam, amikor egy kisköbcentis bevásárlóautó jött velem szemben, egy keréknyomon. Na mondom, ez érdekes lesz!

Ettől lényegesen jobban lezúztam volna, ha...

Nemrégiben volt egy esemény, amiről Ommm tájékoztatta a tisztelt nagyérdeműt. Igen, a Belsőség találkozó. Volt ennek az összejövetelnek egy mellékága, amit személyes szívügyemnek tekintek, és roppant hálás is vagyok mindenkinek, aki ebben támogatott: A látogatás a gyermekotthonba.

Nem tudom, hogy ki hogy van vele, de nekem igenis jóleső érzés volt látni azokat a vidám arcokat, hallani a boldog gyerekzsivajt. Ahogy a szerkesztőségi levelező listán olvastam, a többiek hasonlóan éreztek. Mikor a találkozó után pár nappal beszéltem édesanyámmal, mesélte, hogy a gyerekek jó része még mindig erről beszél, teljesen fel vannak dobva, szinte lehetetlen az akkor már megkezdődött tanításra koncentráltatni őket. Járt az agyam ezerrel, hogy mit is lehetne még ebből kihozni.

Aztán ahogyan az lenni szokott, a probléma megoldotta önmagát. Nemsokára ugyanis újra megyünk a már-már szokásosnak mondható gokart maratonunkra, Európa kulturális fővárosába, Pécsre.

Feldobtam az ötletet a többieknek, hogy mi lenne, ha a gyermekek lerajzolnák, mit is jelentett nekik a múltkori dzsembori, ezeket az alkotásokat publikálnánk, a kedves olvasók pedig szavazásukkal eldöntenék, hogy melyik két alkotás készítője nyerjen egy velünk töltendő napot Pécsen.

Gokarttal, városnézéssel, fagyival, mindennel, ami egy napba belefér!

Természetesen az esemény után egy gazdag élménybeszámolóval térünk vissza!

Kérjük tehát önöket, Kedves Olvasók, hogy szavazzanak! (Képek a hajtás után.)

Tegnap este kommentben felmerült a kérdés, mi az a büdös nagy sárga gólem, ami mellett a MAZ 537 vontató olyan jelentéktelen kis pondrónak látszik.

Megmondjuk.

És itt vannak újra a halálos balesetek is! A Rendőrség közleményét hallgattam a minap szörnyülködve, hogy mennyivel nőtt rövid idő alatt a halálos kimenetelű balesetek száma. Az illetékesek a rossz idő beköszöntének tudják be a negatív fejleményeket. Bevallom, én is így gondolom, én is így látom. De szeretnék erről több, mint két mondatban beszélni, hátha ezzel meg lehet előzni újabb szerencsétlenségeket.

Köztudott, hogy a közúti balesetek nagyon kis százalékában felelős a technika a történtekért. Az ember hibázik a legtöbbször, ő a gyenge láncszem. Azt sem nehéz belátni, hogy miután két-három hónapig gatyarohasztó hőségben autóztunk, mostantól megváltoztak a körülmények az utakon. Hozzászoktunk a jó tapadáshoz, a jó látási viszonyokhoz, a kellemes közérzethez, hiszen meleg volt, nyár volt. Aztán valamikor augusztus 20. után, mintha elvágták volna, megérkezett az ősz. Rengeteg esővel, nálunk már köddel is, rövidülő nappalokkal, csökkenő hőmérséklettel. Romló feltételek mellett, nem lehet ugyan úgy közlekedni!

Ugyanis iszonyatosan rossz hírt olvastam ma. Engem jobban ismerők már tudják mire gondolok.

Kinek, mi jut eszébe erről a szlogenről? Persze a Martini, Bond, éééééés a Lancia! Hosszú és sikeres pályafutás volt az övéké, a motorsport - sláger - szakágaiban arattak a '70-es, '80-as években, gyönyörű és összetéveszthetetlen festésű autóik egyre másra halmozták a sikereket. A "B" csoportos Lancsák legendává nőttek, nincs rally rajongó, kinek ne rándulna görcsbe a gyomra egy Delta S4 vagy egy 037-es látványától, a hangjukról már ne is beszéljünk. Nagyok voltak, de mégsem őket magasztalnám ebben a posztban, van itt még valami más is!

Helyzet van! Motorolajat kéne cserélnem a Suzukiban. De! Mindig van egy de. Most is. 140.000 km van a verdában, 130.000-nál töltöttem bele először 10w-40 olajat. Addig 5w-40-et kapott. A hígabb olajat sosem csipegette, semmit sem fogyasztott belőle. A vastagabb olajból, most két decit elfogyasztott. Már szinte hallom: "Na, mennyé te a p...ba!". Tudom, ez semmi olajfogyasztás, de nekem mégis új. Kikérem magamnak a véleményüket!

Jön a tél, a hideg, minden reggel indítózás, 9km autózás. Délelőtt ismét egyszer-kétszer indítózás, még rövidebb távok. Délután haza, még 9km. Nem egy motor-, olajbarát karika. Arra gondoltam, hogy teszek bele ismét 5w-40-et a télre. Mert az hidegben könnyebben szivattyúzható, hamarabb elér a kenési pontokra a motorban. Viszont nem tudom, nem fogja-e jobban enni, mint a mostani 10w-40-es olajat?

Vagy tegyek bele továbbra is 10w-40-et? Az viszont hidegben sűrűbb és indításkor elvileg rosszabb körülményeket okoz. De ebből viszont szinte semennyit sem, illetve 2 decit eszik a motor. Mi legyen?

Aztán még egy kérdésem van! Hiába, kételkedem, tehát vagyok. A mostani - egyébként gyári előírásnak megfelelő minősítésű - olaj szar a motornak, ezért eszi, vagy most ért el a motor oda, arra a kopottsági szintre, hogy a belső tömítetlenség már érzékelhető az olajszinten? Vélemény? Úgy hallottam, az Opel Ecotec motorjai már jóval alacsonyabb futásteljesítménynél utántöltésre szorulnak. Ez nem azt jelenti persze, hogy rossz konstrukció, de összehasonlítva a Suzukival, még is kevesebb.

Ja, a motor! Japán, négyhengeres, 16 szelepes, benzines, 6 éves.

Annak ellenére, hogy a veterán világ foglalkoztat igazán, még közvetlen testközeli élményem nem volt egy öreg járgánnyal - itt vonatkoztassunk el a KGST piac csodáitól - sem. Minden lehetőséget megragadtam a múltban, annak érdekében, hogy minél közelebbről láthassak egy-egy ritkaságot, de a - testi - kontaktus mindig elmaradt. Ez mondjuk nem akkora csoda, hiszen a classic versenyek, parádék, nem arról szólnak, hogy a rajongok a sebesség mámorától megszédülve, a kemény kuplungtól rogyadozó lábakkal menjenek haza a sok-sok próba kilométer után. Ezen autók birtoklása, vezetése kevesek kiváltsága. Egy szó mint száz, veteránszűz voltam!

Mély fájdalmamra véget ért a nyár, vele együtt a nyári szünet is. A nyaralás mindenkinek fontos, és kellemes élményekkel teli emlék, amire évek múltával is szívesen gondol vissza. Általában. Mert akit a nyaralás alatt többször is meg akarnak ölni, mint engem, az azért elgondolkodik pár dolgon. De kezdjük az elején.
Két barátommal már évek óta terveztük, hogy elmegyünk Erdélybe, autóval. Minek fizessünk buszt, meg szállást, ha van olyan mázlink, hogy élnek kint rokonok, akik szívesen is látnak. Mivel én szeretek mindenben a tutira menni, ezért első utam elvitt a biztosítóhoz, hogy mindhármunkra megkössem az utas- és vagyonbiztosítást, ami kiterjed természetesen az autóra is. Komoly félelmeim voltak ugyanis az erdélyi román lakosság, és az autón található magyar rendszám miatt. Mert ha csak leköpik, az nem olyan nagy baj, de egy tégla azért szép szerviz-számlát tud eredményezni, amit nem szívesen egyenlítettünk volna ki. Utólag kiderült, hogy félelmeim szerencsére alaptalanok voltak!

A gyönyörű táj

...időnként mindenkinek.

Még akkor is, ha az idő szorít, és mihamarabb életre kellene lehelni az autót.

A péntek csütörtök esti váltójavítás azzal ért véget, hogy fáradtan, morcosan próbáltam meg rájönni, miért áll meg határozott koppanással a váltó nyelestengelye.

Bajban vagyunk.

Egy hét múlva indulnunk kell Balatonlellére, az Ágyúgolyófutamra. A benevezett "versenyautó", a Fiat-motoros Tramp azonban jelenleg a garázsban áll, alaposan szétbontva. A motor például az autó elejétől nagyjából egy méterre pihen.

Lomtalanítunk. Azaz megjöttek a színes fémgyűjtők.

Amit eddig elkövettek:

• Egyirányú utcába szemből behajtani.
• Ugyanezt megtenni, úgy hogy szóltam erről. Válasz: tudom.
• Kőcicikkel lezárt utcavégen áthajtani Defenderrel.
• Szarrápakolni az utánfutót és az autókat. Természetesen túlnyúlás jelezve nincs.
• Út közepére belógó utánfutó.
• Út közepén megálló Transit.

Kíváncsian várom, mivel örvendeztetnek meg még.

A bőrömet féltve: fotó nincs. Komolyan fontolgatom, hogy jövőre felhívom a rendőrség figyelmét: legyenek szívesek erre az időpontra szervezett akciót végezni.

Ti is szeretitek a lomtalanítást?

Adóznék ezzel az írással a kerékpársportnak, amit úgy szeretek, ebben a hónapban az autók mellett van némi aktualitása a témának Tour de France végett, természetesen eme járművek között keresve a közös nevezőt. Sebesség, máris nem kell tovább mennünk. Versenyzés, a kerekekkel rendelkező járműveknél többnyire a minél nagyobb sebesség eléréséről szól. Egy kerékpárosnak a maximális sebesség eléréséhez több feltételnek teljesülnie kell és emellett komoly korlátai is vannak )izomerő, súly, áttétel, légellenállás stb.), ezek növelésével vagy csökkentésével jutottak el a szinte felfoghatatlan sebességi rekordokig.

Porsche 935 1977